Hogyan lesz a lehetségesből lehetetlen?

Megtelt a Debreceni Református Egyetemi Templom, ám ezen a különleges alkalmon nemcsak fiatalok érkeztek az épületbe. A mindenki számára nyitott hitmélyítő est kezdetén Kovács Gergő egyetemi lelkipásztor a megszokottnál változatosabb életkorú hallgatósággal kapcsolatban kiemelte, hogy Krisztusban egyek lehetünk, és ezt az egységet meg is lehet tapasztalni. Az egyetemisták zenei szolgálatát követően Fekete Károly azzal folytatta, hogy a gazdag ifjú történetének mélysége szétfeszítené egy hagyományos prédikáció kereteit, ezért hívta kétalkalmas „teológiai morfondírozásra” az érdeklődőket.

A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Márk evangéliuma 10. fejezetének 17-27. verseinek felolvasása után arról beszélt, hogy a történetben szereplő fiatalembert két nézőpont alapján lehet megközelíteni. Az egyik szerint önmagában és pénzében bízva, hit és a kereszthordozás szándéka nélkül kereste meg Jézust, mások viszont azt emelik ki, hogy „Jézus megkedvelte” őt, így a hozzáállásában vannak követendő elemek.

Az első, szerdai igehirdetésében Fekete Károly kifejtette, „hogyan lesz a lehetségesből lehetetlen”, azaz hogyan jut el a térdre borulóból szomorúan távozó ifjú.

„Szimpatikusnak tűnik első olvasatra, hiszen ő nem akarja tőrbe csalni Jézust, mint az írástudók, mégis van valami furcsa bizonytalanság a kérdésében. A püspök kifejtette, hogy Jézus már a megszólítást is korrigálja: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.« A korabeli pogány-görög szóhasználatban elterjedt hízelgő elnevezést, ezt a túlzó látszatot Jézus visszautasítja” – tette hozzá az egyházi vezető. Fekete Károly idézte Dietrich Bonhoeffer szavait.

„Egy jó rabbival akart az örök életről beszélgetni, most pedig azt kell hallania, hogy ezzel a kérdéssel valójában nem egy kiváló Mester, hanem Isten előtt áll. Nem kap tehát Isten Fiától olyan választ, amely valami más lenne, mint az egyetlen Isten parancsára történő világos utalás. Nem kapja meg egy »jó Mester« válaszát, amely Isten kinyilatkoztatott akaratához még saját véleményt fűzne hozzá. Jézus önmagától az egyedül jó Istenhez utasítja, és éppen így bizonyul Isten tökéletesen engedelmes Fiának.” (Bonhoeffer: Nachfolge)

Ellenben az óvatoskodás nélküli, őszinte beszéd eltanulandó tulajdonsága a gazdag ifjúnak. Jól és jó helyen teszi fel a kérdést: Mit kell tennem nekem? A beszélgetés során azonban olyan feszültséggócok alakulnak ki, mint az emberi teljesítmény és a Krisztus elvárása, valamint a törvénybetartás és a parancsolatok szellemisége között.

„A gazdag ifjú kegyessége érdek-kegyesség lett, mint amikor az első szeretet tüze átlagos egyháziassággá hamvad bennünk, vagy amikor az elhívásban lelkesedő ifjúsági tag a sikeres felvételijét követően egyetemi polgárrá szürkül, és nem jön be e kis épület nagy ajtaján” – utalt az egyetemi gyülekezet otthonára a püspök.

A társadalmilag elismert ifjú – miután alulról, lépcsőfokról-lépcsőfokra felépítette magát – azt gondolta, hogy a kegyesség erejével teljesítheti a következő kihívást is, azaz így juthat el az örök életig. Jézus elvárása viszont éppen fordított: Isten színe előtt kezdődik minden. Fekete Károly elmondta azt is, hogy a megtartott, megélt törvény az igazi élet.

„Mikor lesz az üdvösség lehetőségéből lehetetlenség? Akkor, amikor a lehetséges üdvösség elérése közben másokra való tekintet nélkül élünk. Ha odafigyelünk felebarátainkra, akkor nem azt mondjuk majd, hogy »Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva«, hanem a sokkal nagyszerűbbet élhetjük át: »Mester, mindezen parancsolatok segítségével Te tartottál meg ifjúságomtól fogva egészen máig, és te tartasz meg az üdvösségig menően«” – zárta gondolatait a tiszántúli püspök.

A Böjti gazdagítástörténet második alkalma csütörtökön este, ugyancsak 19 órakor kezdődik a Debreceni Református Egyetemi Templomban.

Tiszántúli Református Egyházkerület

Fotók: Miskolczi János