„Egy szívvel, egy lélekkel, hozsannát zengve a megváltó Krisztusnak”

Jézus Krisztus dicsőséges jeruzsálemi bevonulására emlékeztünk virágvasárnap a város számos pontján.

Ez az ökumenikus ünnep egyedülálló Magyarországon, a keresztény világ számára a virágvasárnap különleges bibliai ünnep, Debrecenben azonban néprajzi vonatkozásai is vannak hiszen már több mint tíz éve összművészeti formában mutatják be Jézus diadalmas bevonulását, barkaszentelés és ökumenikus liturgia keretében.

A Debreceni Helyőrségi Zenekar, a Kuckó Művésztanya, a Főnix Ifjúsági és Néptánc Együttes, a Forgórózsa, a Hortobágy Táncegyüttes, a Debreceni Hajdú és Népi Együttes képviselőinek táncos karikázó szolgálatával vette kezdetét az ünnepség.

Papp László polgármester beszédében arra emlékeztetett, hogy a városi és egyházi virágvasárnapi ünneplés 2012-ben indult útjára, s azóta is mindmáig él, ez pedig megmutatja a város egységét, a vallás és hit iránti elkötelezettségét.

Mint mondta, ennek a városnak a közössége hisz a Jóistenben, a jövőben, és hisz abban, hogy egységesen tud tenni ezért a városért.

„A húsvét a feltámadás dicső szent ünnepe, és ha van város a magyar történelemben, amelyik feltámadt már jó pár alkalommal poraiból, az Debrecen. A város címerében található főnixmadár szimbolizálja az újra és újra feltámadó, megerősödő Debrecent. Minden egyes feltámadással Debrecen városa erősebb és erősebb lett” – hangsúlyozta a polgármester, majd a történelmi egyházak elöljárói: Fekete Károly tiszántúli püspök, Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, Palánki Ferenc ajándékoztak meg bennünket ünnepi gondolataikkal és áldották meg a virágvasárnapi barkákat.

Fekete Károly tiszántúli püspök Máté evangéliumának 21. részét olvasta, Jézus jeruzsálemi bevonulásának körülményeit ismertette.

Mint mondta, Máté evangéliuma szerint a gyermekek ugyanazt skandálták, amit a felnőttektől hallottak Jeruzsálem utcáin, a Hozsánna-éneket énekelték. Hangsúlyozta, mindez azt is mutatja, hogy óriási felelősség a felnőttek szava.

Felhívta a figyelmet, virágvasárnapon, jó tudnunk, hogy a hozsánna kétarcú kifejezés. Először segítségkérést jelentett, és csak idők során alakult át Isten-dicséretté.

„Ez a kétarcúság az, amivel nekiindulunk a Nagyhétnek, mert segítségül kell hívnunk életünk nyomorúságaiban, keresztútjaiban és egyedül őt dicsőíthetjük, aki meg is oldja életünk legnagyobb nehézségeit. Ebben a reménységben indulunk neki, hogy végigjárjuk a stációkat egy szívvel, egy lélekkel, hozsannát zengve a megváltó Krisztusnak” – fogalmazott.

A városi keresztút a történelmi egyházak püspökeinek vezetésével indult a Nagytemplomtól a Szent Anna Székesegyházig, érintve a Kossuth tér főnix madaras szökőkútját, a Dósa nádor téri Szent István-szobrot, a Régi Városházát, a Csonkatemplomot, a Vármegyeházát és a Szent Anna Székesegyházat. Ahogyan az hagyománnyá vált, minden egyes stációt más-más egyházak fogadtak örökbe. Kiss János, a Debreceni Baptista Gyülekezet lelkipásztora; Sipos Barnabás, a Debrecen Szent Háromság Magyar Ortodox Egyházközség parókusa; Szarka Gergely, Debreceni Görögkatolikus Parókia parókusa; Zsoldos Tibor, a Debrecen Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség lelkipásztora; Asztalos Richárd, Debreceni Evangélikus Egyházközség igazgatólelkésze és Krakomperger Zoltán, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke fogadta az egyes helyszíneken a keresztútjárókat és ismertették az egyes stációk történéseit, majd egy-egy meghívott színművész szavalatát hallhattuk, akik Debrecenből, Győrből, Miskolcról, Veszprémből, Budapestről érkeztek, kapcsolódva egyúttal a 10. Színházi Olimpia jelképéhez, a bárkához.

Délután a Szent Anna Székesegyházban G. Rossini Stabat Mater című műve szólalt meg a Csokonai Színház Énekkarának előadásában, Ács János karmester vezényletével. 18 órától pedig a Nagytemplomban zenés istentiszteletre gyűltek össze a hívek, ahol a Debrecen Helyőrségi Zenekar és a Honvéd Férfikar szolgált. Híres zeneművek és a virágvasárnapot leíró bibliai igeszakaszok váltották egymást.

Fekete Károly püspök köszöntötte a gyülekezetet, aki azt hangsúlyozta, hogy virágvasárnap a békesség fejedelmének ünnepe, mert minden, ami hozzájárult az első virágvasárnaphoz, az nem akart a harcról, a királyságról, az uralkodásról szólni, a szeretet királya nem tankokat vett igénybe, s nem hadsereget, hanem alázatosan, szamárháton jött.

„Minket a Nagytemplom Rákóczi-harangja a békesség fejedelmére emlékeztet, hiszen azt 1636-ban I. Rákóczy György a rakamazi csatában zsákmányolt ágyúkból önttette, a harc eszközét, az Istenhez való hívogatás eszközévé tette” – mondta.

Puskás István a város kultúrájáért felelős alpolgármester arról beszélt, hogy az adventhez hasonlóan a húsvét előtti időszak is egy felfokozott készülődést jelent.

Hozzátette, a Nagyhét időszaka azonban nemcsak arról szól, hogy az ünnepre készülünk, egy olyan hét ez, aminek minden napján olyan történeteket tudunk felidézni, ami mindannyiunk életének lehet szimbóluma. Ugyanúgy bennünk vannak a római katonák, Júdás és a Szűzanya fájdalma, minden egyes napban ott vagyunk mi is – hangsúlyozta.

Az ünnepi istentiszteleten Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt tábori lelkész hirdetett igét, aki János evangéliuma 12. részének, 12-19. verseit olvasta.

Mint mondta, az utóbbi háborús időszakban méltán érezhetjük azt, hogy telítődtünk, hogy beteltünk. Hangsúlyozta, ilyen volt az első virágvasárnap is, éppen olyan kiszámíthatatlan, mint mai világunk. A tömeg, akik pálmaágat ragadtak és hozsannát zengtek, nemsokkal később „Feszítsétek meg!”-et kiáltottak.

„Minden változik, egy állandó van csupán: Jézus Krisztus, aki tegnap ma és mindörökké ugyanaz” – fogalmazott.