Parókiaszentelés Hajdúsámsonban

„Nem véletlenül illeszkedik egy Petőfi utcai ház megáldásának alkalma istentiszteleti rendbe” - mondta prédikációja elején Fekete Károly. „Az áldás megtörtént, imádkoztunk a házért és utána idejöttünk a templomba, hogy ezt az áldást folytassuk és hiszem, hogy el is nyerjük. Az áldás értékét a gyülekezet tudja a legjobban”- fogalmazott a Magyarországi református Egyház Zsinatának alelnöke, aki hozzátette: az áldás nem valami ráadás, kiegészítés, hanem a legfontosabb dolog, mert áldás nélkül élni szörnyűség. Kiemelte, hogy aki nem értékeli az áldás „árfolyamát”, az nincs tisztában a jelentőségével. Isten áldása nélkül minden hiábavalóság. A keresztény gyülekezetnek az áldás éppen ezért eredendő szükséglet, mert élettér, biztonság, nyugalom, boldogulás származik belőle.

Az igehirdetés után Szabadi Árpád, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese köszöntötte a jelenlévőket, valamint felolvasta Szabó József egykori hajdúsámsoni lelkipásztor és Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztor jókívánságait.

Ezt követően a környékbeli lelkipásztorok egy- egy igével mondtak áldást a gyülekezetre, majd a város vezetése nevében Dandé Lászlóné alpolgármester mondott beszédet, amelyben kiemelte, hogy több éves álom vált valóra a parókiának megvásárolt ingatlannal, amely gyülekezeti összefogással jött létre. „Ez az összefogás példaértékű kell, hogy legyen a település számára”- hangsúlyozta Dandé Lászlóné.

Tulipán Tamás művész feladata volt, hogy a családi házat parókiára utaló jelzéssel lássa el. Nyolcágú csillagot javasolt, de a presbitérium a templomtornyon lévő tízágú csillagot választotta. Az oromdíszt Tulipán Tamás megtervezte és az ünnepségen mondott beszédében kifejtette, hogy azért a csillagot választotta, mert a mi csillagunk maga Jézus Krisztus. „Templomot azért építünk, hogy Krisztust magasba emeljük a világ előtt, parókiát pedig azért, hogy lehozzuk Őt az emberek közé”- mondta Tulipán Tamás.

Kapcsolódó galéria:

Tiszántúli Református Egyházkerület

A hálaadó alkalom végén a hajdúsámsoni gyülekezet lelkipásztora mondott köszöntő beszédet. Lovász Krisztián kifejtette, hogy 1980. október 5-e után újra parókiaszentelésre gyűlhettek össze Hajdúsámsonban és ezzel egy nagy álma teljesült a gyülekezetnek. Az álom beteljesüléséhez egy ismeretlen adakozó adott lendületet, aki még 2014 februárjában 15 millió forintot adományozott az egyházközségnek erre a célra. Ehhez az összeghez járult hozzá a Tiszántúli Református Egyházkerület még 10 millió forinttal. Az új parókia megépítése helyett egy családi házat vásárolt a gyülekezet, amely beszédes ház a lelkipásztor szerint. „Hirdeti, hogy ezt a földet száz évvel ezelőtt is sok imádság szentelte és sok izzadság tisztította. Hirdeti az érzékeny nagylelkűséget és az összefogás erejét, az újrakezdés lehetőségét, valamint figyelmeztet arra, hogy imádságainkban kérjük Istenünket, hogy ne csak lakjunk, hanem éljünk is az Ő általa kijelölt helyen”- hangsúlyozta Lovász Krisztián. 

Fotók: Barcza János