Advent: útban a tükör felé
Van úgy, hogy az ember szívesen kerüli el a tükröket a lakásban, ha pontosan tudja előre, hogy amit benne látna, annak nem tudna felhőtlenül örülni. Ezt a valóságban könnyedén megtehetjük, bár a dolog eredménye az lehet, hogy külsőnk szép lassan már annál is vállalhatatlanabb lesz, mint ami miatt eredetileg nem óhajtottuk látni saját tükörképünket, így gyorsan fel is szoktuk adni ezt a nem túl bölcs elhatározásunkat, miszerint soha többé tükör!
Azon tűnődöm, hogy talán a Karácsony is emiatt kelt sokakban rémületet, vagy bosszúságot, szorongást, vagy meg sem nevezhető rossz érzéseket, mert ez az ünnep is egyfajta tükör, amit az Isten felénk megmutatkozó szeretete tart elénk. És ez még azokra is igaz, akik mindenképp szeretnék kihagyni az ünnepükből a betlehemi jászolbölcsőt. Vagy ha ez nem megy, hát legalább „benne felejteni” a kis Jézust, mintha soha nem nőtt volna fel…
Karácsony tükör a léleknek és tükör az ember-ember és ember-Isten közötti kapcsolatoknak. És ebbe a tükörbe nem mindig könnyű belenézni. A hétköznapokon könnyedén elkent, elfedett, elpalástolt, eltitkolt hiányosságok, tökéletlenségek a karácsonyi gyertyák fényében hirtelen felerősödnek. Az aprócska lángok valóságos reflektorként működnek és egyszerre elkezdenek kirajzolódni az eltört, megrepedezett kapcsolatok, a szerzett és ejtett sebek, szeretteink megfakult képei. És ez bizony nem vidám. Sőt kifejezetten félelmetes. A hétköznapok rohanásában ezekről könnyű elfeledkezni, de a Karácsony csendje megállít és feltartóztathatatlanul szembesít.
Legyen ez az Advent áldott készülődés arra, hogy könnyű szívvel állhassunk majd a Karácsonyi Tükör elé.
Révész Judit