Negyed évszázada a nagytemplomi gyülekezet szolgálatában

Az ünnepi alkalmon Vad Zsigmond a nagytemplomi gyülekezet esperes-lelkipásztora hirdetett igét. Prédikációjában kiemelte, hogy mennyit és milyen mértékben sikerült megvalósítani a 25 évvel ezelőtt megfogalmazott tervekből, azt csak az Úr tudja, azonban saját magával nincs megelégedve: „Szerettem volna még többeket hozzá vezetni, a gyülekezet épülése, építése érdekében az Ő lelke erejével még többet tenni, de hálás vagyok azért, hogy méltatlanságom ellenére, Ő mégis használt engem országa építésében. A Nagytemplomban 25 éven át és az eddigi szolgálatom 35 éve alatt és ennél nagyobb kiváltság, ennél nagyobb bizalom nem lehet a számomra”- mondta a 60. születésnapját ünneplő Vad Zsigmond.

Az igehirdetés után a Vad Zsigmondot köszöntők sorában elsőként a nagytemplomi gyülekezet és presbitérium nevében Virágh Pál főgondnok mondott rövid beszédet. „A lelkipásztori szolgálat nem egyszerű feladat, különösen, ha a lelkipásztor más, jelentős szolgálatokra is megbízást kap. Az esperesi tisztség és a vele járó feladatok a lelkipásztori szolgálat próbatételei, amelyekkel nem mindenki tud megbirkózni” – hangsúlyozta Virágh Pál, aki kiemelte azt is, hogy Vad Zsigmond minden szolgálatával arra törekszik, amit az Úr vár el tőle, és nyitott szemmel pásztorolja a gyülekezetet.

A Tiszántúli Református Egyházkerület részéről Derencsényi István lelkészi főjegyző méltatta az esperes munkáságát. Kifejtette, hogy hiszi, Isten gondviselő kegyelméből gazdag esztendők és szép, eredményes idők állnak még a nagytemplomi gyülekezet lelkipásztora előtt, aki az elmúlt negyed évszázadban sokat tett a gyülekezetért, több szociális intézményt is elindított. A gyülekezet intézményeinek nevében Győri Zsófia mondott beszédet az ünnepi istentiszteleten. Az Immánuel Otthon igazgatója kifejtette, hogy Vad Zsigmond nem elégedett meg a szószék adta lehetőséggel, hanem felismerte azt, hogy a valódi üzenet hordozója nem mindig a szó. Emberközelben maradva meg tudta látni az idősemberek magányát, a hajléktalan emberek néma segélykérését is meghallotta, és érezte a fogyatékkal élő fiatalok megsegítésének fontosságát, ennek köszönhető a gyülekezet széles intézményhálózata, amelyek létrehozását Vad Zsigmond támogatta és álmodta meg.

A Nagytemplomi Református Egyházközség számos gyülekezettel ápol szoros kapcsolatot. Képviseletükben Nagyváradról a vártemplomi testvérgyülekezet lelkipásztora, Veres Kovács Attila köszöntötte a 25 éves szolgálat alkalmából a Debrecen- Nagytemplomi Református Egyházközség esperes-lelkipásztorát. Hangsúlyozta, szükség van az ilyen ünnepekre, mert a Kárpát-medencében „hidegzuhanyban fürösztik a lelkeket” az eseményeket. „25 év gazdag lehetőségéből, mit Isten kínált neked éltél azzal is, amit ittlétem igazol. Megtaláltad az utat a testvérek felé, a határon túl rekedt hittestvérek felé. E missziód által is bizonyítást nyert, hogy nemzetegyesítés addig nem valósulhat meg, míg a lelkiekben, szellemiekben nem találunk egymásra”- mondta Veres Kovács Attila.

Nem csak a református összetartásban, hanem az ökumenikus kapcsolatok ápolásában is fontos szerepet vállalt Vad Zsigmond és a nagytemplomi gyülekezet. A debreceni testvérfelekezetek nevében Fekete András görög katolikus parochus mondott ünnepi beszédet. Vad Zsigmond a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájának alapításában is, az intézményt Baranyai Éva igazgatóhelyettes képviselte a hálaadó alkalmon. Az esperes oktatói munkásságról is megemlékeztek, hiszen kezei közül sok, ma már saját gyülekezetét vezető lelkipásztor került ki, őket Lovász Krisztián, Hajdúsámson lelkésze képviselte. A 25 éves szolgálat és a 60. születésnap alkalmából köszöntötték Vad Zsigmondot a gyülekezet zenekarának és kórusának tagjai, az ifjúság nevében Molnár Szabolcs tiszteletes, barátai között Bartha Gyula esperes, közvetlen munkatársai képviseletében pedig Oláh István, a Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora.