Konferenciát tartottak az egyházak szociális szolgálatáról

A MEÖT Szociáletikai Bizottsága ebben az évben a szeretetszolgálat felekezeti és ökumenikus sajátosságainak, valamint a helyes cselekvés, döntés, hitvallásgyakorlás és intézményi kultúra keresztyén etikai szempontjainak bemutatását állította éves konferenciájának középpontjába. Az alkalmon különböző felekezetek képviselői mutatták be egyházuk szociális szolgálatának elméletét és gyakorlatát.

„Egyházaink az elmúlt harminc évben egyre nagyobb mértékeben kötelezték el magukat a segítő szeretet személyes és intézményes megélése terén, valamint vállaltak át feladatokat a szociális szektorban – köszöntötte Fazakas Sándor a résztvevőket. – A diakónia, karitász, szeretetszolgálat megélése egyrészt összhangban van az egyházak küldetésével és önértelmezésével, másrészt ilyen irányú szolgálatuk és szolgáltatásuk a társadalmi élet horizontján is relevánsnak bizonyult, nagy elismerést váltott ki.” Mindezekkel kapcsolatban azonban felmerül a kérdés, hogy ezt a fajta szerepvállalást megelőzi és kíséri-e megfelelő teológiai tisztázódás.

A Szociáletikai Bizottság elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy egyre nyilvánvalóbb a szociális kérdések érintettjeinek lelki-szellemi és világnézeti beállítottságára való odafigyelés. „A fájdalmak, veszteségek megélése, a betegség és nyomor megtapasztalása, elhordozása, az elmúlástól való félelem és a halál közelsége értelmezésre vár – és meg is történik az átélt tapasztalatok valamilyen értelemmel és magyarázattal történő felruházása az érintettek részéről. Itt derül ki, hogy az ember, felekezeti hovatartozástól függetlenül, mélyen vallásos lény” – hangsúlyozta, de azt is hozzátette, a segítő szolgálatokat végző szakemberek tapasztalatainak reflektálása is nélkülözhetetlen.

„Szociális területen a felkészítés és a folyamatos felkészülés a professzionális és szakmai feltételek mellett sem tekinthet el az emberi tényezőtől – folytatta. – Attól, hogy a segítségre ráutalt emberi élethelyzetek értelmezést kívánnak, lelki komponenseik is vannak és a lelkiismereti beállítottság sem kerülhető meg.” Mindezek a tapasztalatok és sok esetben még reflektálatlan kérdések hívták életre a konferenciát, hogy a résztvevők közösen tárják fel a segítő szolgálatok és a szociális ellátás tapasztalatainak vallási implikációit. „Elengedhetetlen, hogy a vallási meghatározó szempontokat a teológia horizontján, azaz a bibliai kijelentés és az evangéliumi tanítás összefüggésébe helyezve értelmezzük, és hogy ezen értelmezések során tegyünk szert azokra az etikai kritériumokra, amelyek konkrét helyzetekben, mindig az emberre figyelve keresik a helyes erkölcsi cselekvés és döntés feltételeit” – emlékeztetett Fazakas Sándor.

Mindezek és az ökumenikus párbeszéd jegyében Balla Péter, a Baptista Teológiai Akadémia oktatója, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem korábbi doktorandusza „Krisztus lehajló példájának értelmezése a Filippi 2,5-11 alapján, alkalmazása a szociális segítő munkában” címmel tartott előadást, Ötvös Csaba József ortodox pap pedig „Az Ortodox Egyház szociális tanítása. Források és dokumentumok” címmel. Regőczi Szabolcs pünkösdi lelkész „Az egyházak társadalmi szerepvállalása, és annak gyakorlati aspektusai”, még Szuhánszky Gábor metodista lelkész a „Szociáletikai elvek és gyakorlatok a metodista felekezetben” címet választotta gondolataihoz.

Szabóné László Lilla, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának oktatója „Gyógyító Jelenlét: Isten jelenlétének kérdésköre a segítő beszélgetésekben” elnevezésű előadásában arról beszélt, hogyan vonódhatnak be a segítő beszélgetések szereplői a Szentháromság Isten jelenlétébe. Végül Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész ismertette a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Stratégiáját, amely komoly hangsúlyt fektet az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult teológiai reflexióra is.

A konferencián elhangzott előadások tanulmány formájában is megjelennek a következő hónapokban.

Farkas Zsuzsanna
fotó: MEÖT