Milyen kenyér kell?
„Milyen kenyér kell? Ami az áldás, gondviselés íze és jele? Ami keserűvé válik a szájban, mert békétlenség, megpróbáltatás hamujával fűszerezett? Ami megelégedettség és jó helyen állás falatja?” – Kocsis Áron hajdúnánási lelkipásztor, a Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium hitéleti-igazgatóhelyettesének gondolatai a mindennapi kenyér valóságáról. Az új kenyér ünnepére készülő sorozatunk következő része.
Milyen kenyér kell?
Fehér, félbarna, gluténmentes, vitaminnal és ásványianyagokkal dúsított? Kerek, lapos, hosszú, vekni? Kicsi, nagy vagy arató? Magyar vagy albán pékek terméke vagy éppen az otthoni kemence, sütő ajándéka? Fényes pékség polcáról, nagyáruház kínálatából vagy a falusi kisboltból? Akciós, prémium, kézműves, egészségtudatos között dől el a kérdés?
Milyen kenyér kell? Reggeli rohanás gyors falatja? Munkában megfáradt embert megerősítő szelete? A nap végén jutalmul megérdemelt táplálék? A gondoskodás jeleként az otthon íze, ha útra kelsz? A bogrács remekének kísérője vagy a tűz felett perdített szalonna zsírjának landolópályája?
Milyen kenyér kell? Amiért küzdeni, tenni kellett, hogy meg lehessen ízlelni távoli partokon, zene ritmusától kísérve? Azért, amiért naponta fárad az ember, hogy orcája verejtékével keresse meg? Ami a holnapot ígérő könyörületes szeretetből kerül a tányér mellé? Ami erőnek reménysége a betegágyon? Ami az egymás iránti felelősség jele a háborúban és szükségben szenvedőnek? Ami a család vagy lelki testvérek közösségében lett megszegve? Amit talán a magány csendjében őrölnek a fogak?
Milyen kenyér kell? Ami az áldás, gondviselés íze és jele? Ami keserűvé válik a szájban, mert békétlenség, megpróbáltatás hamujával fűszerezett? Ami megelégedettség és jó helyen állás falatja? Ami a kétségek és rabságok száraz morzsáit jelenti? Ami az ünnepi hálaadás nemzeti szalaggal átkötött díszeleme? Ami a bűnbánat torokfojtogató érzésével kerül a kézbe, de már a bűnbocsánat édes ízét árasztja a szájban?
Milyen kenyér kell?
Ami a test jóllakottságát, energiával feltöltését adja? Ami a szellem, az ész gyönyörködtetője, merengésre indítója, új ideák tápláléka? Ami a lélek eledele, mely erősít tenni a jót, szeretni jobban, bízni bátrabban és hinni biztosabban?
Milyen kenyér kell?
Tényleg szükséges, nélkülözhetetlen, hogy enni lehessen, hogy miénk legyen, hogy birtokoljuk, vegyük vagy kapjuk? Lehet kenyér nélkül élni? Van helyettesítő, pótlója, kiváltója, alternatívája? Van más lehetőség is, vagy csak az az egy?
Talán néha nem az és nem olyan kenyér kerül a kezünkbe, amilyet szeretnénk, kívánunk. Talán sokszor ér csalódás, és a várakozások megcsúfolódnak: mert az ígéret-kenyerek megszikkadnak, a beosztani tervezett szeletek idejekorán megpenészednek. Talán mert kevesebb kerül elénk, mint amennyit vágytunk, reméltünk, számítottunk.
Milyen kenyér kell? Honnan kezdődik a kérdés értelme? A cél, a vágy, a minőségi elvárás felől indul a rangsorolás? Az az elsődleges, hogy alkalom, szükség, lehetőség betöltője legyen a kenyér? Netán a forma és típus kritériumait helyezzük előre a fizikális és szimbolikus pékáruk tekintetében? Vagy éppen a testi-szellemi-lelki igények mérlegelése a sorsdöntő?
Kenyér-kérdéssel küzdünk, hogy csak a termék, a produktum, a táplálékforrás láthatósága van előttünk, vagy azon túl is látunk? Látjuk, mennyi minden történt, míg életté válik? Mennyi fáradság, mennyi várakozás, átalakulási csoda alkotja meg a liszt, víz transzformációját.
Kenyér-kérdés, hogy látjuk-e a mennyei kegyelem bizonyítékát, hogy az imádság valóra válik, mert mindennapi kenyér adatik nekünk.
Kenyér-kérdés, hogy akarunk-e élni az életnek kenyerével, hogy alakítson, tápláljon, hogy egyesítsen önmagával.
Milyen kenyér kell? Az, amelyik „erősíti az ember szívét” (Zsolt 104,15)! Arra van szükségünk, az kell, ami táplál, támogat, fent tud tartani, ami eleget ad! Az kell, ami a szívet erősíti: gondolatoknak, életerőnek, Istenhez kapcsolódásnak központját teszi elevenné.
Kocsis Áron