Beiktatták Nagy Gábort a Szabadságtelepen
„Minden keresztény élet és minősítetten lelkipásztori élet is akkor indul el, amikor megszületik az emberben az a kérdés: Ki ez?- mondta igehirdetésében a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Bölcskei Gusztáv kiemelte, a keresztény hit, a tanítványi lét abból táplálkozik, amit Krisztus mond: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ nem járhat sötétségben”, és mindenkinek meg van az a személyes története, amikor Jézus azt mondja neki, hogy gyere Velem.
„Ki ez?”- ezzel a kérdéssel a szívében és az ajkán kell minden egyes alkalommal a lelkipásztornak gyülekezete elé állni, hogy minél több ember, akár kívülállók is láthassák, hogy mi történik ott, ahol a Világ Világossága meg tudja gyújtani emberek szívében a fényt. Amíg ez a kérdés benne van a lelkipásztorban és rá tud csodálkozni, addig Isten megújító, megtartó kegyelme és a Világ Világosságának szeretete hordoz, megtart, megőriz újra és újra egybegyűjt, és ez egy nagy áldás- hangsúlyozta Bölcskei Gusztáv.
Több éves szolgálat után iktatták be október 19-én a Debrecen- Szabadságtelepi Református Egyházközség lelkipásztorát. Nagy Gábor beiktatását Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese végezte.
Mindig meg kell újulnunk!- hangsúlyozta igehirdetésében Nagy Gábor. A szabadságtelepi gyülekezet frissen beiktatott lelkipásztora kiemelte, hogy bár a mai világban azt próbálják elhitetni velünk, hogy mindent le kell cserélnünk, eszközöket, házat, autót és még a körülöttünk élő személyeket is, azonban az újdonság ereje csak egy ideig tart és abba is bele lehet keseredni és fásulni, éppen ezért fontos, hogy megújuljunk, a megújulás pedig Istentől jön!
Nagy Gábor prédikációjában kifejtette, hogy sokszor a múltba menekülünk, ahelyett, hogy a jövőbe néznénk, szem előtt tartva azt, hogy Isten ma is tud jót és újat cselekedni, és az Úr jövőbeni tettei meghaladják a múltban történteket! Éppen ezért nem szabad az emlékezésen túl a múltban ragadnunk, hanem Istenben bízva, a jövőbe tekintve kell előre haladnunk!
Fotók: Barcza János