Harangszentelés Uszkában
Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (68. zs) Isten gondját viseli az uszkai reformátusoknak. Pedig nem roskadozik templomunk az igehallgatók tömegétől, nincs ügyfélfogadási időpont meghatározva pazar irodánkban, és nem tudunk sok száz fiatalt számos ifjúsági csoportra bontani. Mégis kedves nekünk a kevés.
A Református Egyház a határ mentén is Református Egyház, és értékes. A reformátusság ilyen valóságában is él, és élni akar. Szükségük van templomra, lelkészre, úrvacsorai kehelyre, és harangra. És a harang nem maradhat néma. Ezért döntött úgy a kicsi uszkai reformátusság, hogy rendbe teszi harangjait, Az elrepedt harang újraöntése, és a nagyobbik műemlék harang renoválása érdekében megkezdtük az adománygyűjtést. Néhai Mester Miklós uszkai testvérünk áldozatos szervező munkája által tavasszal a Kelet-Magyarország és a Szabad Föld című folyóiratok beszámoltak tervünkről. Az újságcikk hatására sokan megkerestek bennünket adományaikkal. A médiában való híradással egy időben levélben kerestük meg az elszármazottakat, a faluhoz közelállókat, és természetesen az uszkaiakat. November elejére 1, 5 millió forint adomány érkezett így megkezdődhetett a harangöntés.
Novemberben 14-én vitte el harangjainkat Gombos Miklós harangöntő mester őrbottyáni műhelyébe. Az elindulás előtt az idősebbek nézegették, simogatták a két „csendben alvó” harangot meghatódva, sóhajtozva: „Mennyi vasárnapon és ünnepen hívogatták ezek a falu népét a templomba! Hány lelket elkísért hangjuk a temetőbe!” De mégis ott volt az öröm a szívekben. „Nemsokára visszakapjuk őket.” Isten megadta azt a hatalmas élményt és örömöt, hogy április 26-án felszentelhettük az újraöntött és megújult harangjainkat. Felemelő élmény volt, ahogyan több száz ember megtöltötte a templomocskánk előtti teret, ahol ott ált egy asztalon a feldíszített harangunk várva, hogy végre felsírjon, mint egy egészséges újszülött, aki jelzi, hogy itt vagyok, élek, létezem.
A templomot és fa haranglábtornyát több száz ünneplőbe öltözött ember, köztük tizenkilenc lelkész vette körül és várta, hogy Bartha Gyula esperes úr megáldja az új harangot. Sokan jöttek az ország távoli szegleteiből, Uszkához kötődők, elszármazottak, akiknek életre szóló élményt jelentett ünnepségünk. Adjunk hálát Istennek azért, hogy az uszkai harang minél tovább hirdesse Jézus feltámadását, őrizze megmaradásunkat, és énekelje határainkon túlra összetartozásunkat.
Szöveg: Pálinkás Gyula, lelkipásztor, Milota-Uszka
Fotó: Dezső Attila