Az együttlét ünnepe: megtartotta hagyományos konferenciáját a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetsége

A nyitó áhítatot Balog Zoltán püspök tartotta, aki Pál apostol Thesszalonikaiakhoz írt második levelének 20. versét olvasta az igehirdetés során. Mint mondta a konferencia az együttlét ünnepe, annak az erőnek és bölcsességnek az ünnepe, amit a mi mesterünktől, az Úrtól kapunk kapunk ajándékba.

Hangsúlyozta, összeköt bennünket az ige, a napi ige áldása, a Nőszövetség tagjai megsokszorozzák az erőt, azt a bölcsességet, amit kaptak az Urunktól.

A püspök a célját betöltött életről osztotta meg gondolatait. Úgy fogalmazott, a célját betöltött élet az, amikor Isten akarata és az életünk fedésbe kerül.

„A drágát becsüli meg az ember is, és Istennek mi drágák vagyunk, márpedig a megbescsülés az Atyától indul” – erősítette meg Balog Zoltán. Hozzátette: nekünk a szolgálatot kell megbecsülnünk. „Minden szó igévé válik, ha a Szentlélek által mondjuk – ez a szolgálat. A legfontosabb, amit tenni tudunk, hogy nem képezünk akadályt Isten igéje előtt” – hangsúlyozta.

A Nőszövetség tagjait Feketéné Kavisánszki Györgyi, a Nőszövetség tiszteletbeli elnöke, Oláh István, a Nagytemplom lelkipásztora, valamint Czeglédy Mária, a Nőszövetség elnöke köszöntötte.

Feketéné Kavisánszki Györgyi azt hangsúlyozta, hogy még a háborús helyzetben is túl lehet jutni a reménytelenség érzetén, minderre a pártfogó Szentlélek tanít és emlékeztet minket. Van valami, ami összetartja az életünket, ez pedig nem más, mint a Krisztushoz való kötődés, ami a magány végét jelenti.

„A pártfogó Szentlélek a félelem okozta gyávasággal szemben kapaszkodót tud adni” – fogalmazott, majd áldást kívánt a konferenciára, a Nőszövetség tevékenységére.

Oláh István, a Nagytemplom lelkipásztora számokkal mutatta be a gyülekezet életét. Mint mondta, 221 évvel ezelőtt volt a nagy tűzvész, amiben elpusztult az András templom, 40 fős a gyülekezet presbitériuma, 11 lelkipásztor szolgál az egyházközségben, 21 kiscsoport működik a gyülekezetben, évente 40 ezer látogatója van a Nagytemplomnak, 2 intézménye van a gyülekezetnek, a Nyitott Ajtó Szociális Központban 60 hajléktalant látnak el, az Immánuel Otthonban 80 fogyatékos embert gondoznak, 37 ablaka és 7 ajtaja van a Nagytemplomnak és 1500 négyzetméternyi területen fekszik.

A Nőszövetség elnöke köszöntő beszédében azt hangsúlyozta, hogy minden megújulás az imádkozó közösségekből indult el. Hozzátette a Nőszövetség őrállói szerepet vállal Krisztus egyházában.

A köszöntő beszédek után Jakab Krisztina, a Kárpátaljai Református Egyházkerület Bereg megyei megbízottja tartott előadást Szolgálat Kárpátalján címmel. A kárpátaljai testvérek magukkal hozták zászlójukat is, amelyen a tulipán mint a nőiesség szimbóluma mellett ott állt a nyitott Biblia és a református jelképek (csillag, kenyér, kehely) is. A lobogót Nagy Zsoltné lelkipásztor mutatta be, majd Feketéné Kavisánszki Györgyi áldotta meg.

Egy rövid ének után Balog Zoltán püspök tartott előadást a lelkipásztori hivatásról, minthogy idén ennek az évét ünnepeljük. 

A püspök úgy fogalmazott, úgy döntöttek a Zsinat Elnökségi Tanácsában, hogy minden évben egy tematikus évet határoznak meg, ami ráirányítja az egyház egy-egy időszerű területére a figyelmet. Idén a lelkipásztorok kerülnek fókuszba. A lelkipásztori hivatás éve mindenkinek szól – hangsúlyozta. Ami azt jelenti, hogy mindenkinek felelőssége van benne, hogy minél több emberhez jusson el az evangélium. „Szolgálat nélkül ugyanis nincs egyház” – szögezte le.

A püspök néhány intő jelre is felhívta a figyelmet. A nyugdíjba menő lelkipásztorok és az újonnan jövő lelkipásztorok közötti arány romlik, három aktív lelkipásztornak kellene biztosítania egy nyugdíjas lelkipásztor nyugdíját, ez jelenleg azonban nincs így, ami azt jelzi, hogy az utánpótlással baj van. Az életválságok is utolérték a lelkipásztorokat, a szolgálattevők megfáradtak, ami arra mutat, hogy a lelkipásztorok lelki integritásával is sokat kell foglalkozni a jövőben. A másik intő jel, hogy a teológiára jelentkezők közül nem akarnak gyülekezetben szolgálni, pedig – hívta fel a figyelmet, „az egyház a gyülekezetiben él”.

Nagy Zsoltné, a Nőszövetség elnökhelyettese imahátteret hirdetett meg a lelkészi hivatásért. Mint mondta, régóta gondolkodnak azon, hogyan tudnak a közös szolgálatba bekapcsolódni, s amikor hírét vették, hogy a lelkipásztori hivatás éve lesz az idei, akkor megfogalmazódott bennük, hogy tenniük kell valamit.

„S ha valamit az asszonyok tudnak, az az imádság” – hangsúlyozta az elnökhelyettes. Mint mondta, csatlakoztak a Zsinat kezdeményezéséhez és imádságra hívják a gyülekezeteket. Minden hónapra kiválasztottak egy imatémát, az imaláncra pedig szeretettel várják a testvéreket, gyülekezeteket – hangsúlyozta. Júliusi témájuk az elhívásért szóló imádság lesz – ismertette Nagy Zsoltné.

Csorba Dávid, a Református Kollégium múzeumigazgatója előadásában rámutatott, nem csak a lelkipásztori szolgálat éve az idei, de több fontos jubileumot is ünneplünk. A Himnusz születésének 200-ik, valamint Petőfi és Csokonai születésének évfordulóit is idén ünnepeljük. Csorba Dávid a Petőfi-ünnep kapcsán mutatta be aktuális kiállításukat, azt az Orlai Petrich Soma festményt, amely január óta a Nagykönyvtárban van kiállítva, s amelyhez ez évben számos tárlatvezetésük kapcsolódik, s amelyet az ebédszünetet követően a konferencia résztvevői is megtekinthetnek.

Az ebéd után Kurgyis András lelkész-karnagy énekelni tanította a gyülekezetet, majd P. Szalay Emőke muzeológus, néprajzkutató tartott előadást az úrihímzéses úrasztali terítők megőrzéséről. Az úrihímzések a 17-18. századiak és a magyar hímzőművészet legcsodálatosabb alkotásai – ismertette. Mint mondta, napjainkban úgy él, hogy a templomokban virágzott ez a művészet, de az említett két évszázadban mindent beborított: női és férfi ruhákat, nyergeket, bútorokat és a református templomokat is. Ezek a hímzések rövid életűek, a református templomokban ugyanakkor megmaradtak, a megmentésük azonban az utóbbi években nagyon fontossá vált – hangsúlyozta. Mint mondta, az lenne a legjobb, ha az eredeti terítőket lemásolnák, a használt régi darabok pedig bekerülhetnének a múzeumokba – ebben pedig nagy szerepe lehet a nőszövetségi tagoknak – hívta fel a figyelmet.

Az előadás után ismét a zenéé volt a főszerep, Kovács Lotti mátészalkai tízéves virtuóz zongorista és édesapja kétkezes és négykezes zongorajátékát hallgattuk meg.

A nőszövetségi tagok minden esztendőben meg szoktak emlékezni a jubilálókról is, azokról, akik kerek évfordulóikat ünneplik, s ez nem volt másként ezen az alkalmon sem. Az évfordulós nőszövetségi tagokat Nagy Zsoltné elnökhelyettes köszöntötte, ezt követően pedig dr. Koncz-Vágási Katalin sarkadi lelkipásztor segítségével a tagok előkészültek az őszi tisztújító közgyűlésekre, megalakítva a Jelölő-Választási Bizottságot, majd dr. Gaálné Botondné dr. Czeglédy Mária a Nőszövetség idei év programjait ismertette.

A konferencia zárásaként Fekete Károly püspök hirdetett igét, Máté evangéliumának, 5. fejezetének 7. versét olvasva: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”.

„Kívánjuk, vágyunk rá, de olyan ködös, elmosódó, túlságosan szubjektív, hiszen mindenkinek mást és mást jelent a boldogság. Jézus nyelvén sokkal konkrétabban és felfoghatóbban hangzott a ’boldogok’ kifejezés, mert Jézus boldogmondásai – üdvösségmondások! A Jézus által boldogoknak mondottak úgy boldogok, hogy üdvösségesen jobb helyzetben vannak, mint mások. Azoknak jó igazán, akik az üdvözülés útján járnak” – fogalmazott a püspök.

Hangsúlyozta, Jézus boldogmondásai üdvösségmondások is egyben.

Mint mondta, az irgalmasság legnagyobb példáját az irgalmas samaritánus példázata mutatja be, amelyiknek van egy irgalmatlanságról szóló ellentörténete a Bibliában, az adós szolgának a példázata.

„Szomorú példák igazolják, hogy mennyire nem tanul az ember, és azok válnak irgalmatlanokká, akik kegyelmet nyertek. Azok hordják fenn az orrukat, akik egykor nagyon mélyen voltak, de kikerültek onnan, akinek mindent elengedtek, azok sokszor nem tudnak elengedni semmit a másiknak” – magyarázta Fekete Károly.

Felhívta a figyelmet, a példázat végső üzenete az, hogy Isten irgalma ösztönöz bennünket arra, hogy az embertársainkkal szemben irgalmasságot gyakoroljunk.

„Mivel a keresztyén ember az Isten végtelen irgalmából él, ezért nekünk az a küldetésünk, hogy irgalmasságot gyakoroljunk. Olyan irgalmasságot, amely együttérző a bajbajutottakkal és a szenvedőkkel. Olyan irgalmasság a küldetésünk, amely valóban tud orvosolni, gyógyítani és segíteni, olyan irgalmasság, amely túllép a jog és az érdem határain, irgalmasság, amely cselekvő szeretet” – emelte ki.

Mint mondta, azért is fontos kibocsátó igének ez a gondolat, mert egy kegyetlen, irgalmatlan világban élünk.

„Éppen ezért ezeket az irgalmatlanságokat látva kell beszélnünk az értelmetlen halálok idején az életről, nem csak az örök életről, hanem az életről, a gyűlölet idején vallani a tiszta szeretetről, a totális veszteség idején szólni a Jézus Krisztus győzelméről, az értelmetlen áldozatok idején hirdetni az egyetlen értelmes jézusi áldozatot” – szögezte le a püspök.

Hozzátette, az álhírek világában igenis szükségünk van az igaz tanúságtételre, a sötét üzletek leleplezésére a krisztusi fénynél, a hazugsághadjáratot felülírni az örömhírvivők igehirdetésével, a megsemmisíteni akaró gonosz szándék hadd fusson csak zátonyra az életadó békesség fejedelmén, Jézus Krisztuson.

Fotók: Máténé Judit