Petőfi-konferenciát tartottak Debrecenben!

A fórumot közösen rendezte a Déri Múzeum, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete, valamint a Debreceni Református Kollégium Közgyűjteményei. Az első nap programjának a Református Kollégium adott otthont, a második napon pedig a Déri Múzeum volt a házigazda, a találkozó így arra is lehetőséget adott, hogy az ország legelismertebb szakemberei megismerhessék a Petőfivel kapcsolatos helyi érdekességeket.

A kétnapos tanácskozás június 15-én délelőtt vette kezdetét. A megnyitón közreműködött Csörsz Rumen István historikus énekes, aki Petőfi megzenésített verseit hozta el, majd a szervezők megkoszorúzták a Kollégium Díszlépcsőházában álló Petőfi-szobrot, melyet 1883. október 31-én, a reformáció ünnepén lepleztek le egykor. 

Fazakas Gergely Tamás, a Debreceni Egyetem Magyar Nyelv- és Kultúratudományi Intézet igazgatója, a Tiszántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, hogy a konferencia helyszíne, a Református Kollégium jelentőségét az adja, hogy a két társszervező intézmény is valamiképpen előzményeként tekinthet erre. A Debreceni Egyetem ugyanis a Kollégiumból nőtt ki és vált önállóvá 1912-ben, a városi muzeológia előzményei pedig szintén itt lelhetők fel.

Mint mondta, a megkoszorúzott Petőfi szobor eredetileg a pesti Duna-partra készült, ott egy évvel korábban elhelyezett ércemléknek a lépcsőházban látható, egészalakos gipszmintáját a szobrász, Huszár Adolf ajándékozta a Kollégiumnak. Ő folytatta, majd fejezte be az Izsó Miklós által elkezdett alkotást annak halála után.

Hangsúlyozta, noha ez volt Debrecen első Petőfi szobra, a költő és a szabadságharc emlékezete már 1849 ősze óta meghatározó volt a városban. A szabadságharc leverését követő két évtizedben, egészen a kiegyezésig titokban, rejtőzködve ünnepelték Petőfit és a forradalmat. A Kollégium diáksága, tanárai és a városi értelmiség egy része ápolta ezt a hagyományt, a megtorlás kockázatát is vállalva.

Felhívta a figyelmet, a Petőfi-kultuszt és a szabadságharc emlékezetét gyakran igyekeztek leplezni Csokonai Vitéz Mihály emlékezetével. Amikor például a református kollégiumi diákság vezetésével a debreceniek rendszeresen kilátogattak Csokonai síremlékéhez a Hatvan utca végi temetőbe, akkor titokban felkeresték az 1849. augusztus 2-i debreceni csata honvéd áldozatainak onnan nem messze található, akkoriban még jeltelen tömegsírját.

A nemzeti szabadságharcot ünneplő alkalmak rítusának megformálására hatással volt ugyanakkor a kora újkori protestáns küzdelmek emlékezeti hagyománya, még a kiegyezést követő évtizedekben is – mondta.

„E tradíció következtében a most megkoszorúzott Petőfi-szobor 1883. évi avatási ünnepségét sem egyszerűen a költő születése 60. fordulójának esztendejére helyezték, hanem pontosan október 31-ére, a reformáció emléknapjára időzítették” – magyarázta.

A szobrot leleplező Balogh Ferenc egyháztörténész professzor emlékbeszédében a halálakor égbe ragadott Illéshez hasonlította a költőt. Balogh magyarázata szerint ugyanis Petőfi is hasonlóan tűnt el, mint az ótestamentumi Illés próféta: anélkül, hogy holttestet hagyott volna maga után.

„A Petőfi-szobor a forradalom 50. évfordulójától kezdve lett a debreceni megemlékezések kiemelt állomása. Az ünnepségeket szervező kollégiumi diákság és tanárok 1898. március 15-étől fogva tették meg e helyszínt az emlékmenet kiinduló pontjává. Innen az iskola udvarára, majd az Emlékkertbe vonultak, az ünnepi menet záró állomása pedig a városháza előtti tér volt” – hangsúlyozta, majd Margócsy István Debreceni Ünnepi Könyvhéten elhangzó beszédét idézte, aki arra biztatott, hogy ne Petőfi „figurájához”, „szimbolikus alakjához” kerüljünk közelebb, hanem a költészetéhez, a sokféle poétikájú verseihez.

Győri János, a Debreceni Református Kollégium Közgyűjteményeinek igazgatója Petőfi debreceni látogatásait elevenítette fel. A költő 1842 és 1849 között ugyanis tizenkét alkalommal fordult meg a cívisvárosban – tudtuk meg. 1842-ben egyszerű látogatóként jött, a következő évben színészként érkezett, de kapcsolatba került a Kollégium diákjainak Olvasó Társaságával is, 1846 őszén Szendrey Júliával hosszabban időzött Debrecenben, de a színházban is járt, sőt egy alkalommal még fel is lépett. Egy évvel később esküvőjére menet újra átutazott a városon, majd 1848 végén várandós feleségével látták viszont a debreceniek, végül 1849-ben családjával és több írótársával Debrecenbe települt.

Kiemelte, két olyan hely van a városban, ami nagyjából abban az állapotban maradt meg, ahogyan annak idején a költő is láthatta: az egyik Csokonai síremléke, a másik a Református Kollégium Nagykönyvtára.

Mint mondta, Debrecen az utóbbi két évszázadban az irodalmi kultuszképzés és képződés egyik hazai melegágya, elég e tekintetben belelapozni a Légy jó mindhalálig című regénybe, melynek cselekménye nagyobbrészt a Református Kollégiumban játszódik.

Hangsúlyozta, a hazai irodalmi kultuszképződés egyik ősforrása köztudottan Csokonai pere, ehhez kapcsolódik a Csittvári krónika Jókai Mór És mégis mozog a föld című regényében megképződő mítoszának példázatos hagyománya is. Hozzátette, a 19. század második felében a Petőfi-kultusz erősödik fel, ekkor kerül be a Kollégiumba a Petőfi-szobor is. A kiegyezés után, a szoboravatást követően Petőfi alakját azonban egyre inkább Kossuth alakja váltja föl. A Kollégium Petőfi Köre 1917-ben Arany János Önképzőkörre változtatja a nevét. Mint mondta, ugyan a Kollégium udvarán álló pantheonba Petőfi domborműve nem került be, de az oratóriumi freskók egyikén feltűnik alakja, de nem költőként, hanem forradalmi alakként láthatjuk.

Hangsúlyozta, a múltszázad első felében a Csokonai Kör és Ady Társaság működése jelzi a Petőfi-kultusz visszaszorulását. A debreceni Petőfi-kultusz sorsát végül Medgyessy Ferenc 1948-ban felállított Petőfi-szobra pecsételi meg, mely – mint mondta –, alkalmatlan arra, hogy irodalmi kultuszhellyé váljon.

Puskás István, Debrecen város kulturális alpolgármestere egy képzeletbeli sétára invitálta a részvevőket, felvázolva, hogyan él a város szövetében Petőfi emlékezete.

Mint mondta, a debreceniek nem tudnak úgy elsétálni a Csokonai Színháztól a Nagyállomásig, hogy ne botlanának lépten-nyomon Petőfihez kapcsolódó helyszínekbe: a Csokonai Színházban szobra áll, a mai Batthyány utcán még megvan az a ház, ahol egykor a családjával lakott, az egykori Játékszín épületét emléktábla őrzi, a Szent Anna-székesegyházban keresztelték meg a költő fiát, a Szent Anna utcán áll a Szendrey Júlia apja által vásárolt ház, a Petőfi téren pedig szobra magasodik.

Hangsúlyozta, ezeknél még gazdagabb Debrecen az imaginárius tereiben, amelyek az irodalmi művek lapjain őrződtek meg.

Angi János, a Déri Múzeum igazgatója intézményük gyűjteményeit mutatta be röviden a résztvevőknek. Mint mondta, ennek alapjait az 1890-es években alapított Csokonai Kör rakta le, majd az 1902-ben alapított Városi Múzeum folytatta, a teljes anyag az első világháború után került a Déri Múzeumba, s az 1960-as években kezdték el szétválasztani Julow Viktor kezdeményezésére.

Hangsúlyozta, olyan kiemelkedő műtárgyakat őriznek, mint Fazakas Mihály, Petőfi Sándor, Csokonai, Kölcsey, Ady, Jókai Mór hagyatékai.

Mint mondta, a Petőfi-konferencián kívül a közelmúltban a 200. évforduló alkalmából két másik programjuk is megvalósult, sikerült megújítaniuk a Honvédelmi temető Mauzóleumát és elkészült animációs kisfilmjük is, mely a költő elbeszélő költeményét, a János vitézt viszi közelebb a fiatalabb generációhoz.

A megnyitó beszédek után aztán kezdetét vette a konferencia. Nagyon sok elismert Petőfi-kutató érkezett a két nap során Debrecenbe, a helyiek mellett Budapestről, Kolozsvárról, Pécsről és Szegedről is.

Interdiszciplináris konferencia lévén, a művészettörténeti, ikonográfiai kérdéseken túl szó volt néprajzi vonatkozásról és szorosan irodalomtörténeti, filológiai kérdésekről is. Petőfi verseinek újraolvasásairól, ezeknek a szövegeknek az ismertségéről, a szövegek kultuszáról, arról hogyan élt a 19-20. században a Petőfi-ismeret.

A 19. századi populáris olvasmányok is előkerültek, és a mai kínai Petőfi-kultusz is, a kínai diákok ugyanis nagyon jól ismerik lánglelkű költőnket, a Szabadság, szerelmet például fejből szavalják. Az előadások között volt muzeológiai megközelítésű is, a Petőfi Irodalmi Múzeum két kiváló kutatója és muzeológusa érkezett Debrecenbe, akik a 200 év alkalmából megnyílt Petőfi-kiállításokról beszéltek, de építészettörténeti vonatkozások is előkerültek, például hogyan jelennek meg a városi tér reprezentációiban Petőfi szobrai. 

Fotók: Miskolczi János

Tiszántúli Református Egyházkerület