Félre a lustasággal

Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Főtiszteletű Püspök Urak! Tisztelt Vendégek! Kedves Vendégek! Engedjék meg, hogy először megköszönjem a Tiszántúli Egyházkerület minden gyülekezetének a bizalmát a főgondnoki szolgálat elnyerése kapcsán. A jó Isten áldását kérem életükre és szolgálatukra! Egy őszinte vallomással had kezdjem főgondnoki székfoglalómat, úgy érzem magam, mint életem első műtéti beavatkozása előtt, nagy izgalommal és drukkal, de nagy bizakodással a Jó Isten segítségében. Mint akkor is, most is egy számomra- bár tankönyvekből már ismert, és részben talán tudott is – új feladat előtt állok. Az úgymond „műtői környezet” nem ismeretlen számomra, hisz Református lelkész Édesapám révén, aki egy csodálatosan szép kis Szatmári faluban, Kérsemjénben szolgált, és a „REFI”- ben eltöltött évek után, majd már felnőttként, mint második ciklusát töltő Presbiter megismerhettem az Egyházban folyó munkát. A gyógyításban mindig ott van, és itt is kell, hogy legyen az alázatos bizakodás a gyógyítás sikerében, és a félelem annak sikertelenségétől. Alapszakmámból kiindulva, mint gyógyító orvos, aki nap, mint nap a test gyógyításával foglalkozik immár 35 éve, egyre többször jut eszembe áldott emlékű Kiss László osztályfőnököm, egyik osztályfőnöki órája, ahol azt a kérdést tette fel nekünk „zöldfülű tinédzsereknek” :- Hogy egy orvos kint hagyhatja-e a hitét a műtőajtó előtt a műtét idejére? Akkor sokféle vélemény hangzott le az osztályunkban! A kérdés megválaszolása ma már egyértelmű számomra: - Nem, és nem is tudja! Nem teheti meg! Hiszem és tudom, hogy a test és a lélek kapcsolata a gyógyításban, és a gyógyulásban, csak az Istenbe vetett hit által valósulhat meg! A test nem gyógyulhat meg a lélek nélkül, de a lélek megbetegítheti a testet. Orvosi pályafutásom alatt, hálát adva a Jó Istennek, láttam csodálatos gyógyulásokat és érthetetlen halálokat is. Láthatom még ma is a születés Isteni csodáját, ami csak az Ő fantasztikus – mai nyelven szólva hatalmas logisztikája segítségével jöhet létre. Kérdezhetik, miért is beszélek ennyit a gyógyulásról és a gyógyításról? A válasz teljesen egyértelmű! Mert sok a beteg! És ez sajnos igaz! Beteg körülöttünk a világ, az egyén, a társadalom! Határainktól még ugyan távol, de fegyverek dörögnek, „beteges agyú” emberek fegyverrel irtják egymást Európa szerte. A ma embere nem találja a helyét! Arra a kérdésre, hogy: Hogy vagy? – a többség csak panaszokkal válaszol. Kiüresedett lelkű tömegek keresik a helyüket, szektákba, sok esetben Jézus Krisztus igaz tanításával visszaélve, álegyházakba menekülnek. A jó hír nem hír, a rossz hír, az igen! Azt terjesztik úton-útfélen, a médiából- tisztelet a kivételeknek- ömlik a mocsok, az erőszak. Ha ma körül nézünk a társadalomban óriási értelmi és érték válsággal találkozunk, ami megbetegít és beteggé tesz bennünket. Csak néhány adat: Daganatos, szív- érrendszeri halálozásban világ elsők vagyunk, A pszichoszomatikus betegek száma emelkedik, Válságban az egyén, a család, Csökkenő gyermekvállalási kedv … és sorolhatnám tovább. Miben kereshetőek az okok? A lelkek kiüresedésében, a szeretet hiányában, és ennek a hiába való keresésében. De van egy Jó hírem! A legfőbb Gyógyító itt van velünk, itt van közöttünk! Ebbe a gyógyító munkában kell a Magyar Református Egyháznak és az abban szolgálóknak, dolgozóknak „derékig bele állnia”. Ahogy Dr. Fekete Károly püspök Úr a székfoglalójában megfogalmazza, ezért van szükség Testvéri Vezetésre, Testvéri Közösségekre. Ma már elmondhatjuk, a Templom ajtók kinyíltak és nem zárulhatnak be még egyszer! Nem engedjük, nem engedhetjük meg! A szimbolikusan nyitott templom ajtón át vezessük be a kereső embereket Jézus Krisztus országába- türelemmel, - szeretettel, azzal a mosollyal, és jókedvvel, amit tőle kaptunk. A hit és a mosoly a gyógyulás egyik alapfeltétele, nem a „vigyorgás”, amit sokan összetévesztenek az igazi Krisztus által fakasztott mosollyal. Ha hitünk van, tudunk mosolyogni, ha mosolygunk, a lelkünk szeretettel telítődik meg és a testünk is gyógyulásnak indul a szeretet ereje által. Hisz tudjuk- „az soha el nem fogy!” Ehhez kellenek a befogadó Testvéri Közösségek, az azokban folyó MINDENKI által végzett mindennapi türelmes munka, szolgálat. Az elődeink által elkezdett építkezést, aminek biztos a fundamentuma, tovább kell folytatnunk, támogatnunk! Tudatos gyülekezet építéssel, A templom ajtók még nagyobbra nyitásával. A missziós munka kiszélesítésével.Szociális intézményinkben folyó ápolási munkához szoros kapcsolat tovább építése a diakonusi szolgálattal. A minőségi oktatás tovább fejlesztését a bölcsődéktől az egyetemekig. Az egészségügyi intézményekben végzendő hitéleti gyógyító munkát, ami az ápoló személyzetre is ki kell, hogy terjedjen. A „Hirdesd az igét” program támogatását, annak minél szélesebb körben történő propagálását. Az egyént, a családot, a társadalmat el kell árasztani – orvosi nyelven- a Krisztusi szeretettel megtöltött infúziókkal, amelyek behatolnak a legkisebb szövetek közé is. Keressük meg ehhez a tenni akarókat, mindenki a saját környezetében. Merjünk kérni! Nem csak a Jó Istentől, hanem a földi hatalmaktól is. A Fentről kapott talentumokkal, egyszer mindenkinek el kell számolnia! Ez a Mi felelősségünk! Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Hiszem és vallom, hogy a Jó Isten ezekhez a feladatokhoz áldást, bölcsességet és erőt is ad, hisz ezt kérjük Tőle nap, min nap. Befejezésül Pál apostol szavait idézem a – Mindennapi Kenyerünk – kiadványból -, hisz azt is minden nap kérjük! A mai napra rendelt tanács és ígéret meg van írva a Galatabeliekhez írt levél 6. részében a 9. versben: „ A jó cselekvésében pedig ne fáradjatok el. Mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk!” (Gal: 6,9) Ezekkel a gondolatokkal kérem a Jó Isten segítségét, ehhez a szolgálathoz, ehhez a nagy gyógyításhoz és együtt munkálkodáshoz! Köszönöm, hogy meghallgattak!  Áldást! Békességet!