Csordultig van a szív

Az ember életében vannak olyan pillanatok, melyek egész bensőnket áthatják, melyek életre szólóan formálnak, melyek sarokpontokká válnak. Ilyen különleges nap volt a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének 2023. évi, immár XXIX. Konferenciája a Debreceni Nagytemplomban, június 23-án.

Konferenciánk választott igéje: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen,… azt megbecsüli az Atya.” (János 12,26) Kárpát-medence szerte hívta azokat a nőket, asszonytestvéreket, akik a református gyülekezetekben és azokon túl is szolgálatukkal, életvitelükkel szeretnék megélni, sőt beleélni ebbe a világba Jézus Krisztus szeretetét. A szervezők az ige alapján olyan megbecsültséget tanúsítottak a mintegy 1000 jelenlévő számára, mely mindannyiunknak örök emlékké és erőforrássá vált.

Főtiszteletű Balog Zoltán, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnökének igehirdetése nyitotta meg a találkozót. Megható és megrendítő szavakkal szólt hozzánk, melyekből érződött: szív szólt a szívekhez. Az „együttlét ünnepének” látta konferenciánkat, ahol az Isten Igéje köt egybe mindnyájunkat: „Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.” (1Thessz 2,20) Hangsúlyozta, hogy nem csak „mi” vagyunk jelen, hanem elhoztuk magunkkal azokat is, akikért élünk és szolgálunk. Így lehetséges, hogy megsokszorozódjon az az erőforrás, melyet Jézus Krisztustól kapunk. Ebben pedig az első lépés a Biblia naponkénti felnyitása, hiszen együtt olvassuk az Igét. Olyan ez, mint egy közös játék: „Olvastad? – Olvastam.” Összeköt bennünket, éljünk bárhol, református magyarokként a világban.

Az üzenet határok nélkül egybekapcsolja olvasóit. Összecseng a választott és a napi ige mondanivalója: az életünk teljes, azaz „célját betöltött élet” lehessen. Egymás megbecsülése, drágának és értékesnek tartása az Atyától indul. Isten drágának tart bennünket, nála nincs másodrendűség! Együtt vagyunk Őelőtte teremtettségünkben, szabadságunkban és szolgálatunkban, hiszen a „tanítvány szolgál” – kérés nélkül. Amit teszünk, arra az Ige indít minket. A Lélek formáló ereje által „Minden szó válhat üzenetté, de az asszonyok szavak nélkül is üzenetet közvetítenek.” Női mivoltunk megbecsültsége tükröződik e mondatban, melyet kárpátaljai testvéreink jelenléte és bizonyságtétele pecsételt meg.

A Konferencia résztvevőit dr. Feketéné Kavisánszki Györgyi, a Tiszántúli Nőszövetség tiszteletbeli elnöke, Oláh István, a Nagytemplom lelkipásztora, valamint dr. Gaál Botondné dr. Czeglédy Mária, a Tiszántúli Nőszövetség elnöke köszöntötte.

Dr. Feketéné Kavisánszki Györgyi a pártfogó Lélek vezetését helyezte a szívünkre: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (Jn 14,26‒27) A Lélek tanít, emlékeztet és összetart, hogy nekünk tartást adjon és magatartást munkáljon.

Oláh István lelkipásztor a 133. zsoltár szavait idézve fejezte ki örömét, hogy újra a Nagytemplom fogadhatta be a kerületi nőszövetségi konferencia vendégeit, majd röviden, de roppant ötletesen mutatta be a gyülekezetet és annak sokrétű szolgálati területeit.

Kerületi elnökünk megnyitó beszédében a reménységgel teli realitás szólalt meg. Sok tekintetben ugyanis „éj borult ránk”, de Istenünk mindig velünk van és utat mutat: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6) – Az imádságban és a könyörgésben találunk rá arra az erőforrásra, mely képessé tesz bennünket feladataink betöltésére. Nőszövetségi tagokként őrálókká rendelt bennünket az Isten. A vágyott megújulás csak az imádkozó közösségekből indulhat útjára.

Konferenciánk legmeghatóbb mozzanata a kárpátaljai testvéreink (271 fő) küldöttségének bemutatkozásához kötődik. Jakab Krisztina (Beregsom), a Kárpátaljai Református Egyházkerület Bereg megyei megbízottja kendőzetlen őszinteséggel számolt be otthoni életükről, Szolgálat Kárpátalján címmel. Annak ellenére, hogy a határok közénk kerültek, tudunk egymásról, és minden nehézség ellenére, megadatott a találkozás öröme. „Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket.” (1Thessz 2,17)

Olyan leányok, nők és asszonyok érkeztek Kárpátaljáról, akik megtanultak „egyedül” (férfiak nélkül) lenni, akik megtanultak férfi dolgokat végezni, akik azonban ebben az elszakítottságban, vágyódásban sincsenek egyedül. A nőszövetségi élet fellángolt a három egyházmegyében (…), hiszen jóval több összejövetelt, bibliaórát és rendezvényt tartanak, mint korábban. A szívükben összetartozó nők így áldják az Isten szent nevét. A Hogyan tovább? – kérdésre pedig együtt adják meg a választ: „az Úrtól várjuk a jövőt”.

A Bereg megyei református nőszövetség újonnan elkészült zászlóját Nagy Zsoltné Kiss Katalin biharkeresztesi lelkipásztor, a Tiszántúli Nőszövetség alelnöke a 20. zsoltár szavaival avatta fel: „zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az Úr minden kérésedet.”

A zászló közepén a „három generációs nőt magába ölelő tulipán minta, mely egy nyitott Biblián helyezkedik el, református jelképekkel (csillag, kenyér, kehely) körbefogva” látható. E zászlót főtiszteletű Zán Fábián Sándor püspök úr adományozta a nőszövetség számára.

A dísz szalagot elnökasszonyunk kötözte fel, hasonlóan a másik kárpátaljai, a makkosjánosi nőszövetség zászlajára, majd mindkettőt megáldotta tiszteletbeli elnökünk: „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.” (Zsolt 46,9)

A zászlószentelés előtt és után a kárpátaljai nők énekszóval tettek bizonyságot Istenbe vetett hitükről. – Szem nem maradt szárazon!

Dr. Svébisné Juhász Márta, a Nőszövetség országos elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy szolgálatunk többletét az adja, ha megértjük, mi az Isten terve. Isten dicsőségére és embertársaink javára történjen minden! Ez tükröződik a Nőszövetség által életre hívott Keresztmama programban is, mely évek óta 50 kárpátaljai gyermeket támogat negyedévi rendszerességgel. – „A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” (Zsid 13,16)

Balog Zoltán püspök úr „A lelkipásztori hivatás és a gyülekezeti közösség” című előadásában bemutatta azt a kezdeményezést, melyet a Zsinat Elnökségi Tanácsa indított el. Minden évben kijelölnek egy tematikát, mely az egyház egy-egy időszerű területére irányítja a figyelmet. 2022-ben a hitoktatás és a hitoktatók kerültek a fókuszpontba, míg 2023-ban a lelkipásztori hivatás és annak gondozása. Hangsúlyozta, hogy a lelkipásztori hivatás éve mindenkihez szól, hiszen a felelősség közös: „Szolgálat nélkül nincs egyház.”

A lelkipásztor számára nagyon fontos a visszajelzés, legyen az házastársi, presbitériumi, nőszövetségi, de mindig imádkozó közösségből jövő legyen. A lelkipásztor az a lelki vezető, aki felelősséget vállal, irányt mutat, aki közvetítő szerepet tölt be, mint elhívott és hivatalos szolga. A belső és a külső elhívásnak találkoznia kell! Bármilyen területen is szolgáljon egy lelkipásztor, a „gyülekezettudatosság” legyen az első. Mindig lehet jobban és igeszerűbben szolgálni, s az erre való törekvés református sajátosságunk része.

A Tiszántúli Nőszövetség elnöksége nevében, Nagy Zsoltné elnökhelyettes hirdette meg azt az imahátteret, mellyel csatlakozni kívánunk a „2023 ‒ a lelkipásztori hivatás éve” felhíváshoz. „S ha valamit az asszonyok tudnak, az az imádság.” Minden hónapra kiválasztottak egy imatémát, erre az imaláncra pedig szeretettel várják a nőszövetségek, imakörök, gyülekezetek csatlakozását.

Dr. Csorba Dávid, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának szakigazgatója előadásában rámutatott arra, hogy nem csak a lelkipásztori szolgálat éve az idei, mivel több jeles évfordulót is ünneplünk. A Himnusz és Petőfi Sándor születésének 200-ik, illetve Csokonai születésének 250-ik évfordulóját is 2023-ban ünnepeljük. A Petőfi-ünnep kapcsán néhány érdekes részletet ismerhettünk meg a „szabadság apostola” életének debreceni vonatkozásaiból.

Felhívta a jelenlévők figyelmét Orlai Petrich Soma: II. Lajos király holttestének feltalálása című lenyűgöző olajfestményére, mely épp 170 éve a Kollégium tulajdona, és hosszú idő után ismét eredeti helyén, a Debreceni Református Kollégium Műemlékkönyvtárában lehet megtekinteni. Olyan különleges alkotás, mely nem csak a realitás talaján állva ábrázol, hanem egy erkölcsi pillanat üzenetét kívánja átadni.

A Himnusz eléneklése után, a Kollégium udvarán ebéd várta a konferencia résztvevőit.

Kurgyis András lelkész-karnagy több alkalommal is éneket tanított, megmozgatva nem csak lelkünk húrjait, hanem testünk tagjait is.

Dr. P. Szalay Emőke, muzeológus, néprajzkutató „Úrihímzéses úrasztali terítők megőrzése a Tiszántúli Református Egyházkerületben” címmel tartott előadást, melyben felvillantotta hallgatósága számára, micsoda felbecsülhetetlen kincseket őríznek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei református templomaink. Ezekben a csodálatos mintákban, mint például a virág, levél, bokor, csiga, gránátalma, ananász, pelikán, vagy az Isten báránya, láthatjuk a 17-18. századi református parasztemberek művészi törekvéseit. Ezek az értékek azonban az idő múlásával egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve, ezért azok megmentésére hívta a nőszövetségeket. „Varrjuk újra!” – felhívással szólította meg az asszonyokat, hogy az utánunk jövő nemzedékek is gyönyörködhessenek az úrihímzéses terítőkben.

Éves kerületi konferenciánk elmaradhatatlan része a klasszikus zene, melyet idén Kovács Lotti, 10 éves mátészalkai zongora virtuóz szolgáltatott.

Hagyományainkhoz tartozik a jelenlévők számbavétele és a jubiláló vagy a most alakult nőszövetségek köszöntése is. Újonnan egy nőszövetség alakult Makó-Belváros Gyülekezetében. 5 éves a nőszövetség Lövőpetri, Nyírlövő, Nyírmeggyes és Váncsod gyülekezeteiben. 10, 15 és 20 éves jubileumot ünnepel Sonkád, Bocskaikert, Hajdúhadház, illetve Hajdúszovát nőszövetsége. 30 éves szolgálatot pedig Karcagon, Kisújszálláson, Nagykállóban, Fehérgyarmaton, Nyírbátorban, Dombrádon és Nyírturán köszönthettünk. Isten áldása kísérje valamennyiük életét és szolgálataikat!

Találkozónkat köszöntötte Börzsönyi Józsefné, a Tiszáninneni Nőszövetség elnöke: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41,10), továbbá Lakó Julianna, a Dunántúli Nőszövetség titkára is, aki tolmácsolta P. Tóthné Szakács Zita, kerületi elnökük áldáskívánását: „Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,12‒13).

2023 a tisztújítás éve a Nőszövetség számára, épp ezért bemutattuk egyházkerületünk Jelölő-Választási Bizottságának tagjait: Ecker Márta (Mezőberény), Hadházi Judit (Debrecen), Oláh Istvánné (Kisvárda), illetve Lutzke Krisztina (Nyíregyháza) mint póttag, tettek fogadalmat szolgálatuk törvényes és lelkiismeretes végzésére.

Dr. Gaál Botondné dr. Czeglédy Mária elnök végül ismertette az előttünk lévő hónapok nőszövetségi alkalmait, illetve a „Könyvet a szórványba” című felhíváshoz való csatlakozásra buzdított. E program célja az anyanyelvi oktatás segítése a szórvány magyarság területein létrehozandó vagy már bővítendő könyvtárakkal (bővebb információ: a www.konyvetaszorvanyba.hu).

A konferencia zárásaként főtiszteletű Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke Máté evangéliuma 5. fejezetének 7. verse alapján bízta ránk Urunk üzenetét: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”

A boldogságra mind vágyakozunk, de sokszor olyan ködös, elmosódó, édeskeserű, szubjektív, hiszen mindenkinek mást jelent. Ám Jézus nyelvén sokkal konkrétabb jelentéssel bírt a „boldogok” kifejezés, ugyanis Jézus szerint azok a valóban boldogok, akik az üdvözülés útján járnak. Jézus boldogmondásai tehát üdvösségmondások!

Az irgalmasság és az irgalmatlanság szembeállását mutatja az irgalmas samaritánus és az adós szolga példázata. Az ember nem tanul, hiszen azok válnak irgalmatlanokká, akik kegyelmet nyertek, és épp ők nem tudnak elengedni semmit sem a másiknak. Isten irgalma arra ösztönözzön minket, hogy képesek legyünk irgalmasságot gyakorolni a másik emberrel szemben.

Kegyetlen és irgalmatlan világban élünk, Jézus követőiként azonban nekünk kell az Isten irgalmáról, az élet győzelméről, az örök életről és arról a szeretetről bizonyságot tenni, melyet Jézus Krisztus áldozata hozott el. Küldetésünk az olyan irgalmasság gyakorlása, mely túllép a jog és az érdem határain, mely nem más, mint a cselekvő szeretet.

Isten Lelkének különleges gondoskodása nyomán itt forrt egybe konferenciánk igei mottója, a nyitó áhítat üzenete a hazaengedő igével. Isten szava áradatát élhettük át: oly sok lelki kincset kaptunk, hogy szívünk nem csak megtelt, hanem valósággal túlcsordult. Istené legyen ezért a dicsőség mindörökké!

Dr. Koncz-Vágási Katalin