Tánc korlátok nélkül

Debrecenben nem ismeretlen az Immánuel Otthon, ahol 76, többségében halmozottan fogyatékos gyermeknek és fiatalnak nyújtanak magas színvonalon komplex szolgáltatást. A szociális, egészségügyi és oktatási feladatok ellátása mellett nagy hangsúlyt fektet az intézmény a fogyatékos személyek társadalmi jelenlétére, melynek jelentősége nem csupán az érintettek szempontjából van, hanem a többségi társadalom szempontjából is. Az intézményvezető Győri Zsófia szerint az intézmény küldetése nem csupán az ellátottaik felé jelenik meg, hanem a társadalom szemléletformálása, érzékenyítése, befogadóbbá tétele is feladatuk. Ezért is találkozhatunk az Immánuel Otthon tanulóival, fiataljaival a legkülönbözőbb helyeken a vásárcsarnoktól kezdve a színházi előadásokon át a városi ifjúsági fesztiválokig és utcai fellépésekig.

A mostani nemzetközi táncversenyt megelőzően az országoson is első helyezettek lettek az Immánuel Otthon táncosai. De hogyan is képzeljük el a táncot halmozottan fogyatékos személyek esetében? Az egyik nyertes produkciónál a Meclaren kerekesszékes tánccsoport tagjainál a kézhasználat és a mozgásirányítás is erősen nehezített, így a kerekesszékeket a gyermekek szülei és az Otthon munkatársai irányítják szépen koreografált formában és a székben ülő gyermekek a tőlük telhető minimális mozgással és arcmimikával „vannak jelen” a táncban. A másik produkcióban Kulcsár Tamás kiszállva a kerekesszékből táncol az Otthon egyik munkatársával egy kontakttáncot. A tánc gyönyörűen letisztult, ám láthatóan nagy erőfeszítések árán létrejött mozdulatokkal mondja el, hogyan szembesül az anya fogyatékos gyermeke születésével, hogyan próbálja útra bocsátani, tanítja első lépéseit, miként adja fel a naponkénti küzdelmet és merít erőt újra. Mindezek a tartalmak a tánc nyelvén elmondva katartikus élményt jelentettek a nézőknek és a zsűri tagjainak egyaránt. Ezért is díjazták első helyezéssel a táncot.