Krisztus győzelmi kiáltványa

„Jézus nem várt arra, hogy megszűnjön az összes kételkedés, tudja, hogy a misszió alapja nem az ember hite vagy buzgósága. Sem gondolat, sem kétség nem állhat a misszió útjába, Jézus a garancia, aki azt mondja: én veletek csodákra leszek képes” – fogalmazott Fekete Károly tiszántúli püspök 2023. május 18-án, csütörtök délelőtt a Debreceni Református Nagytemplomban. A Mennybemenetel ünnepén közös istentiszteleten vettek részt a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, valamint a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona tanulói.

Ebben az évben a Debreceni Református Napok programsorozatának nyilvános része a Debreceni Református Nagytemplomban kezdődött el, a Mennybemenetel ünnepén. Az alkalmon Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét Máté evangéliuma 28. fejezetének 16-20. versei alapján. Ezen az istentiszteleten bocsátották ki a Debreceni Református Hittudományi Egyetem teológus hallgatóit a pünkösdi szolgálataikra.

A legnagyobb szövetséges

„Máté evangéliumának befejezése a magaslaton hangzott el, ahová Jézus küldte a tanítványait. A búcsúzás szavai úgy hatottak az evangélium szerzőjére, hogy nem írt felhőről és más olyan elemekről, amelyekről az Apostolok cselekedetiről szóló könyv beszámol. Mátét a kiküldés igéje nyűgözi le, mert az a feltámadt és mennybe ment Jézus győzelmi kiáltványa” – hangsúlyozta Fekete Károly az igehirdetése elején. Mint mondta, az egyház küldetéséről szóló szakaszban fontos céllal van jelen az „íme” szócska – mint a bizonyosság és nyomatékosítás kifejezése, amely valakire vagy valamire kíván mutatni. „A mi figyelemfelkeltő szavaink sokszor inkább figyelemelterelővé válnak, nagyképű kijelentések követik azokat. Azonban itt az íme szó a nagy szövetségesünkre mutat, aki magára akarja vonni a figyelmünket” – magyarázta az igehirdető.

Jézus azt mondja, „Itt vagyok én is”, hiszen mindnyájunk előtt ő kíván szólni. Aki itt önmagára mutat, arra hívja fel a figyelmünket, hogy mit tett Isten őáltala miértünk: „Ő a mi szövetségesünk, aki nem kirekesztőn mondja, hogy »íme«, hiszen rögtön hozzáteszi, hogy »veletek«. Nem nélkülünk képzeli el az életet, hanem bennünket is bevon abba. Sokkal nagyobb életerő, ha számíthatok valakire.”

Benne működő erők

Fekete Károly felidézte egy ikerpár történetét, amely néhány évvel ezelőtt bejárta a világot. Eva és Austin koraszülöttként jöttek világra, ezért születésük után azonnal inkubátorokba tették őket – két különbözőbe. A következő hetekben romlott állapotuk, majd egyiküknek az élete is veszélybe került. Ekkor édesanyjuk azt kérte, helyezzék őket egymás mellé. Amikor ez megtörtént, az egészségesebb gyermek átölelte a másikat és megnyugtatta. Aztán lassan mindkettőjük állapota javult, majd felépültek. „Ma is élnek, mert az egymáshoz tartozás megélése életmentő” – emlékeztetett a tiszántúli püspök.

„Máté evangéliumának csúcspontja is oda vezet bennünket, hogy az összetartozás erőit nemcsak egymásban láthatjuk meg, hanem tudhatunk egy nagyobb erőről is: arról, aki beváltja azt az ígéretet, hogy velünk van minden napon a világ végezetéig” – folytatta. Életünkben, környezetünkben sokan eljutnak a „veled vagyok”-ig, mi magunk is sokszor kimondtuk talán, de ez általában valameddig tart, talán addig, ameddig kényelmes, ameddig az élet úgy hozza. De azt, hogy a világ végezetéig velünk van, velünk marad valaki, azt egyetlen ember sem képes megígérni és teljesíteni. „Jézus a mi szövetségesünk, aki nincs bezárva az idő és a tér korlátai közé. Benne működnek az összetartozás hatalmas erői, ő át tud ölelni, át tudja ölelni ezt a világot, erre tárta szét két karját a kereszten. Életünk nehézségeiben ő jön felénk és ő bíztat bennünket” – hívta fel a figyelmet az igehirdető.

Átformáló összetartozás

Akiket Isten kiválasztott, azoknak megígérte, hogy mellettük lesz, velük lesz: így erősítette meg Mózest, hogy kivezesse népét Egyiptomból; így állt Józsué mellett a honfoglaláskor; így hívta el a bírákat, majd így kísérte mindazokat, akik hitvallásukhoz és hitükhöz ragaszkodva vállalták a mártírhalált. „Amikor és ahol elhangzik ez az ígéret, ott és akkor az szabadulást, győzelmet és gyógyulást jelent. Ez a mi fejünk felett is elhangzott keresztelésünkkor, és ha Isten a jelenlétét ígéri valakinek, az nem vész el. Jézus Krisztus azt akarja ezért, hogy rá összpontosítsuk először a figyelmünket, így lesz tartós az összetartozásunk” – fogalmazott.

Jézus az, aki velünk lesz a háborúskodó világban, amely aggodalommal tölti el a szívünket: „A mennyei Atya gondviselése ma is létezik, összeadódik az emberi szeretettel, és a Szentlélek mint mennyei pártfogó ereje összeadódik a mi emberi segítőink erejével. Krisztussal érdemes tovább menni, a vele élő emberben ő lesz az aktivitás, mindent ő ad és én neki mindent visszaadhatok.” Krisztus az, aki elbírja a kételkedéseinket is, így tett mennybemenetelekor is, amikor tudta jól, hogy némelyek szintén kételkedtek benne. „Nem várt arra, hogy megszűnjön az összes kételkedés, tudja, hogy a misszió alapja nem az ember hite vagy buzgósága. Sem gondolat, sem kétség nem állhat a misszió útjába, Jézus a garancia, aki azt mondja: én veletek csodákra leszek képes” – hangsúlyozta a tiszántúli püspök.

Az igehirdető azt is hozzátette, a keresztség megéléséhez szükségünk van a „Krisztus velem van” élményre, amely segít megélni az életmentő összetartozást. „Mátét is ez az összetartozás nyűgözi le, ezért marad ez a végszó: »Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig« – zárta gondolatait Fekete Károly. – Így menjünk mi is tovább, de ne csak a konfirmáció vasárnapjáig, ne csak pünkösdig, hanem meneteljünk Jézussal szoros összetartozásban életünk végéig, és ő átvisz bennünket, hogy vele legyünk mindörökké.”

Az egyháztörténet fonákja

A Mennybemenetel ünnepe ez alkalommal is kibocsátó istentisztelet lehetett a Debreceni Református Hittudományi egyetem hallgatóinak, akik pünkösdkor különböző gyülekezetekbe látogatnak el szolgálni – idén összesen 41 legátus megy ünnepi kiküldetésbe az egyetem képviseletében.

„Ha visszagondolunk pünkösd ünnepére, az első gyülekezet létrejöttére is emlékezünk. És bár az egyház történetére sokszor úgy tekintünk, mint a szakadások történetére, ennek van egy másik oldala is: ha megnézünk egy szőnyeget, megláthatjuk a színét és a fonákját is. Így, ha az egyháztörténetre nézünk, úgy is kell rátekintenünk, mint a közösségteremtés nagy történetére. Ebben a történetben vesznek részt egyetemünk legátusai is igehirdető szolgálatuk során” – bocsátotta ki Baráth Béla Levente, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora az intézmény hallgatóit a közelgő ünnepre.

Május 21-ig, a konfirmáció vasárnapjáig tart a II. Debreceni Református Napok programsorozat, amelynek a központi alkalma egy úrvacsorás istentisztelet lesz szombat délután az Emlékkertben. A programokra szeretettel várnak minden érdeklődőt.

Írta: Farkas Zsuzsanna
Fotózta: Miskolczi János