Úton létel
Az ember nemcsak fizikai értelemben, hanem lelkileg nézve is, úton jár. Az Istennélküliség állapotából elindul Isten felé, hogy Őt megismerje. Ha megismerte, ha Krisztust megváltójának elfogadta, akkor egy másfajta úton létel kezdődik el. A keresztyén ember úton van Isten egyházának építéséért, úton van az evangélium hirdetéséért, úton van azért, hogy minél több ember átélje a Krisztussal való találkozás és a Krisztussal való közösség csodáját.
Mi mezőberényi reformátusok most egy igen sajátos értelemben vagyunk úton. Nem egyszerűen a hit, hanem Isten egyházának épüléséért vagyunk munkában. Ugyanis a templomunk állaga az elmúlt évtizedekben annyira megromlott, hogy nem halogathattuk a felújítást. Így tavaly ősszel bele is fogtunk abba a nemes feladatba, hogy a református templom megújuljon kívül és belül.
Nem könnyű ez a feladat. Sem lelkileg, sem fizikailag, sem pedig anyagilag. De tudjuk hordozni, mert Isten erőt ad hozzá. Tudjuk hordozni, mert Istentől való küldetésként tekintünk reá. Tudjuk hordozni, mert segíti munkánkat a keresztyén testvérek szívében megszólaló őszinte öröm, és imádság szava. Tudjuk hordozni, mert a református testvérek közössége valóban szívügyének érzi, s áldozatos adakozásukkal ennek vitathatatlan jelét is adják.
Reménnyel tekintünk a jövő felé. Most különösen is a közeli jövő felé, amelyben beteljesülni látszik a toronysisak cseréje. A régi toronysisak annyira rossz állapotban volt, hogy egészben nem is lehetett leemelni a torony tetejéről széthullás és komolyabb károk okozása miatt. A mesterek darabokban vették le. A templomtornyuk átmenetileg most „csonka”. Az új sisak megácsolása már megtörtént. Jelenleg a sisak vörösrézzel való borítása zajlik. S reményeink szerint az új sisak heteken belül a helyén fog ragyogni, melyet az újravakolt templomtorony fog teljessé tenni.
A reánk következő év tavaszán szeretnénk elvégezni a templomtető átfedését cserépre. Ugyanis a templomtető bádogborítását meglehetősen kikezdte az idő vas foga. Munkánk itt még nem ért véget, ugyanis a templomhajó külső és belső vakolása és renoválása vár reánk, illetve a templompadok, az úrasztala és a szószék restaurálása. A templom talajnedvesség elleni vízszintes falszigetelését és a padló betonalapját már elkészítettünk.
Mindezeket összegezve elmondható, hogy a „már nem és a még nem” izgalmában élünk. Már nem csak azt mondhatjuk, hogy rossz állapotban van a templomunk, hanem azt is még nem értünk a megújulás, a megújítás a végére. Bízunk a reménnyel teli folytatásban, abban, hogy az Úr megáldja igyekezetünket, amit az Ő nevében, s Érte végzünk szívünk teljes elszántságával.
Minden erőnkkel szeretnénk érvényt szerezni a Csiha Kálmán által versbe foglalt szavaknak:
„Tudom, sok a gond és a baj,
és sokszor nagyon sok a bánat.
Mégis, mégis szeressétek,
szeressétek e drága házat:
szeressétek a templomot”
Román János, lelkipásztor