Szólj, ötágú síp

Az előszót Berkesi Sándor írta a könyvhöz. A Tiszántúli Református Egyházkerület egykori zenei főigazgatója így fogalmazott:

"Ma is szívesen emlékszem a debreceni Kántus amerikai koncertútján egy különleges élményre. New Yorkban egy koraestén buszunkkal valamelyik hídon átgurulva elénk támadtak fényeikkel a hatalmas felhőkarcolók. A különleges látvány, ritka szituáció, mint annyiszor, akkor is spontán éneklésre ihlette a kórust. Valaki hátul rákezdte, a többiek rögtön vidáman átvették:

Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik.
De Majlandban harminckettő látszik.
Inkább nézem az abonyi kettőt,
Mint New Yorkban (!) azt a harminckettőt!

Akkor hirtelen nem is jutott el a tudatunkig a népdal utolsó sorának spontán „átköltése”, de voltaképpen mély üzenete. Énekes szolgálatainkat a világvárosokban és az itthoni kis gyülekezetekben mindig egyformán fontosnak tekintettük! Ezt teljes meggyőződéssel így is hittük és gyakoroltuk.

Amikor még tanítottam a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán, és a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen, munkámban a magas művészi színvonalra való törekvés mellett hallgatóimat mindig igyekeztem felkészíteni az iskolával és a gyülekezeti „derékhaddal” való foglalkozás fontosságára.

E kórusgyűjteményt is ez az elsődleges szándék vezeti; énekelnivaló anyagot adjon az egyházi iskolai és a különböző típusú, színvonalú református, protestáns kórusoknak. Különösen aktuális ez most, amikor néhány éve istentiszteleteinken új énekeskönyvet használhatunk.

Miközben e kórusgyűjteményhez összegyűjtöttem évtizedes munkálkodásom kis kórustételeit, hamar kiderült a magyar szövegek és dallamok dominanciája. Természetes ez, hiszen sokszor emlegetjük egyházzenei anyanyelvünk, az „abonyi kettő” torony fontosságát. Századok népi ihletésű magyar énekeit, történelmi dicséreteit, hungarikáit, népdalzsoltárainkat. Gyűjteményünk szerény eszközként szeretne hozzájárulni a Kárpát-medence, az „ötágú síp” magyarságának lelki egységéhez.

Szívesen emlegetem élő klasszikus költőnk, Kádár Ferenc professzor lelkipásztorral közös énekeinket: a református világtalálkozók alkalmaira szánt Magyar éneket, a Debreceni Református Világgyűlés vezérénekét, a Keresd az Istent, népemet, a Sárospataki Református Kollégium himnuszát – Hív Patak lelke –, a húsvéti éneket – Uram, közel voltam hozzád –, a Kántus egyik távol-keleti útjáról, Tajvanból hozott Békeimát, az Amerikában nagyon népszerű Glory, Glory, Halleluja átköltését, a cserkészindulót, és sorolhatnám. Költőnk szövegeiből kifénylik a teológiai professzor biblikus lelkisége, a gyakorló lelkipásztor igehirdetéses üzenete, a gazdag költői képalkotás és az evangélium – azaz az örömhír. Közös missziónk: a szöveg, dallam, harmóniák egybeszerkesztése mindannyiszor erőforrás volt számomra.

Szeretnék néhány gyakorlati tanáccsal szolgálni a karnagyoknak a betanítói és előadói szolgálathoz.

Az iskolákban és gyülekezetekben éneket tanítóknak figyelmébe szánom, hogy az énekhangjukkal tanítsanak! A dallam csak az intenzív szöveggel együtt képes a korrekt deklamációt megszólaltatni, rögzíteni. A kórus betanításánál ez ugyanolyan fontos. A hangszer a tanításnál segíthet, lelkesíthet, miután a csoport megtanulta az éneket, vagy a szólamot, de lustává is tehet. Az intenzív hangszerhasználat árthat a szövegkiejtés érthetőségének, finomságainak.

A hangszerkíséretes tételek a cappella is előadhatók. Ha sokverses énekeknél billentyűs hangszer kísér, elejétől végig tegye; részleges közreműködésnél intonációsan könnyen elcsúszhat a kórus. A szólóhangszer, amelyik a kórussal együtt játszik, önállóan előjátékként, akár utójátékként is alkalmazható.

Ha nincs a kétszólamúsághoz sem elég énekes, szerkesszünk egyszólamú énekcsokrot, például azonos típusú énekekből. Sok versszak éneklését is változatossá tehetjük: használhatunk egy-egy strófában furulyást a fődallam eljátszására vagy énekes szólistát, esetleg csak lányok-fiúk énekelte verseket is beilleszthetünk a sorba – de közbe lehet iktatni egy szép orgánumú szavalót, szavaló kórust. Megoldás lehet, ha az énekes csoport egy vegyeskari kórusmű szopránját énekli (ha túl magas, lejjebb lehet transzponálni), ügyes billentyűs a kórus szólamait megszólaltatva kísérhet, mindezekkel nem léptünk túl a vokális egyszólamúság határain.

Az egynemű két- és háromszólamú tételek esetében a szólamokat oktávval lejjebb férfiak is énekelhetik. A legkisebb énekes csoport, énekkar is fontos segítségére lehet a vasárnapi gyülekezeti énektanítónak. Ha az éneket a gyülekezet megtanulta, a többszólamú kórussal mint élő orgonával együtt szólaltathatja meg azt.

Számos kisebb kórustétel készült alkalmi felkérésre, gyakran már meglévő kórusmű egyszerűsített formájaként. Ezeket, illetve a nyomtatott kórusgyűjteményből terjedelem hiányában kimaradt tételeket letölthető formában megtalálják az érdeklődők a kalvinkiado.hu Énekeskönyv és egyházzene oldalán, valamint az egyhazzene.reformatus.hu honlapon. Iskolai ünnepeken, történelmi évfordulókon megszólaltatható kórusművek, de ifjúsági táborokban és a cserkészetben jól használható tételek találhatók itt.

Reformációkori magyar énekeink némelyikére az utóbbi évtizedekben német és angol fordítás is született. Ezek felhasználásával a fent említett digitális térben kórustételeim némelyike német, illetve angol szöveggel is megtalálható. Ma már sok gyülekezet és kórus tart fenn kapcsolatot más anyanyelvű testvéri közösségekkel, kórusokkal. Ilyen kapcsolatokon keresztül is fontos misszió lehet magyar énekeink szélesebb körben való megismertetése.

Kísérje e gyűjteményt Istenünk áldása, Lelkének megszentelő ereje! Szerény eszközeivel szolgálja református népünk egységét, közös zenei anyanyelvét itthon és szerte a nagyvilágban!

SZÓLJ, ÖTÁGÚ SÍP, ZENGJ, MAGYAR ÉNEK,
ADJ HÁLÁT AZ ÉG NAGY ISTENÉNEK!"

A kiadványok megvásárolhatók a Kálvin Kiadó könyvesboltjában és webáruházában, valamint a debreceni Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban.