Ki nevet a végén?
Az ifi napot október 1-jén rendezték meg, az alkalomra 12 és 25 év közötti fiatalok érkeztek az egyházmegye különböző gyülekezeteiből. A rendezvényt Vad Zsigmond nyitotta meg, az esperes beszéde után Bóna Zoltán, az ökumenikus tanács főtitkára köszöntötte a fiatalokat.
A program része a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által szervezett "Tradicionális és innovatív értékek tudatosítása és érvényre juttatása a fenntartható közösségi életmód szolgálatában" című rendezvénysorozatnak.
Az ifjúsági napon Kis Sámson Endre budapesti lelkész tartott előadást a fiataloknak. Arról beszélt, hogy hogyan is tulajdonít az ember túl nagy jelentőséget földi céljai megvalósítására. Nem szabad, hogy ezek a célok bálvánnyá váljanak, mert akkor olyan könnyedén megfeledkezünk Istenről, aki nem csak egy kiegészítő akar lenni életünkben, hanem a lényege, életünk középpontja. A fiatal lelkipásztor délután a Mennyországról beszélt, arról, hogy az egy olyan hely, ahol mindnyájan szeretnénk élni, egy tökéletes társadalom, ahol Isten személyesen törli le arcunkról a könnyeket. Ahhoz, hogy megkapjuk a kegyelmet, fel kell adnunk valamit, csak így tapasztalhatjuk meg Isten szeretetét. Erre mindannyiunknak szüksége van, azoknak is, akik már megtértek – tette hozzá.
A délután folyamán Végh László atomfizikus, egyetemi oktató tartott előadást. A fenntartható életről beszélt, a kifogyóban lévő erőforrásokról, arról, hogy az emberi kapzsiság mihez vezethet, mihez fog vezetni. „ebben a rohamosan gyorsuló világban, egyetlen egy dolog van, ami megmentheti az embert, s az nem más, mint az egyistenhit, a keresztyénség” – fogalmazott.
Az ifjúsági nap végén Lakatos Zoltán, a Csapókerti Református Templom lelkésze azt mondta: az, hogy életünk végén hová jutunk, hogy ki nevet a végén, csak tőlünk függ, attól, hogy földi életünk folyamán milyen kapcsolatot alakítunk ki Istennel.
Puskás Veronika