Bemutatták Kovács Krisztián Bölcső és kereszt című könyvét

Kovács Krisztián, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszékének egyetemi docense, lelkipásztor második meditációs könyvét jelentette meg Bölcső és kereszt – Imádságok, meditációk, gondolatok adventtől húsvétig címmel.

Fazakas Gergely, a Tiszántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatója mutatta be a szerzőt, majd felkérte, olvasson fel könyvéből. Így hallgathatta meg a közönség az Olcsó sirató egy drága advent felett, majd az Útonlét című meditációik egy-egy részletét. Fazakas Gergely ezt követően kijelentette, a Bölcső és kereszt verseskötetnek is tekinthető, noha az alcím ezt a szempontot szerényen elleplezi. Az irodalomtörténész szerint a kötet kulturális érintkezése Johann Sebastian Bach-tól a kortárs rajzfilmhősig, Sam, a tűzoltóig tart, ugyanakkor a Szentírás hagyományaihoz mindvégig kötődik. „Istent köznapi nyelven szólítja meg, és Isten köznapi nyelven válaszol” – fogalmazott Fazakas Gergely, kiemelve, hogy érzékelhető hatása van Fabiny Tamás Ajtórésnyi zsoltár című művének és Lackfi János Jóéjtpuszi sorozatának is, ugyanakkor Kovács Krisztiánnak önálló hangja van.

Kovács Krisztián (jobbra) és Fazakas Gergely olvasószerkesztő (balra) a könyvbemutatón

A szerző 2018-ban Berettyóújfalu-Szentmártonban szolgált gyülekezeti lelkészként, az ott elhangzott gondolatok adják a most kiadott könyv egy részének alapját, de külön fejezetet kaptak a karantén idején született meditációk is. Kovács Krisztián hozzátette: a szószéki igehirdetés kijelentés alapján szól, a lelkipásztor személyesebb hangja ezért a kötet írásaiban jobban érezhető. „Nemcsak a családi utalások miatt, hanem mert saját spirituális útkeresésem is benne van: hogyan lehet még közelebb kerülni Istenhez advent és húsvét idején” – fogalmazott az író. A kötetet fiktív történetek is színesítik.

Ezt követően Fazakas Gergely a gyermekkoráról kérdezte a szerzőt. Mint elhangzott, a családi hatás erőteljesen érződik a könyvben: Kappel nagyanyja emlékének ajánlotta a kötetet, de bátyjairól is megemlékezik. Kovács Krisztián Kőszegen nőtt fel a 70-es évek végén, 80-as évek elején, ezzel kapcsolatban meghatározónak tartja családja sváb származását, amely nemcsak a németajkúságban, hanem az ünnepi szokásokban is megnyilvánult. Ugyancsak fontos szerepe volt annak a ténynek, hogy Kőszeg közel fekszik az osztrák határhoz. A vasfüggöny lebomlása után testvérei átjártak Ausztriába dolgozni, ő viszont az ország másik végében, egy másik határ közelében lévő városban, Debrecenben tanult teológiát, majd a szentmártoni gyülekezet lelkésze lett.

Fazakas Gergely feltette a kérdést, hogy lelkészként, teológusként feszegeti-e a határokat. Válaszában a szerző leszögezte: az igazán jó teológia mer kérdezni, ugyanakkor nem Isten létét kérdőjelezi meg, hanem a hibás berögződéseinkből fakadó kliséket. Saját motivációjával kapcsolatban elmondta: érdemes kérdésekkel gondolkodásra sarkallni a gyülekezet tagjait, nem csak ismételni, megerősíteni a meglévő szokásokat. „Szeretek utánamenni dolgoknak, mert a teológia bátor tudomány, és minél közelebb vagyunk Istenhez, annál inkább tudjuk ezeket a szabályokat feszegetni. Luther és Kálvin is macskabajusz-rángatók voltak, mertek kritikusak lenni a fennálló rendszerrel szemben” – foglalta össze ars poeticáját Kovács Krisztián, aki zárásként a Via crucis sorozat 14. stációjából olvasott fel, amely a karácsony és a húsvét összefonódásáról szól, hiszen „bölcső és kereszt ugyanabból a fából készült”.