Számvetés és újratervezés
Kinél-kinél máskor jön el az ideje. Vagy egy szilveszter este, vagy egy születésnap, vagy egy betegség, esetleg egy nagyobb családi esemény (esküvő, gyermekvárás) más esetben épp egy szeretett személy elvesztése az, ami számvetésre készteti az embert. Máskor nem is egyszerűen csak készteti, hanem egyenesen kényszeríti.
Az embernek néha kedve volna – akár a keze ügyében lévő elektronikai cikkeken- az életén is megnyomni a „restart”-gombot. Csakhogy ez az opció nem létezik. Nem kezdhetjük újra.
Helyette azonban van egy másik lehetőségünk, mégpedig az, hogy új irányt vegyen az életünk. Hogy újragondoljunk minden korábbit. Újraindítás helyett újratervezés. Ez a mi nagy lehetőségünk.
Bár sokszor nem jókedvünkből tervezünk úja, hanem életünk eseményei kényszerítenek minket erre, ha van kedvünk hozzá, ha nincs. Valaki egyszer így mondta - két mély sóhaj között-, mikor elveszítette szeretett feleségét egy balesetben, hogy: „most aztán újra kell gombolnom a kabátot”.
Ez az „újragombolás” kényszerből történik. A legkevésbé sem vágyott újratervezése egy életnek…
Egyetlen bizonyosságunk ezekben a helyzetekben is az, hogy Az a Teremtő Úr, aki egyszer a „start”-gombot „megnyomta az életünkön”, ő tud ezekről a helyzetekről. Semmi nem a tudta nélkül történik. Hiszen tudjuk, hogy egyetlen hajszálunk sem eshetik le az ő tudta nélkül…
Tud az újratervezésinkről. Az útkereséseinkről. Az új céljainkról. És a végső célról is.
És tud az erőtlenségeinkről, a lehetőségeinkről és azok hiányáról, tud az örömeinkről és a könnyeinkről, és senki sem tudja olyan pontosan, mint Ő, hogy mikor mire van szükségünk ezeken az újrakeresett és megtalált utakon. Mert senki sem lát úgy minket, mint Ő – azzal a szerető tekintettel.
Ez a tekintet adja a mi békességünket, biztonságérzetünket, erőnket a leginkább embertpróbáló pillanatokban is. Ez adja az iránytűt a kezünkbe, hogy végül célba érjünk. És ez ad okot a hálaadásra azokban a pillanatokban is, mikor emberi értelem nehezen leli az okot a hálára.
Köszönet ezért a tekintetért - ma is!
(Révész Judit)