Megemlékezés, könyvbemutató, Lúdas Matyi

(Kiállítás megnyitó)

Ezt követően megemlékeztek a 100 éve született Szabó István gimnáziumi tanárról a Díszteremben, ahol Gaál Botond egyetemi tanár, Varga Pál egyetemi tanár, Nagy Mihály nyugalmazott gimnáziumi igazgató és ifjabb Szabó Istvánmutatta be Szabó István emberi és tanári alakját.

(Szabó István)

Szabó István Békés város szomszédságában, a kamutkerti tanyavilágban született. Elemi iskolai tanulmányait tanyasi osztatlan iskolában végezte. 1934-benérettségizett a békési református gimnáziumban. Ezt követően beiratkozott a debreceni Tisza István Tudományegyetem magyar-latin szakára. Egyúttal diákja volt a Református Kollégium Tanárképző Intézetének is, amely a két világháború között a református középiskolák tanárutánpótlását biztosította. 1939/40-ben a miskolci Református Lévay József Gimnázium tanára volt; innen került a Debreceni Kollégium Gimnáziumába 1941 szeptemberében. Tanári munkája mellett aktív népnyelvi tanulmányokat folytatott, elsősorban szülőföldje (Békés) nyelvjárását kutatta, doktorálni készült. 1944 januárjában azonban katonának hívták be, előbb Észak-Erdély magyar visszavételének volt részese, majd Budapest környékén mint pót-tartalékos, sebesülten esett szovjet hadifogságba, ahonnan csak 1948-ban térhetett haza. Mivel a taganrogi fogolytáborban megtanult oroszul, így ebből a nyelvből is szakképesítést szerzett. A hadifogság és az egyházi iskolák beszorított helyzete derékba törte tudományos ambícióit, de a következő évtizedekben is hűségesen tanította szaktárgyait. 1981-ig, több mint harminc esztendőn át, iskolájában jegyzői feladatot látott el. 1965–1974 között a Református Gimnázium igazgatóhelyettese volt. Tanári munkája mellett rendszeresen vállalt nevelőtanári feladatot a Gimnázium fiúinternátusában, sőt családjával együtt éveken át ott is lakott. 1983-ban, 69 éves korában vonult nyugdíja, de ezt követően még néhány évig óraadó tanárként tevékenykedett szeretett iskolájában, és a teológián latin nyelvet oktatott.

A megemlékezést követően három, a Kollégiumhoz kapcsolódó, a Tiszántúli Református Egyházkerület támogatásával a közelmúltban megjelent könyvet is bemutatták az érdeklődőknek. Győri János, gimnáziumi tanár, a Kollégium Baráti Körének elnöke a Miről mesél a Debreceni Kollégium? című könyv szerkesztője a kötettel kapcsolatban kiemelte, hogy elsősorban a 12-16 éves fiataloknak szól, az illusztrációkat tanítványa, Orosz Judit készítette.

A könyv ajánlójában így ír a kötetről Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke: „Egy olyan világban kalauzol értő és közérthető módon ez a képeskönyv, amely segít megérteni valamit abból a sokat emlegetett szellemiségből, amely az egykor idejárt diákok szerint meghatározta nemcsak a diákéveket, hanem az innen kikerülő diákok egész további életszemléletét, értékrendjét és életformáját. Remélem, sokan lesznek azok, akik e könyv segítségével jobban megértik és megérzik ezt az egyedi légkört, amely támaszt, tartást és olykor menedéket is jelentett sokak számára az elmúlt 475 évben.”

(Győri L. János és Orosz Judit író és rajzoló, szerzőpáros)

A könyvből készült egy óriás változat is, amely kinyitva csaknem 1,5 méter széles. Az Óriás könyvet is megtekinthették a könyvbemutatón az érdeklődők, valamint a június 6-án kezdődő Ünnepi Könyvhéten is látható lesz ez az egyedi példány.

Az Intézménytörténeti források I-II kötetet Szabadi István, a Debreceni Református Kollégium Levéltárának igazgatója mutatta be. Ehhez a könyvhöz hasonló 100 évvel ezelőtt készült, de ez a mostani sokkal részletesebb, nagyobbik részét a Kollégium diákjainak névsora teszi ki. A teljes anyag, ami az 1588 és az 1850 közötti időszakot öleli fel, mintegy 24 ezer nevet tartalmaz. Szabadi István szerint ez a könyv elsősorban a családtörténészeknek, helytörténészeknek és egyháztörténészeknek nyújthat segítséget.

A MENEDÉK című könyv bővített kiadását is bemutatták. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában 1950–1958 között érettségizett diákok visszaemlékezéseit tartalmazó kötetet mostanra további 13 írással bővült, így ma már 54 visszaemlékezést tartalmaz. A könyv 2011-es első kiadása nagy sikert aratott, és néhány hónap alatt elfogyott. Az 50-es években a Kollégiumban végzett tanulóknak, történelmi okok miatt, közös volt a sorsa: amint a cím is jelzi, nekik az ősi Debreceni Kollégium valóban menedéket jelentett. A visszaemlékezések többsége azt bizonyítja, hogy az 1950-es években több száz magyar diáknak, származása miatt, ez az egyházi iskola jelentette az egyetlen továbbtanulási lehetőséget. A kiadvány szövegét rendkívül értékes korabeli fényképanyag illusztrálja, amit a szerzők mellékeltek írásaikhoz.

A könyvbemutatón a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent Felhők fölött a nap című könyvet is bemutatták, amely dr. Nagy Mihálynak, a Gimnázium egykori igazgatójának pedagógiai tapasztalatait, visszaemlékezéseit tartalmazza. Az előszóban Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere így ír a könyvről: „…A rövid gondolatmenetek, eszmefuttatások gyűjteményében több személyes emlék is feltűnik…, Tanár úr azonban nem anekdotázni akar, hanem hivatásához méltóan végig tanítani és nevelni, hogy könyve az olvasónak is példa legyen.”

A könyvbemutatók után leleplezték azt az emléktáblát, amelyen az intézmény száz legismertebb egykori diákjának neve szerepel, valamint megnyitotta kapuit a Kollégiumtörténeti kiállítás, amit a Preces követett. A nap zárásaként a Református Gimnázium 10. b osztályának előadásában tekinthették meg az érdeklődők a Kollégium udvarán a Ludas Matyi című vásári komédiát, amelyet Fazekas Mihály elbeszélő költeményéből írt Móricz Zsigmond. Az előadást Győri János gimnáziumi tanár rendezte. Ezt követően a Kollégium Maróthi Néptáncegyüttese és a Debreceni Népi zenekar szórakoztatta a közönséget.

(Lúdas Matyi előadás)

A Kollégium egykori diákjai közül a rendezvényekre és az osztálytalálkozókra több mint fél ezren gyűltek össze.