Beiktatták Komor Csaba lelkipásztort Nyíracsádon
A gyülekezetnek 30 éve nem volt helyben lakó lelkésze és lelkészbeiktatást is 50 évvel ezelőtt tartottak utoljára Nyíracsádon, így a május 4-i ünnepi istentisztelet több szempontból is fontos és kiemelkedő esemény volt a helyi gyülekezet életében.
A helyi Árpád-kori templomban tartott alkalmon Bölcskei Gusztáv hirdetett igét, aki prédikációjában kiemelte, hogy Isten igéje mindig kiragad abból a világból, amelyben éppen benne vagyunk. „Amikor az ember leül Isten elé és nem csinál semmit, akkor azt mondja: Uram, várom, hogy bekapcsolódj az életembe, vigasztalj meg, légy velem!” A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta, hogy éppen ezért maradhatott meg a templom Nyíracsádon, mert mindig volt, aki leült az Úr elé!
„Nagyok és csodálatosak a Te műveid Mindenható Úr Isten!” – a lelkipásztor feladata, hogy erre az énekre emlékeztesse gyülekezetének tagjait, a körülötte élőket, mert ez az egy ének az, ami mindent a helyére tud tenni- mondta Bölcskei Gusztáv. Hozzátette: Ezért van szükség lelkipásztorra, ezért lehet az, hogy 50 év után újra beiktatnak egy lelkipásztor Nyíracsádon.
A Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének igehirdetése után Szabadi Árpád, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese beiktatta Komor Csaba lelkipásztort, akit a helyi és környékbeli különböző református lelkipásztorok mellett, a többi felekezet lelkészei is köszöntöttek.
A fiatal lelkész sok tervvel és álommal érkezett a mintegy 4 ezer fős településre Hajdúböszörményből. A közeljövőben a gyülekezeti termet és a parókiát szeretné felújíttatni, de a lelki építkezésre is nagy hangsúlyt fektet.
Az ünnepi istentiszteleten prédikációjában Komor Csaba kiemelte, hogy a beszédnél sokkal fontosabb a cselekedet, hiszen Isten is ezt várja az Övéitől, hogy adjanak ízt az ízetlen világnak, cselekedeteikkel világítsanak rá az élet fontosságára, ugyanis egy apró cselekedet is elvezet Krisztushoz és a Kereszt alatt egy család vagyunk mi emberek. Hangsúlyozta, hogy a keresztény ember nem attól az élet sója, mert elvonultan él, hanem pont attól, hogy el tud vegyülni és tud segíteni, meg tudja osztani másokkal az Úrtól kapott ajándékokat. Ez egy életmód, ahol nem a szavak, hanem a jó cselekedetek számítanak, mert a tettek nélküli beszéd nem vezet az Úrhoz! Csak Isten akaratának megcselekvése számít, ami csak szeretetből eredhet!
Fotók: Barcza János