Önkéntesség=gyakorlati keresztyénség
„Először azt gondoljuk, az önkéntes munkával áldozatot hozunk másokért, majd rájövünk, hogy mi gazdagodunk ezáltal” –mondta P. Tóthné Szakács Zita Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Női Bizottságának elnöke szombaton, a Debrecen Füredi úti templomban szervezett találkozón.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Női Bizottsága azzal a céllal szervezet a találkozót, hogy az önkéntességről és annak a gyülekezetben betöltött szerepéről beszéljenek. A részvevők a témában előadásokat hallhattak többek között Gaál Sándor esperestől, és Végh Lászlótól az MTA Atommagkutató Intézetének tudományos főmunkatársától.
P. Tóthné Szakács Zita szerint egy életforma kell, hogy legyen az önkéntesség. Ami tehetséget Istentől kaptunk fel kell vállalni az emberek javára – mondta. Ha egy gyülekezetben valaki önkéntességet vállal, akkor feladata van a lelkipásztornak is, ugyanis meg kell találni a szolgálati helyét, és a munkának amelyet vállal tartósnak kell lennie.
Sok a munka és kevés a munkás – osztotta meg tapasztalatait Gaál Izabella, a debreceni hittudományi egyetem tanára. Szerinte sok feladatot lehetne megvalósítani, ehhez azonban olyan emberekre lenne szükség, akik felvállalják a feladatukat. Gaál Izabella úgy véli, hogy a gyakorlatban is meg kell mutatni a keresztyénségünket és a tetteinkkel is bizonyítani kell, hogy küldetésünk van.