A nyírmeggyesi nőszövetségi elnök kapta a Zsindelyné Tüdős Klára-díjat

A Magyarországi Református Nőszövetség 2024. október 12-én tartotta meg hagyományos konferenciáját, melyen átadták a Zsindelyné Tüdős Klára-díjakat. Az eseménynek a Budapest-Kálvin Téri Református Egyházközség temploma biztosított befogadó hajlékot.

A Zsindelyné Tüdős Klára-díj azoknak a nőszövetségi tagoknak adományozható, „akik munkájukkal jelentősen segítették a Református Nőszövetség céljainak elérését, a keresztyén hit és életvitel, az egyházi munka, a diakónia, a missziói munka, az evangéliumi szellemű közösség építése terén, akik legalább 10 éve tagjai a Református Nőszövetségnek.” A díjban évente öt személy részesül (egyházkerületként egy-egy, illetve az elnökség javaslata alapján egy fő). A díjazottak oklevelet és emlékplakettet kapnak, magára az ünnepélyes díjátadóra pedig minden év októberének második szombatján kerül sor.

Zsindelyné Tüdős Klára (1895-1980) fotója

Ebben az évben Tóth Edit (Győr, Dunántúl), Ábrám Klára (Miskolc, Tiszáninnen), Erdei Istvánné Csőke Mária nyugalmazott református lelkész (Nyírmeggyes, Tiszántúl), dr. Mezey Jánosné Zsednai Julianna, az országos elnökség jelöltje (Budapest-Kálvin Tér) és dr. Svébisné Juhász Márta, a Nőszövetség korábbi elnöke, jelenlegi elnökhelyettese (Kecskemét, Dunamellék) részesültek a rangos kitüntetésben. A Tiszántúli Református Egyházkerület felterjesztéséről Gaál Botondné Czeglédy Mária egyházkerületi nőszövetségi elnök így írt:

Erdei Istvánné Csőke Mária, Manyika református lelkész, a nyírmeggyesi gyülekezeti nőszövetség elnöke, 1953. június 6-án született Sajószentpéteren. Tanulmányait Egerben, Miskolcon és Debrecenben végezte. 1971-ben kezdte teológiai tanulmányait Debrecenben, ahonnan három év után exmisszusként Putnokra és szórványaiba került. Itt Molnár Miklós lelkipásztor mellett életre szóló példát, szolgálati elkötelezettséget és készséget tanult. 1975-ben kötött házasságot Erdei István teológus társával, akivel Berettyószentmártonban kezdték a segédlelkészi szolgálatot. 1978-ban Szamosújlakra és Gyügyére választották meg őket lelkipásztori szolgálatra, ahol két kisgyermekkel bővültek családdá. Részt vett az iszákosmentő Szolgálat munkájában és a gyermekek körében is áldásos tevékenységet végzett. 1984-ben Szeghalomra kerültek. Az 1990-92-es tanévekben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett szociális munkás képesítést, újabb diplomát. A Cserkészszövetség újra indulásával bekapcsolódott ebbe a munkába is. Eibisbergben 1990-ben lett cserkésztiszt, női tábori lelkész és nemzetközi táborokban kiváló altáborparancsnok. A Református Nőszövetség újraéledésének résztvevő tanúja volt. Sok-sok lelkészfeleség és lelkésznő hozta el az addigi és új segítőit, feltárva előttük egy új szolgálati lehetőséget.1994-től 2003-ig Hajdúböszörményben szolgáltak, ahonnan egészségügyi okok miatt kerültek a kisebb, híres, gyönyörű, Árpád-kori templom gyülekezeteinek élére, a beregi Kislónyára és Nagylónyára.

Nyugdíjba vonulásuk után Nyírmeggyesen, férje szülőfalujában telepedtek le, és kapcsolódtak be aktívan a pezsgő gyülekezeti életbe. Lelkipásztoruk, Pótor László elmondása szerint minden területen hűséggel vállalnak és végeznek szolgálatot. Igazi segítői, építői a gyülekezeti életnek. Manyika megalakította a gyülekezeti nőszövetséget. Külön számontart minden tagot, így a csoport létszáma folyamatosan gyarapszik és rendkívül színes, sokrétű, gazdag szolgálatot végeznek a gyülekezeten belül és kívül egyaránt. Együttműködnek például a régió kórházaival, a Debrecen Egyetem Klinikai Központjával és a Magyar Vöröskereszttel, betegek életét könnyítő gyógyászati segédeszközök készítésével. A DRHE-n, a hazánkban eddig egyetlen ifjúsági, teológiai nőhallgatók által megalakított nőszövetséget a nyírmeggyesi nőszövetség felkarolta, megtanítva a leendő lelkésznőket a gyülekezeti nőszövetség hatékony működtetésére.

Manyika szolgálatát ez a régi jelszó vezérli: „Ajándék, hogy tehetem!”

Pál apostolnak ez az Igéje ad hozzá biztatást és erőt: „Bármit szóltok vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében cselekedjetek!” (Kol 3,17)

Erdei Istvánné Csőke Manyika életét a szolgálat és a misszió tölti ki, áldozatos, példamutató, értékes nőszövetségi szolgálata elismeréseként a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség elnöksége 2024-ben őt jó szívvel jelöli és ajánlja a Zsindelyné Tüdős Klára-díjra.

Erdei Istvánné Csőke Mária

A díjak átadására a Magyarországi Református Nőszövetség ünnepi konferenciáján került sor, melyen köszöntést mondott Szabó Ferenc, a Budapest-Kálvin Téri Református Egyházközség lelkipásztora és Koncz-Vágási Katalin, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke, tolmácsolva azon időt álló igeszakaszt is („Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz” /Zsid.13,8/) melyet e hajlékot építtető atyák leszármazottai is kőbe véstek anno (1930-ban, a centenárium jubileumának évében), s helyeztek ki jól látható helyre. Mindnyájunk biztatására, a Teremtő és Gondviselő, a Szentháromság egy örök, igaz Isten dicsőségét hirdetve.

Koncz-Vágási Katalin, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke

A találkozón elhangzó központi igeszakaszt (Ézs 49, 15-16) Györky Szilvia, a Szlovákiai Református Keresztyén Nők Egyesületének elnök asszonya tolmácsolta, az ugyancsak felvidéki Nagy Zsuzsanna (a Szlovákiai Református Keresztyén Nők Egyesülete Ungi egyházmegyei elnöke) pedig gróf Andrássy Gyula és neje, Kendeffy Katinka, illetve I.Ferenc József és Erzsébet királyné hiteles, illetve önnön akaratukon kívül is egybefonódó és a XIX. századi magyar történelmünket is lényegesen átformáló életrajzának bemutatására vállalkozott.

Elhangzott egy harmadik felső-magyarországi vendég tanúságtétele is: Szabó Mirjam, a felvidéki Perbenyik községben 2004-ben alapított, az otthon nélkül maradt anyáknak és gyermekeinek segítséget nyújtó Jó Pásztor Háza Anyaotthon létrehívójának lányaként szót a jelenlévőkhöz a folyamatosan épülni és megújulni képes intézményük (meg)létéről, működéséről, jövőbeni terveikről, célkitűzéseikről. Az előadások sorát Derencsényi Anna, a Budapest-Kálvin Téri Református Egyházközség Nőszövetsége elnökének prezentációja zárta, aki vonatkozó kor- és kultúrtörténeti motívumokkal alátámasztva mutatta be a konferencia házigazdájának templomát és gyülekezetét. A vizualitást erősítendő, egy - a Kálvin téri református templom liturgikus textiljeiből készült alkalmi kiállítást is megtekinthettek az egybegyűltek.

Mindezen szegmenseket pedig az orgona- és a gordonkamuzsika (Bódiss Tamás orgona-, iletve Karasszon Eszter gordonkaművész szolgálatával), az énekhang (a Kálvin Kórus és a gyülekezet által, Pálóczy Krisztina karvezető irányítása alatt), valamint az említettek ötvözete kötötte egybe. Az alkalomra választott zsoltárok és dicséretek tolmácsolásával. Elbocsájtó áldást nt. Benke Kinga, a Magyarországi Református Nőszövetség elnökhelyettes asszonya mondott.

Az eseményen Koncz Zsolt, a Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora felolvasta saját költeményét.

A református nő

Református nő – igen
A szavakat most ízlelgetem
Ahogy kimondom, nem idegen
Ott ülnek templomainkban szépen.

Milyen a református nő valójában?
Hogy tudjuk alakját leírni pontosan?
Nem könnyű képeket találni,
Nem is lehet ilyenbe zárni.

Talán olyan, ki süteményt süt szorgosan,
Csigát pödör, köt fon, hímez boldogan,
Ki terít ha kell, vagy mosogat,
Kinek szeme meglátja a rongyosat.

Tudja, ki hiányzik, ki beteg,
Szíve a szolgálatért remeg.
Fáradhatatlanul teszi dolgát,
S örül, ha arcokon mosolyt lát,

Gyűjt, oszt, szortíroz lelkesen,
Szervez, vezet, igazgat figyelmesen.
Békére törekszik, vagy épp harcol,
De mindig a jó ügyért robotol.

Református nőket köszöntünk,
Kik kimagasodnak közülünk,
Kiktől mi is példát vehetünk,
Kiknek élete minta és tükör nekünk.

Ők is tudták, előttük mások,
Egyedül ők is csak magányos harcosok
S a református nők összefognak
Valódi szövetséget alkotnak.

Együtt szolgálnak közösségben,
S tényleg nagy erő van ebben.
Szebben szól az ének, ha közösen dalolják,
Könnyebb a szekér, ha többen húzzák.

A református nő Isten hálás szolgája,
Krisztus anyaszentegyházának oszlopa.
Rendíthetetlen mégsem álló csillag,
Jelenléte mindig biztonságot ad.

Így köszöntsük hát ma őket,
A hű református nőket.
Közülük pedig mindazokat,
Kikről méltán mondunk szép szavakat.

Bizony nagy kincsek nekünk ők
Az igaz református nők.
Felnézünk ma mind rájuk,
Velük éljük, s tovább mondjuk:

EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK!