Beiktatták Román Jánost

Az ünnepi alkalmon igehirdetésében Derencsényi István az imádság fontosságáról beszélt. A Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője kiemelte, hogy a gyülekezet és a lelkész legfontosabb feladata az imádkozás, hiszen Isten nélkül semmit sem lehet cselekedni. Az imádságban elismerjük teremtettségünk tényét, hogy minden Istennek köszönhető. Elismerjük azt is, hogy ajándékba kapott gyermeki létünk van, mely nem képes önerőből fennmaradni, valamint elismerjük azt is, hogy hitünk nem valami kikezdhetetlen és elveszíthetetlen jó, hanem törékeny és naponta ki van téve a legkülönfélébb megpróbáltatásoknak és támadásoknak, ezért kell minden nap könyörögnünk azért, hogy Isten növelje a hitünket. 

Derencsényi István hangsúlyozta azt is, hogy ma már egyre kevesebbet imádkozunk, talán mert belefáradtunk, vagy, mert nem bízunk eléggé az ima erejében, holott az Úr buzdít mindenkit: „Kérjetek és adatik”! Ezért is kérte a gyülekezetet, hogy ne adjanak alább az imádkozásból, hiszen ahogy mondta, „ez Krisztustól kapott elsőrendű feladatunk, és az imádkozásról semmilyen körülmények között sem mondhatunk le”, annak ellenére sem, hogy felgyorsult világunkban egyre kevesebb idő adatik az elcsendesedésre. Derencsényi István prédikációjában azt kívánta Román János lelkipásztornak, hogy gyülekezete hordozza őt az imádság szárnyain, támogassa szolgálatát, tőle pedig azt kérte, hogy könyörgésével vigye a Szentháromság Isten színe elé gyülekezetét. Kiemelte, hogy a lelkipásztori szolgálat és a gyülekezeti élet sosem öncélú, a jövő azoké a gyülekezeteké, ahol az egyházközségek élet és sorsközösségén tudnak és akarnak formálni, ahol a gyülekezet élet és sorsközösséggé tud válni. Éppen ezért azt kívánta a mezőberényi gyülekezetnek és a beiktatott lelkipásztornak, hogy a jövőben legyenek egyek Krisztusban, az imában, az igehirdetés szolgálatáért vállalt és hordozott felelősségben és a közösségvállalásban.

Román Jánost, Katona Gyula a Békési Református Egyházmegye esperese iktatta be lelkipásztori tisztségébe.

Román János 2010-ben érkezett a gyülekezetbe és még abban az évben a gyülekezettel együtt belekezdett a templom felújításába, amely mára már elkészült. A Mezőberényi Református Egyházközség lelkésze prédikációjában elmondta, hogy a településre érkezésekor egy szétszéledő gyülekezetet és egy romos templomot látott, de az Istenbe vetett hit újra erőt adott az embereknek. Nem egyszerűen a körülmények jobbra fordulásában reménykedtek, és nem másokban, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémát, hanem magában az Úrban hittek, aki megmutatta, hogy megmaradhat a templom, a gyülekezet is, amely a templommal együtt újra épülni kezdett. „Ma már mondhatom, hogy a gyülekezet erősödni látszik, s ez pedig azért történhetett, mert az Istenben bízó hitben mi is újjá lettünk”- hangsúlyozta Román János, aki szerint a mezőberényi templom jelen állapotában azt hirdeti, hogy ma is vannak csodák, s hogy Isten gazdagon megáldja a Benne bízókat, az Ő nevében cselekvőket, s ezért minden gyülekezeti tag szívében, ahogy az övében is, a hála szava visszhangzik!  „Hiszem, hogy Isten a jövőben is oltalmazni, segíteni fogja a gyülekezetet, éppen ezért fontos, hogy az Istenbe vetett hitet átadjuk a jövő nemzedékének, hogy mindenkorban látszódjék: van hit Istenben”! 

Fotók: Barcza János