„Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem.” (Zsoltárok könyve 139. fejezet, 1. vers)

Amikor az ember vizsgázik, sok minden kiderül róla. Számot ad felkészültségéről, megszerzett ismereteiről, bizonyíthatja rátermettségét, értelmi képességeit, szorgalmát. Egy rosszul sikerült vizsga pedig fényt derít mindezek hiányosságára. Sok mindent felfed ugyan, de sok mindent el is takar egy ilyen vizsga: nem derül ki a vizsgázó családi helyzete, világlátása, terhei, örömei és bánatai, rejtve marad a múltja, nem bontakozik ki lelkivilága.

Amikor az embert vizsgálják, még több minden kiderül róla. Egy orvosi vizsgálaton immár csúcstechnológia világítja át, és alkot képet a szervezet különböző elemeiről felfedve azt, ami az emberi szemnek láthatatlan. Néhány csepp vérből laboratóriumi körülmények között mutatnak ki rejtett betegségeket, alapos elemzések után ismerhetjük meg a bennünk végbemenő folyamatokat. Azonban ez a kép sem teljes: nem mutatja meg, mennyi jót tettünk életünkben, mi az, ami bánt minket, van-e hitünk, vagy hogy kihez tartozunk.

Dávid a zsoltárában nemcsak az isteni vizsgálat tényéről tudósít, hanem annak pontos eredményéről is: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem.” Az isteni képalkotó vizsgálat eredménye tökéletes és teljes. Nincsenek fehér foltok, nincsenek ismeretlen részletek. Nemcsak a tetteinket ismeri, a szándékaink is világosak előtte. Nemcsak a szavainkat hallja, a kimondatlan gondolataink is nyitott könyvként hevernek szemei előtt.

A böjt annak az ideje, amikor vizsgálatot kérünk – ezúttal nem mások, hanem önmagunk életére nézve: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (23.), Aki így tesz, annak azonban meg is kell hallgatnia a vizsgálat eredményét. Át kell vennie a bizonyítványt, alá kell írnia a zárójelentést.

Ehhez alázatra, csendre, Isten iránti feltétlen tiszteletre van szükség. Mert Ő nemcsak felállítja a diagnózist, hanem gyógyító szeretetével kész segíteni rajtunk. Nemcsak napvilágra hozza lelkünk szennyeit, de az értünk szenvedő Krisztus vérével le is mossa azokat.

Legyünk tehát böjti csendben, engedjük, hogy megvizsgáljon, megbocsásson, megtisztítson a mi Urunk!

„Majd ha kegyelmesen nézed az életem: állhassak csendesen. Hinni taníts!” (825. dicséret)

Bodnár Máté