Emlékekből szőtt jelen
Az épületek magukon hordozzák az építők keze nyomát. A kunhegyesi református nagytemplom a kunok Teremtőbe vetett hitének mintájára épült. A Teremtő hatalmas, fenséges, egek Ura, a templom lenyűgöző, égbe törő. A múlt ma is elevenen él a gyülekezet emlékezetében, a templom kertbe, templomtérbe építik be a történelmüket.
2015. szeptember 25-én a Kunok Világtalálkozója rendezvénysorozat részeként 15 órától istentiszteleten emlékezett meg két évfordulóról a gyülekezet. 1745-ben történt meg a Redemtio (önmegváltás, 1), amikor a Hármas Kerület ( Nagykunság, Kiskunság, Jászság) visszavásárolta saját földjét és szabadságát. Óriási összegért, 500 ezer aranyforintért történt meg a Redemtio, melyet a lakosok adtak össze, és a beadott pénz arányában jutottak földekhez, illetve maradtak nincstelenek (redemtus és irredemtus).
A másik évforduló az irredemtusok kitelepülése 1785-ben, amikor is mintegy 1000 fő települt ki a ritkán lakott Bácskába, ahol a császári udvar segítségével hat hónap alatt építettek egy falut. Leszármazottaik ma is ott élnek.
A templomkertben egy templomromot állítottak ez alkalommal, mely a Mária Terézia idején engedélyezett templombővítésről szóló kőtömb tartóhelye lett. A gyülekezet eddigi lelkészeinek névsora is elhelyezésre került a templomtérben egy kőtáblán. A gyülekezet történetének bemutatására egy állandó kiállítás megnyitására is sor került az ünnepély során.
Az ünnepi istentiszteleten Dr. Fekete Károly püspök úr szolgált az Illés próféta életének egyik története, a Karmel- hegyi istenítélet alapján. Az Istenéhez hűségesen ragaszkodó nép megmarad, a bálványimádó, kétfelé sántikáló nép elpusztul – hangzik évezredek távolságából is tisztán az üzenet felénk. Az egyház prófétai küldetése ma sem kevesebb, mint erre emlékeztetni népünket.
Az istentiszteleten szolgált a gyülekezet énekkara, a Csermely kórus, friss hangvételű, erőteljes éneklésével.
A székelykeresztúri és makkosjánosi testvérgyülekezetek delegációjával kibővült közösség a Művelődési Házban folytatta az ünneplést, mely közös vacsorával zárult.
Az ősök tisztelete Kunhegyesen a közösségépítés folytatásában nyilvánul meg, nem csupán a kövek és emlékek megőrzésében – ez a szeptember 25-i nap üzenete.
Tóth-Mihala Veronika