Isten és a dzsenga – Csillagpont zárónap

Tettekkel misszionálni

Hajdú Szabolcs Koppány lelkész az igehirdetésében a missziós parancsot idézve arról beszélt, hogy a hitünket nem lehet titokban tartani, így arra bátorította a résztvevő fiatalokat, hogy merjenek bizonyságot tenni. „Ha bizalom ébredt a szívedben az elmúlt napokban Isten iránt, tudd, hogy ez rögtön küldetést is jelent, mert nem lehet magadban tartani azt a csodát, amit az Istenbe vetett bizalom hoz az emberi életbe. Nem lehet elrejtőzködve hívő életet élni.” Ahogy az elmúlt napok áhítatai, előadásainak történetei is mutatták: Zákeus, a vámszedő sem titokban adta vissza a többiektől kicsalt, ellopott pénzt, vagy ahogy Sadrak, Mésak és Abéd-Negó „sem kért maguknak egy privát égető medencét, hogy majd ha mégse jönne be az, amiben ők bíznak, akkor mégse legyen annyira égő” – fogalmazott a lelkész. „A Jézus mellett való döntésünk tehát automatikus küldetést, megbízást és feladatot jelent.”

Jézus küldetést bíz ránk, hogy „mindazt, amit akár ezalatt a pár nap alatt kaptál, add tovább, mert sóvárogva várja a világ a jó hírt, az evangéliumot. Várják a jó hírt, hogy igenis lehet bízni, hogy csalódásaink akár a barátainkká is válhatnak! Ha ilyen hírünk van, azt nem tarthatjuk magunkban” – mondta Hajdú Szabolcs Koppány.

A hittérítő, aki húsz évig nem idézett a Bibliából

Bizonyságot tenni azonban nem csak szavakkal lehet. Ezt a lelkész a következő történettel illusztrálta: egy misszionárius hajótörést szenvedett, mindenki azt hitte meghalt, azonban partra sodorta a víz, és a bennszülöttek megtalálták, ápolták. Amikor felgyógyult, közöttük maradt. Húsz évig ott volt köztük, de ez alatt nem beszélt a hitéről, nem prédikált, nem dicsőítette Istent és nem idézett a Bibliából. Amikor viszont betegek voltak a bennszülöttek között, ápolta őket, amikor éhesek voltak, enni adott nekik, amikor magányosak voltak, ott volt mellettük, tanította őket, mindig azok mellé állt, akik hibáztak, elrontottak valamit és együtt éreztek velük.

Egy napon más misszionáriusok jöttek ugyanebbe a faluba, és elkezdek beszélni az ott élőknek Jézusról, hogy mennyi jót tett az emberekkel: gyógyította a betegeket, felkarolta az szegényeket, és akivel ők is találkozhatnak, ha befogadják a szívükbe. „A bennszülöttek hallgatták ezt a Jézusról szóló beszédet, aztán egyszer csak nagyot nevettek, és azt mondták, ja, ez a Jézus már húsz éve itt él velünk!”

Ma sokan akarnak meggyőzni bennünket a maguk igazáról, „gyomroznak minket reklámokkal, kedvező ajánlatokkal, sokan már nem bíznak semmilyen beszédben.” A lelkész azonban emlékeztetet: ne felejtsük el, a tettek is képesek beszélni, anélkül is, hogy kinyitnánk a szánkat. „A szó halott a tettek nélkül – és ma talán olyan világban élünk, ahol több tett kell.”

Isten dzsengázott a Csillagponttal

Az igehirdetést követően a háromezer fős gyülekezet együtt úrvacsorázott a Tatai Olimpiai Edzőtáborban. Az istentiszteletet követően Szontágh Szabolcs, a találkozót szervező zsinati ifjúsági iroda vezetője köszönetet mondott a jelenlévőknek azért, hogy bíztak a Csillagpontban, annak ellenére, hogy kétséges volt az idei rendezvény megtartása.

Felidézte, 2013-ban, amikor véget ért a Mezőtúron rendezett Csillagpont, tudta, hogy a bizalom lesz a témája a következő találkozónak. Azon vívódott, hogy hogyan lehetne élővé tenni a témát, „hogy ne csak szlogenek legyenek, hiszen úgy nem változik semmit sem az életünk.” Aztán jött a segítség: „Isten kihúzta a dzsenga alsó, és mindent tartó pillérét” azaz a költségvetési támogatást. „Ekkor értettem meg, hogy a bizalom nem egy szlogen! Innentől úgy kellett szerveznünk, hogy nem tudtuk mi és mennyi áll a rendelkezésünkre, így kellett döntést hoznunk az előadókról és a programokról. „Csoda, ami történt, egy nem rajtunk, hanem velünk együtt történt csoda az, hogy ez a Csillagpont megvalósulhatott” – mondta Szontágh Szabolcs.

A Csillagpont eszköz, nem cél

2379-en regisztrálták magukat péntek estig az idei Csillagpontra, szombaton pedig regisztráció nélkül, bárki eljöhetett a záró istentiszteletre. „Szép a statisztikai szám, de ez nem a cél, ez egy örömüzenet, hogy Isten képes összehívni az övéit” – folytatta, arra kérve a résztvevőket, hogy merjék megélni és megcselekedni azt, amit a Csillagponton megtapasztaltak. Bár a színpadon nem beszélt a jövőről Szontágh Szabolcs, kérdésünkre elmondta: „bizodalma van abban” hogy két év múlva is lesz majd Csillagpont.

A záró istentisztelet perselypénzét a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezetnek, azaz a KRISZ-nek ajánlják fel.

Hegedűs Márk

Fotók: Dimány András, Szabó Lóránt