Egyházmegyei Ifjúsági Nap
A Debreceni Református Egyházmegye immár 5. éve, hogy félévente Egyházmegyei Ifjúsági Napot szervez. Az alkalomnak, lehetőség szerint, minden esetben más-más gyülekezet ad otthont. A tavaly őszi, bagaméri Ifjúsági Nap után, idén április 12-én, Debrecenben, a Debrecen-Ondód-Macsi Református Egyházközségbe látogattak el az egyházmegye fiataljai, ahol nem csak nagy vendégszeretet, hanem gazdag program is fogadta őket. A Debrecen-Nagyerdei református gyülekezet egyik ifivezetője így emlékezik vissza a napra:
Gyönyörű közösségi házban töltöttük a virágvasárnap előtti szombat délelőttöt Nagymacson. A remek hangulat garantált volt. Sok-sok fiatal, finom ételek, játékok, közös énektanulás és természetesen az Isten Igéje várt bennünket.
Vad Zsigmond, az Egyházmegye esperesének köszöntőjét követően, a GPS ifjúsági dicsőítő zenekar szolgált. Nem akármilyen ifjúsági énekek hangzottak el, a dalok hallatára olyan érzése támadt az embernek, mintha épp egy kis ízelítőt kapna a mennyországból. Rengeteg ismerős dal csendült fel, amit sokan ismertünk, így tapsolva, nagy örömmel kapcsolódtunk be az éneklésbe. Ezután Mikló István Boldizsár, királyhágómelléki lelkipásztor tartott előadást: „KELLEK”, vagy „KELLÉK”? címmel. Mint mondta: ezt a két rövid szót csak egy ékezet választja el egymástól, ennek azonban döntő jelentősége van. A kérdés az, hogy én Istennek kellek, vagy a világnak csak egy kelléke vagyok? Miénk a döntés: Isten, Jézus Krisztus halála által kegyelmét kínálja nekünk, viszont mi oly sokszor, a legtöbben már fiatalon elfordulunk tőle és a világ kellékeivé leszünk. Isten keres bennünket, mert kellünk neki. Keressük mi is Őt, hogy ne a világ kellékei legyünk!
Az előadást követően újra felhangzott az énekszó, majd a helyi gyülekezet által készített finom ebédre hívták a résztvevőket. A fiatalok a közösségi ház udvarán, kis csoportokba tömörülve fogyasztották el ebédjüket, mely közben élvezhették a nyárias meleget. Focizásra, beszélgetésre is volt lehetőség – csodásan éreztük magunkat. Mind vittünk haza valamit: volt, aki egy igés-kártyát, volt, aki hűtő mágnest, de a legtöbben lelki ajándékokat is kaptunk és vittünk magunkkal: közelebb kerültünk Istenhez, érezhettük jóságát, és rájöttünk, hogy nem csak kelléknek vagyunk jók, hanem kellünk az Istennek.
Nemes Alexandra