Rendszerüzenet

Ünnepi istentiszteleten nyitották meg a Révész Imre-kiállítást és emlékszobát az Árpád téri templomban

2023. március 26-án ünnepi istentisztelet keretében nyithattuk meg a Révész Imre kiállítást és az addigra elkészült emlékszobát. Az ünnepi alkalmon Lovász Krisztián, a Széchenyi kerti gyülekezet lelkipásztora szolgált, aki Révész Imre püspök úr életéből és munkásságából doktorál, majd dr. Fekete Károly püspök úr és dr. Baráth Béla Levente rektor úr mondtak köszöntőt a nagy számban megjelent gyülekezet és a Révész család tagjai előtt.

Belépve az Árpád téri református templomba, jobb oldalt egy ovális fekete márványtáblát találunk, rajta két évszámmal, amely az építkezés dátumát jelöli. Épült: 1911–1912.

Egy egyszerű matematikai műveletet elvégezve megkapjuk, hogy idén 111 éves a templomunk! Nem kerek évszám ugyan, de mégis fontos lett a gyülekezetünk életében.

Néhány esztendővel ezelőtt ismerhettem meg Paraczky Ágnest, aki felajánlott a gyülekezetünk számára nagyjából kétszáz darab könyvet Révész püspök úr hagyatékából. Örömmel fogadtuk a könyveket tartalmazó szekrénnyel együtt, amit átmenetileg az irodában helyeztük el, majd pedig a tavalyi év egyik presbiteri ülésén, gondnok úr javaslatát elfogadva, egy emlékszoba kialakítását határoztuk el.



2023. március 26-án ünnepi istentisztelet keretében nyithattuk meg a Révész Imre kiállítást és az addigra elkészült emlékszobát. Az ünnepi alkalmon Lovász Krisztián, a Széchenyi kerti gyülekezet lelkipásztora szolgált, aki Révész Imre püspök úr életéből és munkásságából doktorál, majd dr. Fekete Károly püspök úr és dr. Baráth Béla Levente rektor úr mondtak köszöntőt a nagy számban megjelent gyülekezet és a Révész család tagjai előtt.



Kis szójátékkal élve azt a címet is adhattam volna az írásomnak, hogy mindegy (111 év), pedig dehogy mindegy! Hiszen az előttem megválasztott kilenc lelkipásztor közül nem egy írta be magát az egyháztörténelem lapjaira. Hiszen 111 esztendő alatt: egy esperes (Rédey József), három püspök (Révész Imre, Makláry Károly, Bartha Tibor), valamint egy irodalmár lelkipásztor (Hegyaljai Kiss Géza) mellett olyan presbiterre is emlékezhetünk, mint amilyen Török István dogmatika professzor volt.



Azt gondolom, ha csak néma főhajtással is, de olyan elődökre emlékezhetünk – lehettek bár lelkipásztorok, gondnokok, presbiterek és gyülekezeti tagok –, akiknek hűséges szolgálatuk és bátor helytállásuk nélkül nekünk ma aligha lehetne mire emlékeznünk. Példák ők, akik abban segíthetnek, hogy mi is példává lehessünk!




Veres János, a gyülekezet lelkipásztora