Rendszerüzenet

Református Holnap – MA

Befejeződött a Tiszántúli Református Egyházkerület elnöksége által kezdeményezett Református Holnap című program. A háromalkalmas beszélgetéssorozat utolsó, 2024. október 7-én megrendezett állomásának témája az volt, miként látják a református fiatalok egyházunkat, és hogyan lehet velük együtt építeni a jövőt.

Az első két estéhez hasonlóan elsőként ezúttal is a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke fejtette ki gondolatait az aznapi témával kapcsolatban. Fekete Károly személyes bizonyságtétele során felidézte az 1960-as évektől a rendszerváltásig tartó időszakot, mely során és „lélekölő” éveket is megtapasztalt, meg kivételes életjelenségekkel is találkozott.  

Ezt követően ismertette azokat a válaszokat, melyeket a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet, a Szenci Molnár Albert Református Felsőoktatási Diákotthon hallgatói, valamint a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és a Debreceni Szakképzési Centrum diákjai adtak arra a kérdésre, hogy fiatal szemmel hogyan látják egyházunkat, mi a véleményük a gyülekezeti életről? A válaszok alapján a fiatalok egybehangzó és reményteli véleménye, hogy nincs kétségük az egyház jövője felől. Ugyanakkor megfogalmaztak olyan gondolatokat, melyek bizonyos változások szükségességére utaltak. Összefoglalva megállapítható, hogy biztonságos, meghitt, személyes hangú és közvetlen egyházra vágynak, amelyben nincs helye felszínes lazaságnak, képmutatásnak, az emberi érdekeknek, a kényszeredett modernkedésnek, a mesterkéltségnek. Hátráltató-visszatartó számukra az egyház átpolitizáltsága. Figyelemreméltó megfogalmazásuk szerint az énekekben és általánosságban is nagyobb szükség van az evangélium örömének átélésére.

Fekete Károly felhívta a figyelmet az egyház holnapja felé vezető út veszélyeire is. Beszélt arról a leggyakrabban használt öt társadalmi címkéről, amik árnyalják jelenünk helyzetképét.  Kiemelte, hogy „táplálóbb egyházi és istentiszteleti élet szükséges, amely újra és újra nélkülözhetetlen, amely visszahív és visszavár Isten színe elé ünnepelni”. Hozzátette: a kétes értékű szólamok, reklám-szlogenek világában a hiteles szavú egyházé és istentiszteleté a jövő.  Az egyháznak Istenre mutató, párbeszédre törekvő és a Szentlélek által „atmoszférát” teremtő közeget kell nyújtania.

Végezetül megfogalmazta azokat a teendőket, amelyeket szükséges elvégezni az egyház pozitív jövőképe érdekében, mint például az istentiszteletek aktívabbá, aktuálisabbá és örömtelibbé tételét. Az egyházkerület püspöke a svájci keresztyén gondolkodó, Jacqueline Keune gondolataival zárta bevezetőjét: „Legyünk Egyház, ki folyvást tanul, ki odafigyel a kérdező nőre, ki felismeri a kereső férfit, nem aszott nézeteket ismétel unos-untalan, hanem előre tör. Legyünk Egyház, ki emberi, ki szívvel ítél, lélekkel tanít, szívósan szolgál, és nem felsőbbrendűen, hanem odahajolva kérdez. Legyünk Egyház, ki igazmondó, ki a szükségeset mondja, a helyeset hitelesíti, nem a világ játszadozásaihoz idomul, hanem Isten országához. Legyünk Egyház, ki táplál, ki friss kenyeret nyújt, és tiszta bort, ki remél, nemcsak érvel, és ki nem pusztán oldoz, hanem hevít, melegít. Legyünk Egyház, ki azon van, hogy jóság, és nagylelkűség legyen.”

Az ifjúsági zenekar vezette jóízű éneklés után ezúttal a kerekasztal-beszélgetést Fazakas Gergely, a Tiszántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője vezette, Fekete Károly mellett Kis Klára, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem egyetemi docense, valamint Kovács Gergő, a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet lelkipásztora volt a beszélgetőtárs. Az írásban beérkezett és a helyszínen szóban feltett kérdések kapcsán aktív párbeszéd alakult ki, ami az est hivatalos bezárása után is folytatódott.  

Fotók: Miskolczi János