Vendégségben Nyírbogáton
Nyírbogátra látogatottak a nyíregyházi Magdaléneum Fogyatékosok Református Ápoló, Gondozó Otthonának lakói. A kirándulásról az intézmény egyik munkatársa írt beszámolót:
„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.”
(Zsolt. 68:20)
Csodálatos reggelre ébredtünk 2013. szeptember 8-án vasárnap, szívünkben hálás örömmel: gyülekezeti kiszállásra készülünk.
A Magdaléneum lakóinak kis csapata már az utazást megelőző napokban lelkesen ismételgette a gyönyörű verseket, énekeket, amelyeket ajándékba szánt a nyírbogáti gyülekezet részére, ahová meghívást kaptunk Szerencsi Imre Lelkipásztor Úrtól.
A fogadtatás olyan szeretetteli volt, mint amikor egy igazi családba érkezik az ember, ahol már nagyon várják. Mert bennünket nagyon vártak... boldog mosollyal, öleléssel.
Az Istentisztelet kezdetén a lelkipásztor a gyülekezet előtt is köszöntött bennünket, néhány szóban említést tett a Magdaléneumról, majd az igeszolgálat végén a leányok következtek, hogy előadják verseiket, énekeiket. Szolgálatukat áldottá tette az Úr, a gyülekezet tagjai néma csendben, mosollyal az arcukon, de könnyekkel a szemükben hallgatták őket – felejthetetlen kép, felejthetetlen percek, felejthetetlen szeretet.
Mi is kaptunk ajándékba egy éneket - egy ír áldást - 3 szólamban előadva, amelyet Nagytiszteletű Úr és kedves Családja énekelt el nekünk eddig soha nem hallott szépségben:
„Az Úr vezessen végig az úton…”
A templom kijáratánál a lelkipásztor mellett megállva leányaink könyvjelzőket osztottak a gyülekezeti tagoknak – rajta a fenti igével - emlékeztetőül, hogy ott jártunk és emlékeztetőül, hogy a mi Gondviselő Atyánknak valóban napról napra gondja van ránk. Alkalom volt ez arra is, hogy sorfalat állva egyenként elköszönhessünk a templomból kifelé tartó testvérektől – még néhány kedves szó, még egy ölelés a legközelebbi viszontlátásig.
Istentisztelet után szeretetvendégségre hívott meg bennünket a gyülekezet, közben pedig egyre jobban megismertük egymást a beszélgetések során.
Köszönetképpen erre a különleges, szeretetteli és nagyvonalú vendéglátásra - egyben búcsúzóul -elénekeltük az „Áldjon meg téged, áldjon az Úr…” c.. éneket, majd mindannyian újra az ír áldást – hihetetlen szeretettel mindenki hangjában, ami ismét könnyeket csalt némelyikünk szemébe.
Hazainduláskor pedig ők, -a gyülekezeti tagok és lelkészük - álltak sorfalat, és ahogy kigördült a buszunk az udvarról, sok-sok integető kéz üzente:
„…és míg újra látjuk egymást, szent kezében őrizzen meg Ő!”
Az Úr megáldotta minden percét ennek a találkozásnak, utat nyitott a szívekhez, betöltött szeretettel és örömmel, amelyért hála Gondviselő Istenünknek.