Rendszerüzenet

Babaprojekt vagy gyermekáldás?

Háromalkalmas előadássorozatot szervez a Debrecen-Úrréti Református Gyülekezet a gyermekáldás akadályairól. Püski Dániel és Arany Barbara több, a közösségbe járó pár beszámolója alapján ismerte fel az igényt a meddőség, a vetélés és a gyermekvállalással kapcsolatos nehézségek kezelésére. A két lelkipásztorral beszélgettünk a hazánkban egyelőre kevéssé ismert megoldási lehetőségekről.

TTRE.hu: Hogyan alakult ki egy gyülekezeti igényből egy missziói terület?

Püski Dániel: A gyülekezetünk hat éve alakult meg, és bár a gyermektelenség intim kérdéskör, mégis egyre-másra jöttek felszínre ilyen problémák a közösségen belül. Nagyjából három évvel ezelőtt, a negyedik-ötödik ilyen esetet hallva kezdtünk el azon gondolkozni, mi lehet a teendőnk ebben a helyzetben. Sok fiatal pár, család tagja a gyülekezetünknek, ahol a meddőség arányaiban nagyobb eséllyel fordulhat elő, hiszen többen vannak abban a korban, amikor a családalapítás aktuális kérdés. Miután láttuk, hogy viszonylag gyakoriak a váratlan nehézségek, felmerült, hogy ezzel a kérdéskörrel valamit kezdenünk kell.


Püski Dániel, az Úrréti Református Gyülekezet lelkipásztora

Arany Barbara: Tudtuk, hogy szakmai segítségre is szükségünk lesz, mert ilyen speciális helyzetekre nem voltunk felkészülve. Így kerestük meg Lakatos Enikőt, akiről tudtuk, hogy kórházlelkészként már több mint tíz éve ezzel a témával foglalkozik. Neki megvan a szakmai tudása, a gyakorlati tapasztalata, miközben a lelki támogatásban is tud segíteni. Enikő javaslatára jelentkeztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola reproduktívegészség-fejlesztő és meddőségi szaktanácsadó képzésére, ami ebben a formában országosan is egyedülálló és új elem a felsőoktatásban. A szakmai háttér tehát mindenképpen szükséges, de mi egyfajta szolgálatként tekintünk erre a vállalásunkra.

Arany Barbara, az Úrréti Református Gyülekezet lelkipásztora

Püski Dániel: Annál is inkább, mert azt látjuk, hogy napjainkra a pszichológia bizonyos területeken átvette a hit, vagy fogalmazzunk úgy, a spiritualitás helyét. Sokan érzik úgy, hogy az életük kérdéseire a pszichológia adhat választ. Az utóbbi 5-10 évben elkezdődött egy változás: maguk a pszichológusok is belátták, hogy a szakterületüknek vannak előnyei, lehetőségei, de vannak határai is, így a segítő szándék a lelki támogatással együtt tud igazán hatékony lenni. A konkrét példánál maradva egy ilyen krízishelyzetben lévő párnak a pszichológus tud stressztanácsadást adni. Ha viszont megkérdőjeleződik bennük az élet értelme, vagy mély egzisztenciális válságba kerülnek, akkor az már nem pszichológiai, hanem spirituális kérdés. Nagyon szimpatikus volt számunkra, ahogyan Enikő együtt tud dolgozni a Semmelweis Egyetem Asszisztált Reprodukciós Centrumának pszichológusaival, mert az életünknek igenis van egy olyan dimenziója, amit csak a spiritualitáson keresztül lehet rendbe hozni, működtetni.

TTRE.hu: Tételezzük fel, hogy egy meddő pár elhatározza, hogy a gyülekezet segítségét kéri. Mire számíthatnak? Valóban növekszik a gyermekáldás esélye, ha innen közelítik meg a kérdést?

Püski Dániel: Azt mindenképp tudni kell, hogy nem hirdetünk jóléti evangéliumot, nincs garancia arra, hogy aki Istennél keresi a válaszokat a meddőségre, azzal csoda fog történni. Enikő tapasztalata alapján egyébként volt, ahol ez a hozzáállás tört át falakat, és több párnál is született baba ezt követően, de ami legalább ennyire fontos, hogy ezek a fiatalok saját életük értelmét, célját is megtalálták. Élő hitté formálódott az az elvi istenhit, amit még gyermekként ismertek meg, és ez segített a helyreállásukban. Ha nem is következik be a gyermekáldás, az is előrelépés, ha el tudják fogadni a helyzetet, és például örökbefogadás útján tudnak gyermeket felnevelni. Hadd hívjam fel a figyelmet egy alapvető fogalmi eltérésre: nagyon nagy különbség van babaprojekt és gyermekáldás között. Előbbi azt sugallja, hogy kézben tartjuk a sorsunkat, utóbbi viszont ajándékként tekint az életre. Ha el tudjuk fogadni, hogy nem vagyunk képesek mindent irányítani, akkor egészen máshogy tudjuk kezelni a kríziseinket. Keresztény reménységünk is az, hogy Isten kezében vagyunk, és ez a tudat segít a tragédiákhoz máshogy viszonyulni.
Arany Barbara: Tegyük hozzá, már önmagában az is hozzájárul a gyógyuláshoz, ha az emberek mernek segítséget kérni. Ez egy tabutéma, még egyházi közegben is, ezért sok esetben elszigeteltnek érezhetik magukat azok, akik meddőséggel küzdenek, vagy éppen vetélésen estek át. Mi azt szeretnénk, hogy az Úrréti Gyülekezet egy olyan közösség legyen, ahol senkinek nem kell szégyellni a történetét, élethelyzetét. Olyan környezetet szeretnénk kialakítani, ahol a gyermektelen párok megértésre találnak, és bármilyen mértékben is akarnak megnyílni, mi támogatjuk őket.
Püski Dániel: Pontosan, már csak azért is, mert kétezer évvel ezelőtt az első keresztényeket arról ismerték fel, hogy a szó szerint kidobott gyermekeket összegyűjtötték. Abban az időben is sok nem kívánt gyermek született meg, akiket egyszerűen otthagytak valahol. A keresztények pedig elkezdték összegyűjteni és felnevelni ezeket az árvákat, ami annyira feltűnő volt, hogy sok ember emiatt kezdett el érdeklődni Krisztus iránt.

TTRE.hu: Említették, hogy jellemző az elszigeteltség érzése ezeknél a pároknál, másrészről viszont a statisztikák szerint 20 százalék azok aránya, akik valamilyen szinten érintettek ebben a kérdésben. Ha egy gyülekezet felkarolja a témát, ráirányítja a figyelmet arra, hogy ez egy létező és nagyon is jellemző probléma, azzal milyen eredményeket tud elérni?

Püski Dániel: Az utóbbi évtizedekben sok olyan, tabunak számító témát emeltek köztudatba civil szervezetek, egyházak, amikről aztán nyíltabb kommunikáció folyhatott, és bizonyos értelemben ez már meg is oldotta, oldja a probléma egy kis szeletét. Ezeknél a pároknál gyakran a fiziológiai állapotokon túl a szégyen és a stressz okozza a legnagyobb akadályt. Több olyan példával találkoztunk, ami arról szólt, hogy a családban vagy közvetlen környezetben már mindenhol született gyermek, és ez okozott nyomást a pár számára. Ha ezekről a nehézségekről el lehet kezdeni szélesebb társadalmi szinten beszélgetni, az már önmagában nyereség. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy ez egy nagyon személyes kérdés, ezért nem gondoljuk, hogy azonnal több ezer embert meg tudnánk szólítani. Csak szeretnénk elkezdeni erről beszélni, és összefogni más gyülekezetekkel, felekezetekkel akár az egész országban. Az tehát az elsődleges célunk az előadásokkal, hogy a felszínre hozzuk a problémát, és megszólítsuk azokat a párokat, akik nyitottak a kommunikációra.
Arany Barbara: Nemrégiben rendeztünk egy vacsorát azon gyülekezeti tagjainknak, akikről tudjuk, hogy érintettek. Akadtak köztük olyanok, akik csak most kezdték felvállalni, hogy küzdenek ezzel. Egyszerűen eddig nem tudtak erről beszélni, de egymás előtt könnyebben megnyíltak, hiszen tudták, hogy az asztalnál ülők értik és átérzik a helyzetüket. Hosszú távon az a célunk, hogy egy ilyen biztonságos közeget teremtsünk a hasonló helyzetben lévők számára. A gyülekezet alapítása óta keressük a lehetőségeket, hogyan tudunk a város felé is szolgálni, most pedig azt érezzük, hogy igazán meg tudjuk élni a felebaráti szeretetet. Például engem keresett már meg olyan fiatal anya, akinek könnyen született gyermeke, az ő kérdése az volt, hogyan tudna segíteni meddő ismerősének, mit tud tenni azért, hogy támogassa ebben a küzdelemben. Sajnos néha elválasztjuk a hitünket a hétköznapi élettől, de ez pont jó példa arra, hogy igenis egy ilyen konkrét, egészségügyi kérdésre is tudnunk kell keresztényként reagálni.


Az előadásokra nemcsak fiatal párokat várnak

TTRE.hu: Hogyan valósulhat meg a gyakorlatban az együttműködés a kérdéskör biológiai, pszichológiai és hitéleti szereplői között?

Püski Dániel: Jelenleg azt tudjuk alapul venni, amit Budapesten, a Semmelweis Egyetemen látunk. Ott egy orvosi intézményen keresztül történik meg a kapcsolatfelvétel, ezért teljesen normális, hogy a párok túlnyomó része elsőként nem a spirituális, hanem a fiziológiai okokat keresi. Sok esetben ez valóban így is van, és ha ezt meg lehet oldani az egészségügyi rendszeren belül, annak mi is örülünk. Ugyanakkor a hitünk alapja, hogy az ember nem csupán test.
Arany Barbara: Sőt, ez ma már nem is csak a keresztyén nézőpont, hiszen a modern orvoslás is összetettebben látja a gyógyulás folyamatát. Az egészségpszichológia a hivatalos definíció szerint bio-pszicho-szociális-spirituális modellben gondolkodik, hiszen mindezek az elemek együtt vannak jelen az emberben. Ezek tehát nem kioltják, hanem erősítik egymást. A tapasztalatok statisztikailag is mutatják, hogy a spirituális kiegyensúlyozottság segíti a gyermekvállalás sikerességét, de ha ez nem is következik be, az életminőség-javulás a helyzet elfogadása által megtörténik, és ez közös célunk a pszichológusokkal, orvosokkal.
Püski Dániel: Az előadássorozat két szempontból is fontos. Reményeink szerint egyrészt meg tudunk szólítani meddőséggel küzdő párokat, másrészt pedig szeretnénk az erre nyitott debreceni nőgyógyászokkal, pszichológusokkal felvenni a kapcsolatot. Hiszünk abban, hogy az orvosok ugyanúgy Isten eszközei lehetnek, mint a lelkészek, és nem egymás alternatívájaként, hanem közösen tudunk megoldást nyújtani a kudarcokkal, stresszel, gyásszal küzdő fiatal családoknak.


Horváth Zoltán