Másfél évszázados jubileumot ünnepelt Sárrétudvari kórusa a református templomban

A település református templomában rendezett találkozó kezdetén Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Prédikációjában többek között arról beszélt, a zenében és az irodalomban a refrénnek nagy szerepe van, a refrénbe érdemes bekapcsolódni. Úgy fogalmazott, a 150 éves jubileummal egy jelentős refrénhez érkeztünk, amikor áldani és szeretni tudás fényesedik ki. A püspök szerint ritka dolog, hogy egy kistelepülésen ilyen jubileumot lehet írni, s mint mondta, még most jön a folytatás. Úgy véli, sokfelé hangszer van, de az Isten teremtett belénk egy hangszert, a torkot, mellyel énekelni tudunk, s ez az áldásmondáskor éri el a csúcsteljesítményét.

Ezt követően Bodó Sándor országgyűlési képviselő köszöntötte a megjelenteket. Többek között a 150 éves évforduló jelentőségét hangsúlyozta, és a közösséghez tartozás felelősségét. Mint mondta, a jelenlévő kórustagoknak tovább kell vinni a munkát, a 150 év tudását, de úgy látja, ebben nincs hiány, minden körülmény adott ahhoz, hogy még jó néhány évtizedig működjön szülőfalujának neves kórusa. 

Pajna Zoltán, a vármegyei közgyűlés elnöke többek között arról beszélt, a Zagyva László Vegyes Kar 1874-ben, 25 évvel a szabadság kihirdetése után jött létre, ennyi idő kellett ahhoz, hogy hang jöjjön ki a torkokon. 25 év kellett ahhoz, hogy azok a családok, akik szabadságharcban részt vettek, s annak fájdalmait átélték, eljussanak odáig, hogy újra szóljanak. Az elnök felvetette azt a kérdést, hogy bennünk megvan-e ez az akarat. Pajna Zolán szerint ha szívből, hitből jön a hang, akkor mindegy, hol vagyunk. Szavai szerint, mivel Sárrétudvariban 150 éve keresztül voltak olyan emberek, akik ezt a feladatot magukénak vallották, ők többet tettek, mint egy átlagember. – 150 éven keresztül itt lenni, örömet adni a gyülekezetnek és a hallgatóságnak egy felemelő érzés – húzta alá.

Az ünnepi alkalmon Kiss Tibor, Sárrétudvari polgármestere is köszöntötte a kórust, melynek ő maga is tagja. Úgy fogalmazott, 2024-ben kézzel fogható értéket tudunk visszavezetni 1874-ig. – Ebben a 150 évben ott van a keresztény hitünk, a református vallásunk, nemzeti kultúránk ápolása, valamint az ország, a vármegye és a település támogatása, elismerése – szögezte le. Méltatta a közösséget, mely immár másfél évszázada megszakítás nélkül látja el a település szolgálatát és képviseletét. Tette mindezt történelmi korokon át, megannyi új helyzethez, kihíváshoz, a mindenkori politikai környezethez igazodva, hiszen énekelni kell a temetésen, a templomban, a színpadon. A 150 év történetéből három dolgot emelt ki. Elsőként a kezdetet, az 1874-es évet, amikor megkérdőjelezhetetlen volt az egyház és a hit szerepe a település életében, ekkor Kántor Elek néptanító vezetésével fiatal, templomba járó férfiakból alakult meg az énekkar, mely több névváltoztatáson is átesett; volt többek között kántus, parasztkórus, majd Zagyva László Vegyes Kar lett. Felidézte azt, amikor 1948-ban Siófokon szerepelt a kórus, s hazaérkezésükkor a lakosok kimentek az állomásra, hogy éljenzéssel fogadják, majd a jelenről beszélt; az utóbbi években számos fórumon vették részt, a vegyes kar ma is a település közösségének fontos része.

A továbbiakban fellépett a Pintér Éva vezénylésével a jubileumát ünneplő Zagyva László Vegyes Kar, valamint a meghívott kórusok: a Debreceni Református Kollégium Kántusa, az ÁFÉSZ Énekkari Egyesület, a Szentmihályi Vegyes Dalkör és az id. Csenki Imre Vegyes Kar.

Szöveg: Kiss Dóra (Hajdú-bihari Napló)

Tiszántúli Református Egyházkerület