„Jézus, emlékezz meg rólam.”

Három kereszt áll a Golgotha halmán. Mindegyiken ott függ egy-egy ember, és kínzó gyötrelmek között várja a halált. Eközben káromló gyalázkodások hangzanak a keresztek körül tomboló tömeg részéről. Egy azonban teljesen nyilvánvaló és egyértelmű: e gyalázkodások nem mind a háromnak szólnak, csak egyetlen egynek; annak, aki a középen függ, vagyis Jézus Krisztusnak. Jézusból ott a középen csodálatos nyugalom árad. Olyan ez, mintha minden egyszerűen leperegne Róla. Csak néhány szó az, mely elhagyja ajkát. De ezen kevés szón nyilvánvalóvá lesz, mi is a nagypéntek igazi értelme.

Jézus három szót mond ott a kereszten, de ez a három szó nyilvánvalóvá teszi, hogy mi is történik a kereszt-eseményben. Csak Lukács őrizte meg ezt a három szót és hagyományozta a késői utókorra. Ez a három szó megmagyarázza azt, ami ott voltaképpen mintegy észlelhetetlenül, de következményeiben örök időkre nézve mindenkire kiterjedő érvénnyel megtörtént, végbement.

„Atyám, bocsáss meg nekik” - kéri Jézus. Végső gondolatai, utolsó szavai ott a kereszten nem önmagának szóltak, hanem azoknak, akik keresztjét körül állták. Azoknak, akik kigúnyolták, megalázták, megostorozták, keresztre verték, halálra adták. Ezeket az embereket átöleli a haldokló Jézus irgalmas tekintetével és érettük könyörög: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

(Munkácsy Mihály: Golgota. 1884.)

A kereszten szenvedő Jézus tekintete áthatol a korszakokon, az egymást kergető és felváltó időkön is. Mindnyájunkat lát kivétel nélkül, mikor felnyitja ajkát és halkan elimádkozza a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik”. Ezzel az imádsággal lép oda Jézus Isten és közénk, hogy önfeláldozásával, életáldozatával áthidalja azt a távolságot, melyet a bűn, az ember lázadása okozott Isten és ember között.

„Atyám, bocsáss meg nekik” imádsággal az ajkán áldozza fel önmagát Jézus, az egyetlen bűntelen és igaz, a bűnösökért. Bocsánatért esdő könyörgése nem más, mint hídverés, kapcsolatteremtés Isten és ember között. E krisztusi hídverés óta van bocsánat, van szabadulás a bűnökből, van új, megigazított és megszentelt élet. Mindezt Jézus ígérete számunkra is biztosítja. Mindez a miénk is lehet, ha hitben igent mondunk rá, mert Jézus Krisztus nagypénteki engesztelő halála, testének egyetlen tökéletes áldozata a bűnbocsánat, az Istennel való békesség számunkra is felkínált, megszerzett lehetőség.

Már ott és akkor, az első nagypénteken a megtérő gonosztevő élt is a Jézus Krisztus által felkínált és megszerzett lehetőséggel, amikor ezt kérte: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.”

Az az ember Jézusról nem sok mindent tudhatott. Nem igen hallott tetteiről és nem valószínű, hogy ismerte tanításait. Ő csak a szenvedő Krisztust ismerte meg. Amit vele kapcsolatban látott és hallott, az a nép gúnya, megvetése, halálos gyűlölete Jézus ellen, s ugyanakkor Jézus csendes, méltóságteljes türelme és szenvedése.

Ő csak azt hallotta, amit Jézus halkan elmondott szemben az üvöltözőkkel: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

A megtérő gonosztevő számára ez az ismeret végül elég volt. Az a mód, ahogy Jézust szenvedni látta, meggyőzte őt. És nincs többé más vágya és kívánsága: „Jézus, emlékezz meg rólam.”

Nagypénteken megemlékezünk Jézus Krisztus szenvedéséről és engesztelő kereszthaláláról. Azonban az ünneplésünk akkor lesz teljes és igazi, ha a megtérő gonosztevővel együtt mondjuk és valljuk: „mi ugyan jogosan vagyunk ítélet alatt és tetteink méltó büntetését kapjuk, de Jézus szent, tökéletes és igaz”. Ünneplésünk akkor lesz teljes, ha ezen a napon nem csak Jézusra akarunk visszaemlékezni, hanem arra kérjük, hogy ő is emlékezzen meg mirólunk, amikor eljön királyságába. Fontos, hogy mi is megemlékezzünk a szenvedő Jézus Krisztusról, hogy ő is megemlékezhessen rólunk majd ama napon. Ámen.

Derencsényi István