Mit lehet tanulni a koreai reformátusoktól?

Itt található a Koreai Presbiteriánus Egyház Myungsung gyülekezete, "leggel" ők is büszkélkedhetnek; több mint százezer fős a gyülekezetük. Ezzel az egyházközséggel kötött testvér-gyülekezeti kapcsolatot a debreceni nagytemplomi református gyülekezet.

Rend a „szent városban”

"Amikor megérkeztem, úgy éreztem magam a gyülekezetben, mint aki egy szent városba érkezik” -meséli élményeit a Debreceni Református Egyházmegye esperese. Mindenkinek megvolt a saját feladata, tudta a több mint ötven lelkipásztor, a százötven diakónus, a kétezer fős énekkar, és a negyven fős presbiteri gárda is, hogy mit kell tenniük. Nem volt fejetlenség, rend uralkodik a szent városban és ez a rend, a léleknek a munkája - vélekedik Vad Zsigmond.
1980 júliusában Kim Sam-whan lelkipásztor huszonkét laikussal alapította a gyülekezetet, azóta több mint százezer tagot számlálnak, saját magukról úgy vélekednek, hogy nemcsak számban, hanem a lelki élet területén is növekedtek. Az egyházközség csoportokon alakuló gyülekezet, ugyanis minden területen, külön foglalkoznak az emberekkel.

Vasárnapi keresztyénség?

„Ez a szép számú hívő nemcsak vasárnapi keresztyén, részt vesznek a hét istentisztelet egyikén, a házi Bibliaórákon és az imaközösségeken” - osztja meg tapasztalatait Vad Zsigmond. A gyülekezeti élet hajnalban kezdődött és többnyire este tíz óra után fejeződött be. „A vasárnapi hét istentiszteleten hatvanezer gyülekezeti tag vett részt összesen. A háromezer fős templomba nem férnek be, ezért a környék kisebb templomaiban televízión keresztül követik az igehirdetést. Minden héten húsz-harminc újabb és újabb koreai szeretne gyülekezeti tag lenni. Ilyenkor bemutatják őket az alkalmakon, a továbbiakban pedig foglalkoznak velük, tanítják őket.” A nagy számok megkövetelték, hogy idén egy hétezer főt befogadni képes templomot építsenek.

A titok nyitja

Vad Zsigmond arra kérdésre, hogy milyen koreai tapasztalatokat alkalmazhat itthon azt válaszolta: a növekedésüknek a titka a naponkénti kapcsolat az élő Istennel az imaközösségben. Rendkívül fontos, hogy mennyire veszik komolyan, hogy imádkozzanak és a napi többszöri imaközösség illetve istentisztelet valamelyiket látogassák. Nekünk is ebbe az irányba kell mozdulnunk.
Koreában nem egyes emberek csatlakoznak a gyülekezethez, hanem családok, idővel mindenki megtalálja a helyét és ragaszkodóvá válik- fogalmazott a nagytemplom vezető lelkésze. A nyitottság, a Bibliához való kötődés - szó-szoros értelmében is él, ugyanis, mindenki viszi magával a Szentírást a különböző gyülekezeti alkalmakra - a reformáció tanaihoz való hűség jellemző rájuk - véli az esperes.

A keresztyénség kialakulásától a fukusimáig

Koreában amerikai misszionáriusok terjesztették el a kereszténységet a XIX. század végén. A szétszakított ország déli részén a relatív többség nem tartozik egyik felekezethez sem, míg a vallásosak körében az „őshonos" buddhizmus lassan kisebbségbe szorul. Dél-Korea ötvenmilliós lakosságának mintegy 25-30 százaléka keresztyén, jelentős részük a kálvini tanításokat követi: presbiteriánus, magyar szóhasználattal református. A koreai keresztyének büszkék származásukra, szívesen vásárolják hazai márkáikat és fegyelmezetten élnek, még akkor is, ha közben félnek a szomszéd országban történt csernobili szintű katasztrófa hatásaitól. A helyiek úgy tartják, hogy a tengeri áramlás és a széljárás kedvező volt hozzájuk, többek között ezért is tiltotta be Dél-Korea később a Japánból érkező élelmiszerek importját, mint az Egyesült Államok. A fukusimai atombaleset óta odafigyelnek a tengeri ételek fogyasztására és Vad Zsigmond elmondásai szerint, ha megered az eső rögtön esernyőkkel bujkálnak egymás között a zsúfolt utcákon, még korábban a szemerkélő csapadékot észre sem vették.