Jónás-napi emlékeztető
Leülök az asztalomhoz, ránézek az asztali naptáramra.
Átfutom a hét névnapjait, keresve, ünnepel-e ismerős a héten.
Mindjárt hétfő: Jónás napja.
Ilyen keresztnevű „ismerősöm” csak egy van.
Egy, aki jobban vágyta a békés, csendes nyugalmat Tarsísban, mint a szót Ninivében.
Egy, aki azt hitte, elfuthat a feladat elől, amit Isten rá akart bízni.
Egy, aki „rühellé a prófétaságot”.
Egy, aki tudta milyen egy cet gyomrában három napig.
Egy, aki perlekedett az Úrral, mert nem találta Őt elég konzekvensnek.
Egy, aki szerette az olyan nagy szavakat még Istennel szemben is, mint: Haragszom mindhalálig!
Egy, akinek története örök emlékeztető marad.
Egy, aki bárcsak arra emlékeztetne ma engem, téged, hogy a csendnek (is) rendelt ideje van.
És rendelt ideje annak, mikor menni kell, tenni kell, szólni kell.
Amikor magányra vágyni vétek és hallgatni bűn.
És akinek története bárcsak emlékeztetne arra is, milyen végtelenül irgalmas Istenünk van: irgalmas azokhoz, akikhez küld és irgalmas az „irgalmatlan prófétákhoz” is.
Mondd csak: „Igazad van-e, hogy haragszol?”(Jón. 4:4)
Révész Judit