„Légy örömmondó békekövet!”
Kicsi gyermekkora óta az egyik legkedvesebb éneke volt ez, amelyikben ott áll a címben idézett sor. Nem egy tipikus karácsonyi ének. Neki mégis azzá lett.
„Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem –
Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn.
Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!”
Még nem is értette gyermekként pontosan, hogy mit jelent, csak érezte, hogy valami kivételes és szép feladat ez. És eltette jó mélyen a szívébe.
Aztán felnőtt és egy napon, mikor egészen egykedvűen énekelte a jólismert dicséretet, egyszer csak eszébe jutott Jézus szava: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."
És azóta minden Karácsony ünnepen emlékezteti magát, hogy mit akar elmondani gyermeki hittel mindenkinek, akit ismer, szeret és akit Isten az útjába vezet:
A Szabadító valóban elközelgetett. Megszületett, meghalt és feltámadt mindannyiunkért.
Akar szívvel-lélekkel-élettel örömmondó békekövet lenni.
Kívánom, hogy legyünk egymásnak azok mindannyian – ezen a Karácsonyon is!
Áldott ünnepet az Olvasóknak!
(Révész Judit)