Vakációs Gyermek-Bibliahét
2015. július 27 és augusztus 2 között immáron 7. alkalommal került megrendezésre a Vakációs Gyermek-Bibliahét Újfehértón, a református egyházközség szervezésében.
Ezen a héten Jézus nyomában járva ismerkedhettek a gyerekek Isten igéjével. Hagyományainkhoz híven táborunk délután 2-kor templomi gyülekezővel indult, negyed 6-ig lehettünk együtt.
A lelkipásztorok az Isten házában először előkészítették az aznapi bibliai történetet, majd gitárkísérettel evangéliumi énekeket tanultunk. Nemsokára minden gyerek és segítő ruhájára felkerült a tábor jelképe: egy színes jelvény. Ez a jelvény a keresztjét vivő Jézust ábrázolta, amint hozzá egy gyerek csatlakozott. Ez a kép hűen tükrözte a hét mondanivalóját: Jézus szolgálatra hív minket és a gyerekeket is.
A témának megfelelően a templomban a korabeli Izráel óriási térképe szolgált háttérül, hogy a bibliai történetek kapcsán képzeletben bebarangolhassuk a szentföldi helyszíneket. A kivetítőn többször megjelent a Jézus korabeli helyszínek mai képe, ami még jobban segítette, hogy elképzeljük, hol is járt Jézus annak idején.
A közös kezdés után az óvódások és a kisiskolások a szolgálattevő gyermekmunkások vezetésével külön termekbe vonultak, hogy a saját nyelvükön, korosztályuknak megfelelő módon hallhassák és láthassák az aznapi bibliai történetet.
A nagyobb diákokat a lelkipásztorok vezették be a történetek rejtelmeibe. Idén két debreceni teológushallgató is segítette a témák elmélyítését.
A héten terítékre került Jézus templomi bemutatása, megkeresztelése, a kánai menyegző története, a bethesdai béna meggyógyítása és Jézusnak a samáriai asszonnyal való találkozása. A történetmondást a gyerekek nagyon élvezték: képekkel, bábokkal illusztrálva, levetítve, zenei aláfestéssel, figyelemfelkeltő rávezetéssel, olykor korhű ruhába öltözve elevenedtek meg előttük az események. A lelkipásztorok, igyekezve a fiatalok fejével gondolkodni, játékos formában dolgozták fel az aznapi történetet.
Mind a nagyoknál, mind a kicsiknél komoly beszélgetések zajlottak az isteni ígéretek beteljesüléséről, Jézus Istenségéről, csodatévő hatalmáról, bajokon átsegítő erejéről és a Vele való találkozás életet átformáló hatásáról.
Mi, tanítók is megtapasztaltuk, hogy a gyermekek mennyire vágyakoznak arra, hogy olyan hiteles, szeretetet sugárzó, mindenkihez lehajoló, követhető példát állítsanak eléjük, mint Jézus.
Az elmélyítést játékok, feladatok megoldása és barkácsmunkák elkészítése segítette. Természetesen nem maradhattak el a labdajátékok és az ügyességi sorversenyek sem!
A finom uzsonna után minden nap a templomban fejeződött be az alkalom, ahol ismét vidám énekszóval dicsérhettük az Urat, s kérdésekre válaszolva lehetett bebizonyítani, hogy ki mit tanult meg aznap Isten igéjéből.
Pénteken Jézus csodáiról néztünk meg egy kisfilmet, majd a csoportkép elkészítése után a tábortűz köré gyűlve zárult a nap.
Szombaton a játéké volt a főszerep: ugrálóvárak álltak a gyerekek rendelkezésére. Emellett „csihuhuval” bejárhattuk Újfehértót, hogy engedve a héten tanultaknak, megmutassuk magunkat a város lakóinak, s hangos énekszóval vallást tegyünk feltámadt és élő Urunkról.
A vasárnapi istentiszteleten a gyülekezet is ízelítőt kaphatott a héten folyó munkáról: az óvódások énekszóval és aranymondásokkal, a kisiskolások bibliai igazságokat kifejező mondókákkal, énekkel és tánccal, a nagyok pedig a kánai menyegzőt felelevenítő drámajátékkal szolgáltak.
Baracsi István református lelkész a drámások előadásához kapcsolódva a borrá változtatott víz történetéről beszélt, s hangsúlyozta, hogy Jézus ma is részt akar venni örömeinkben és fájdalmainkban egyaránt. A legnagyobb csoda pedig, amit ma tehet, hogy hiányokkal küzdő, üres életünket meg tudja tölteni értékes tartalommal, hatalmával át tud formálni bennünket.
Tiszteletes úr felhívta a figyelmet arra, hogy ez a református tábor nem csak a reformátusoké, hanem más felekezetű gyerekeket is szeretettel fogadunk. A cél pedig messzemenően nem az, hogy őket reformátusokká tegyük, hanem hogy az érdeklődőket Jézushoz vezessük.
Mai csodákról is szó esett: íme, a gyerekek hozzák be szüleiket az Isten házába!
A hét során 120-130 gyerekkel találkoztunk. Reméljük, hogy az elvetett magok év közben tovább növekednek, s a résztvevők cselekedeteikkel és szavaikkal is meg fogják mutatni, hogy nemcsak a nyári táborban, de a szürke, sokszor nehézségekkel teli hétköznapokban is Jézus nyomában, az Ő szerető példáját követve tudnak járni.
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik imáikkal, adományaikkal a héten tanúsított buzgóságukkal, szolgálatukkal hozzájárultak a hét sikeres lebonyolításához, tudván azt, hogy az Úr ügyére áldozott idő, pénz és energia sokszorosan megtérül!
Isten áldását kívánjuk az életükre, s a résztvevő segítőknek és gyerekeknek ezt üzenjük:
Jövőre reménység szerint találkozzunk újra a Bibliatáborban!
Karsainé Incze Gizella, hittanoktató