SzIRT- Kősziklára építettünk!
„És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.” (Mt 7,25) Keresve sem találhatnánk találóbb igét arra a négy napra, melyet a szatmári fiatalok „Isten szívén megpihenve” tölthettek július 21. és 24. között Nagyhódoson. A szervezők áldozatos munkájának köszönhetően második alkalommal valósulhatott meg a SzIRT, azaz a Szatmári Ifjú Reformátusok Találkozója, több mint 100 regisztrált résztvevővel.
A kőszikla-metafora természetesen ezúttal is stimmelt, de hogy jön a képbe a Hegyi Beszéd vonatkozó szakasza? Csak egy fél napon keresztül élvezhettük ugyanis a Nap sugarait, a tábor négy napjából hol szakadó, hol csepergő esőben dicsőítettük Istent, aki ismét bizonyította, hogy van humorérzéke. Az ifjúságnak azonban sikerült az időjárás okozta problémákon felülemelkednie, és az esemény magját képező előadások, áhítatok és énekek pedig elfelejtették velük, hogy ruháink nagy része szárad, és egy hatalmas dagonyává változott a tábor területe.
Első nap, még ragyogó napsütésben, bele is vetettük magunkat a közepébe, pontosabban a Túr közepébe, hiszen a helyszíntől mindössze néhány méterre kanyargó folyó legszebb arcát mutatta. Közben meghallgathattuk a Méhteleki Citerazenekar előadását és megnézhettük a Felső-Tiszavidéki Búvár és Mentő Egyesület bemutatóját. Az esti áhítaton a spontán megalakuló SzIRT Band szolgáltatta a talpalávalót, ami a mi esetünkben természetesen a dicsőítést takarja, az ifjúsági énekek szinte non-stop betöltötték az étert, a résztvevő tehetséges zenészpalántának köszönhetően.
Az ajándék SzIRT-pólók átadása után nem sokkal jött a minket fizikailag ugyan elmosó vihar, de lelkileg a topon voltunk, amit a fiatalok bizonyítottak is másnap délelőtti bibliaismereti vetélkedőn. Előtte azonban eme sorok szerzője mesélt nekik arról, milyen is reformátusnak maradni a nagyvilágban (pontosabban Debrecenben, de 14-15 évesen számomra ez is nagy szó volt!, 1), és továbbvinni szülőfalunk értékeit tanulmányaink során. Dezső Kinga vezetésével a hittanórákon és a konfirmáció-előkészítők során megszerzett tudásról adott számot a tíz csoportba osztott gárda, felkészültségüket jól tükrözte a szoros végeredmény, és a sok esetben majdhogynem maximális pontszám. A délután átmentünk a garbolci Vadvízország táborba, ahol madarászkodással töltöttük az időt. Az esti programban szerepelt még áhítat és filmklub is.
Szerdán a tábor legtartalmasabb napja virradt ránk, mély, fontos dolgokat feszegető előadással, túrákkal, önvédelmi bemutatóval és egész estés koncerttel. Délelőtt Arany Barbara, a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet lelkésze mesélt arról, milyen Isten gyermekének lenni, mind az emberi, mind az isteni oldalát körüljárva a témának. Az előadást követően csoportokban beszélhettük meg a felmerülő kérdéseket. Az ebéd előtt még arra is volt időnk, hogy a Túr-parton elkészítsük a tábor ikonikus fotóját egy élőkép formájában, melyben mindenki örömmel részt vett.
Délután sem volt megállás, a száraz időt kihasználva a társaság egyik fele kerékpártúrára indult a gyönyörű szatmári tájon, négy községet, valamint a magyar-ukrán-román hármas határt érintve, míg a csapat másik fele egy rövidebb kenutúrára indulhatott. Még meg sem száradtunk az outdoor-programok után, amikor a Jánkmajtisi Ju Jitsu Klub tartott önvédelmi bemutatót, s a bátrabbak be is szállhattak a küzdelmekbe, hasznos fogásokat elsajátítva. Amíg a tatamin a test dolgozott, pár méterrel arrébb Széles Szabolcs és Péter Sándor, a Rádió Som munkatársai interjúvolták a táborlakókat és a szervezőket, egy órás műsort szentelve a nagyhódosi eseményeknek. A napot egy fergeteges zenei szettel zártuk, melyben vegyesen hallgathattunk keresztyén ifjúsági és világi dalokat, még gyermekkorunk kedvenc hittanos énekei is felcsendültek. A SzIRT záróakkordját a csütörtök reggeli úrvacsorás istentisztelet jelentette, ahol Bartha Gyula esperes úr hirdette Isten igéjét, és biztatta az ifjúságot, hogy két év múlva megújult erővel, még többen találkozzunk a SzIRT-en.
Mindannyian hálás köszönettel tartozunk Istennek, aki megtartott minket, és megmutatta, hogy a szatmári ifjúság tűzön-vízen (de leginkább vízen) át is kitart mellette, messze földre harsogva dicsőségét. Köszönet Bartha Gyula esperes úrnak, aki biztosította az anyagi hátteret, valamint minden lelkipásztornak, hitoktatónak, kik segítették a tábor lebonyolítását. Külön köszönet a főszervezőnek, Pálinkás Gyulának, valamint a házigazdáknak, Kálmán Dávidnak és kedves feleségének, hogy igazi szatmári lelkészekként esővel, nehézségekkel, diplomáciai akadályokkal dacolva bábáskodtak a tábor felett. Köszönet a nagyhódosi és méhteleki dolgozóknak, kik ízletes ételekkel járultak hozzá a négy nap sikeréhez, és segítettek, bármire is volt szükségünk. A gép forog tovább, de az alkotó nem pihen, hiszen két év múlva is szükségünk lesz kegyelmére, a harmadik SzIRT megrendezéséhez!
Dezső Attila