Kettős évforduló Vásárosnaményban
A református templom felszentelésének 75. és az itt szolgáló lelkészházaspár beiktatásának 25. évfordulóját ünnepelte augusztus 11-én, vasárnap a reformáció idejében alakult vásárosnaményi gyülekezet, amelynek 4. temploma Kelemen Gyula esperes irányításával 1938-ban készült el. Pótor Imre és felesége, Pótorné Beregszászi Erzsébet Rétközberencsről érkezett 1988-ban a településre. Az e két évforduló kapcsán tartott hálaadó istentiszteleten a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét.
Bölcskei Gusztáv az Európa Rádiónak elmondta, hogy mikor visszatekintünk a múltba, egy hetvenöt éve felszentelt templomra, egy negyedévszázada szolgáló lelkészházaspárra, akkor ebben a rohanó, mindig csak a mára meg a holnapra gondoló világban jó azt tudatosítani, hogy a világ nem velünk kezdődött és nem is velünk fog befejeződni, hanem voltak előttünk, akiknek volt hitük, bátorságuk, hűségük, hogy építsenek, hogy megőrizzenek egy örökséget, és vannak olyanok, akik rendszereket átívelve egy helyben ugyanazzal a hűséggel próbálják az evangélium üzenetét átadni. A lelkészházaspár ezt az üzenetet Bölcskei Gusztáv szerint hitelesíti is, ugyanis ők is azon lelkészek közé tartoznak, akik a szociális gondozáshoz szükséges tudást is elsajátították, ami a szegény beregi térségben igazán fontos. „Nagyon sokszor szoktam idézni mostanában azt az evangéliumi mondatot, hogy „a szegények mindenkor veletek vannak”. Ez kijózanít, ez nem engedi, hogy az ember elszálljon. Aki ilyen munkára adja a fejét, annak nem szabad idealistának lenni. A keresztyén ember nem idealista, hanem realista. Számol a világ realitásával, a bűn realitásával és számol mindenekfelett Isten realitásával. Ilyen értelemben kell nekünk reális embernek maradni minden körülmények között, és azokat meglátnunk és befogadnunk, akiknek éppen ránk van szükségük”.
Vásárosnamény alpolgármestere a város nevében köszöntötte a gyülekezetet a kettős jubileum alkalmával. Balázsi Erzsébet kiemelte, hogy Pótor Imre és felesége, Pótorné Beregszászi Erzsébet meghatározó alakjai a városnak, egy építő házaspár, mert az anyagi dolgaikat igyekeznek gyarapítani, rendben tartani és építkező lélekben is, mert nagy gondot fordítanak a gyermekek, ifjak pasztorálására. Az egész életen át tartó tanulás és a jó pap is holtig tanul mondás is nagyon illik a városvezető szerint erre a házaspárra, de mindezt nem öncélúan teszik, hanem a megszerzett tudást igyekeznek átadni a gyülekezetnek a legkülönbözőbb formákban. Pótor Imre több szakmát is megtanult az évek folyamán, hogy ezzel is példát mutasson gyermekeinek, illetve azért is, mert , ahogy mondta: csak akkor lehet jól tanítani, ha maga az ember is tanul, és csak akkor lehet bármit is igazán jól csinálni, ha az ember érti, tudja mit csinál. A kezdetekre visszagondolva kifejtette, hogy a templom 50. évfordulóját kellett előkészíteniük, mikor a városba érkeztek, és már ekkor az építkezést is elkezdték, előbb a templomban, majd a parókiát tették rendbe, s mindeközben nagy gondot fordítottak a lelkiház építésére is. Pótorné Beregszászi Erzsébet eleinte nagynak érzékelte az új templomot a rétközberencsi után, de mikor a férje megbízta azzal, hogy a konfirmandusokkal foglalkozzon, kinyílt előtte a város, ugyanis saját bevallása szerint a gyermekek, fiatalok gondozása adja számára a legnagyobb örömöt, illetve mostanában a baba-mama kör, aminek külön azért is örül, mert így a fiatal családok, a legkisebb gyermekek is bekapcsolódnak a gyülekezet életébe.
Balázsi Erzsébet a város alpolgármestere második presbiteri ciklusát tölti a gyülekezetben, úgy véli, hogy a házaspár, áldás a gyülekezetnek.