Kilencven éve áll Méliusz Juhász Péter szobra a Debreceni Egyetem előtti téren
Az egyetem központi épületének 1932-es felavatásával a munkálatok nem értek véget, sőt, már hamarabb, az 1929-30-as tanévben megkezdődött a több mint 33 ezer négyzetméteres francia mintájú park kialakítása.
Klebelsberg Kunó kultuszminiszter elképzelése és megbízása szerint Kertész K. Róbert államtitkár tervezte a Főépület előtti 230x144 méteres teret, középpontjában a 65x20 méteres vízmedencével, az 1923-ban Debrecen város megbízásából Borsos József főépítész és Pohl Ferenc főkertész elképzelése szerint készült Nagyerdő-rendezési tervhez illeszkedve.
„Kívánatos, hogy az épület környékének parkírozása még ez évben mielőbb megkezdessék. 10.000 köbméter föld vár mozgósításra a planírozás végett. Jó munkaalkalom. Részt vettem a Kultuszminiszter úr elnöklete alatt azon az értekezleten, amelyik a parkirozással foglalkozott. Ez alkalommal történt az a megállapodás, hogy a parkba az épület előtt Méliusz Péter, Huszár Gál, Szenczi Molnár Albert és Komáromi Csipkés György szobrai állíttassanak fel.” – olvasható Csánki Benjámin leköszönő rektor beszámolójában az egyetem 1929-30-as évkönyvében.
Megkezdődtek a munkálatok: „Nevezetes előhaladást tett az év folyamán a központi épület környékének rendezése. Debrecen város ez alkalommal ismét tapasztalt áldozatkészsége lehetővé tette a kormánytól e célra adott összeg felhasználásával is a Tisza István tér csinosításának elkezdését… Ez a sok vonatkozásában páratlan szépségű, a százhúsz holdas erdős-parkban összefüggő egységet alkotóan elhelyezett egyetem, magasba emelkedő központi épületével, előtte az ország legnagyobb városi terével, amelyet a Debrecen város történeti characterét adó reformáció vezéralakjainak szobrai díszítenek, s amelyet sugárút csatol a város szívéhez…” – fogalmazott az 1931-32-es tanévet megnyitó közgyűlés előtt tartott évértékelő beszédében Szentpéteri Kun Béla, lelépő rektor.
Ezzel egy időben a magyar reformációban kimagasló szerepet játszó személyeket megformáló szobrok elkészítésére Klebelsberg Kunó pályázatot hirdetett. „…ennek valóban gazdag eredménye alapján a biráló bizottság négy művész munkáját kivitelre választotta, nyolc más művészét jutalmazásra méltónak találta.” – olvasható a rektori beszámolóban.
Az eredményhirdetést 1931 júliusában Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban tartották, így Méliusz Juhász Pétert Füredi Richárd, Huszár Gált Ohman Béla, Szenczi Molnár Albertet Pásztor János, Komáromi Csipkés Györgyöt pedig Kisfaludi Stróbl Zsigmond (aki a ma már a Főépület előtt álló Tisza István szobor alkotója is) formázhatta meg.
Méliusz Juhász Péter (Horhi, 1536. - Debrecen, 1572.) 1556-58. között a wittenbergi egyetemen tanult. Hazatérve Debrecenben lelkészként munkálkodott, 1561-től haláláig a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke volt. A kálvini tanokat hirdette, jelentős szerepe volt az 1567-es debreceni zsinat megszervezésében és lebonyolításában. Többedmagával szerkesztette az első, magyar nyelvű református hitvallást. Irodalmi munkássága során több hitvitázó munkát írt, prédikációs kötetet adott ki, megfogalmazta az első magyar református agendát, és megkísérelte magyar nyelvre átültetni a teljes Bibliát. Az első magyar nyelvű, tudományos igényű orvosbotanikai könyv, a Herbanium szerzője. Debrecen és az egész magyar könyvkultúra fejlődésében fontos szerepet játszott azzal, hogy 1561-ben befogadta a városba Huszár Gált, a híres nyomdászt.
A Főépület előtt lévő Tisza István téren (ma Egyetem tér) 1934. május 17-én leplezték le az első, Méliusz Juhász Péter emlékére felállított szobrot. Füredi Richárd alkotása a magyar református egyház szervezőjét, a hitvitázót ábrázolja, amint könyvvel a kezében szenvedélyesen szónokol.
Füredi Richárd (Budapest, 1873. – Budapest, 1947.) tanulmányait Budapesten az Iparrajziskolában, majd 1896-tól Stróbl Alajos mesteriskolájában végezte. 1900-ban a párizsi világkiállításon, 1906-ban Milánóban díjnyertes művekkel szerepelt. Elsősorban akadémikus stílusú portrészobrokat készített. Alkotásai – többek között – a millenniumi emlékmű néhány királyszobra (Könyves Kálmán, II. Lipót), Madách Imre szobra (Budapest), Jókai Mór síremléke (Budapest, Kerepesi temető) és Méliusz Juhász Péter debreceni emlékműve.
Az avatóünnepség 1934. május 17-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor kezdődött a kollégiumi kántus énekével, majd Varga Zsigmond, az egyetem rektora mondott köszöntőt.
„Méliusz ércbe öntött eszményi alakja már készen áll és elfoglalja őrhelyét… Huszár Gál, Szenci Molnár Albert és Komáromi Csipkés György követni fogják… E gyönyörű térről sugárút nyílt meg a város szívébe. Ez az út összeköti a Nagytemplomot és a Kollégiumot a Tisza István-egyetemmel, a múltat a jelennel… Abban a biztos hitben tehát, hogy Méliusz nagy lelke a múltból akadálytalanul átkapcsolódhatik a jelenbe, szobra örök jelképül fog szolgálni, hogy itt él és hat közöttünk…”
Az ünnepség Révész Imre, a református hittudományi kar tanára és prodékánja emlékbeszédével folytatódott. „…Méliusz igazi szobra mi vagyunk: Debrecen, a maga iskolájával, a maga magyar eszményével, a maga örök lelkével. Az ércszobor csak jelkép, mi vagyunk a valóság… Lehet, hogy Méliusz nélkül is megmaradt volna ezen a helyen egy magyar város, amelyet Debrecennek hívnak, de az a város nem volna a Kollégium városa és nem volna az Egyetem városa.” – hangsúlyozta Révész Imre.
Az alkotást a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében Szily Kálmán államtitkár adta át jelképesen a város közönségének.
Beszédében elsőként megemlékezett a néhai kultuszminiszterről, Klebelsberg Kunóról. Mint fogalmazott: „Övé volt a gondolat és az elhatározás, hogy Debrecen város területén, a Tisza István-Tudományegyetem központi épülete előtti téren négy szobormű emeltessék, amely a tiszántúli református egyház négy nagy alakjának emlékét örökítse meg… A négy szobor közül az első… íme készen áll, ezt a vallás-és közoktatásügyi miniszter… nevében ezennel átadom Debrecen szabad királyi város közönségének.” – mondta Szily Kálmán.
A szobrot – jelképesen - a város nevében Vásáry István Debrecen polgármestere vette át.
„Mint a szabad királyi városnak törvénnyel rendelt hivatalos képviselője, a szabad királyi város gondozásába, őrizetébe és oltalmába átveszem Méliusz Juhász Péternek, a nagy reformátornak, Debrecen egyik nagy püspökének, a magyar szellemi élet egyik nagyságának szobrát. Köszönetet mondok a város nevében a magyar államnak… s kegyelettel adózom … gróf Klebelsberg Kunó emléke előtt, aki a magyar reformátorok szobrai megalkotásának tervét felvetette és a megvalósítás útján elindította.” – fogalmazott a polgármester.
Az ünnepség a beszédek elhangzása után koszorúzással zárult.
A további három műalkotás avatóünnepségét 1939. április 27-én tartották a Debreceni Református Kollégium 400 éves jubileumi ünnepségsorozatának keretében, amikor leleplezték Huszár Gál (1512-1575), a debreceni nyomda alapítója, Szenczi Molnár Albert (1574-1634) fordító, zsoltáríró, és Komáromi Csipkés György (1628-1678) bibliafordító szobrát, és ugyanezen a napon helyezték el az egyetemi templom alapkövét is.
A park végső formáját azonban csak később nyerte el: a 2. világháborút követően szökőkút került a medencébe, amelynek díszítésére évtizedek elteltével a város hat újabb alkotást készíttetett. Az életnagyságúnál jóval nagyobb bronzszobrok napozó, vízzel játszó férfi és női aktokat ábrázolnak. Madarassy Walter: Ágat tartó nő, Várady Sándor: Vízbe nyúló fiú, Varga Imre: Pihenő nő, Ungváry Lajos: Napozó férfi, Radó Károly: Leányakt és Marton László: Ugró férfi című alkotásai 1965-től díszítik a teret.
Tisza István miniszterelnök, az intézmény korábbi névadójának hányatott sorsú szobra, Kisfaludi Strobl Zsigmond műve 2016, mellette Klebelsberg Kunó szobra, Juha Richárd alkotása 2018 óta áll a Főépület előtt, teljessé téve a város legnagyobb, legimpozánsabb terét, amely mára elválaszthatatlan egységet alkot a Debreceni Egyetem központi épületével.
Tiszántúli Református Egyházkerület
Szöveg: Béres Zsuzsa
Fotók: a Debreceni Egyetem archívuma