Krisztus örökösei vagyunk

Fekete Károly hangsúlyozta, hogy az Istentelen korokban az emberek leszoktak az éneklésről az Úr dicsőítéséről és elnémultak, de Isten azért küldte Fiát, hogy megszűnjön a némaság ideje. Krisztus képessé tesz arra, hogy tisztán zengjen ajkunkon az evangélium és hittel mondjuk el, ami ránk bízatott. A kiáltás lelkét adja nekünk, hogy ne a félelem, a fájdalom és a gonosz szóljon belőlünk, hanem az igazság.

Ha érezzük, hogy Isten gyermekei vagyunk, és tudjuk, van kihez kiáltanunk akkor ráérzünk arra, hogy nem vagyunk nincstelenek, hanem örökösök vagyunk, az örökkévalóságig Krisztus örökösei, akik tovább látnak a földi világnál és ezt kell hirdetni, hogy mások is láthassák- kérte prédikációja végén a legációba indulóktól Fekete Károly.

Az úrvacsorás istentisztelet végén elhangzott, hogy ebben az évben 121 diák választott magának legációs helyet. Felolvasták a legációba vonuló hallgatók nevét és a gyülekezeteket, ahol az ünnep alatt szolgálnak majd, végül pedig a megszokottól eltérően köszönetet mondtak Bölcskei Gusztávnak. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének a fenntartói segítséget egy új gerundiummal köszönte meg az intézményvezetősége, valamint Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy, a Kántus vezetője az énekkar nevében mondott köszönetet a több éves támogatásért, egy Szilágyi Imre grafikával.

Az ünnepi alkalmon Bölcskei Gusztáv kifejtette, hogy 18 évvel ezelőtt csak felfüggesztette tanári munkáját, de most püspöki szolgálata végeztével ismét visszatér a katedrára. A legációba indulóknak pedig azt kívánta, hogy szolgálati helyükön vegyék észre, hogy minden lelkészcsaládnak, gyülekezetnek meg van a maga ajándékozó képessége, mert akkor gazdagabban térhetnek haza.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem vezetősége köszönetet mondott több éves tanári szolgálatáért a nyugdíjba vonuló Molnár Jánosnak is, aki főállásban tíz évet dolgozott az egyetem vallástanári tanszékén.

Fotók: Barcza János