A böjt és a keresztyén ember hivatása volt a fő témája a Nőszövetségi Bibliaiskola idei, 27. alkalmának
A Nőszövetség elnöke, dr. Gaál Botondné dr. Czeglédy Mária elárulta, témájukat a Lelkészi hivatás éve határozza meg, ezentúl pedig a böjtről hallhatnak az érdeklődők tanításokat a berekfürdői Megbékélés Házában a négy nap során.
„A Nőszövetség újraalakulása után felvetődött a kérdés, hogy mi az, amivel igazán tudnánk a gyülekezeteknek segíteni, mert nem elég az, hogy találkozunk, ötleteket adunk egymásnak. Minél többet akartunk nyújtani azoknak, akik hozzánk járnak. Szécsi Andrásnénak, a nőszövetség egykori titkárának még volt emléke arról, hogy milyen sokat lehet Bibliaiskolában tanulni és tanítani. Fekete Károly püspök úr édesapja volt, aki ebben az ügyben mellé állt és nagyon hűségesen, minden évben jött, hogy az Ószövetséget és az Újszövetséget könyvenként áttekintse és tanulmányozza a nőszövetségi tagokkal. Ez egyfajta laikus teológiai képzés volt, ugyanakkor teológiai professzorok tartották ezeket az előadásokat, és ez így van ma is. Nagy volt rá az igény, nagyon szívesen jöttek idősek és fiatalok egyaránt” – magyarázta a Nőszövetség elnöke, hogyan született meg a Bibliaiskola gondolata, melynek a 27. alkalmát március 23-án dr. Fekete Károly tiszántúli püspök nyitotta meg áhítattal és előadással.
A püspök Jakab apostol leveléből olvasta az igét ezen a különleges alkalmon (Jak 1,2-8). Arról beszélt, hogy a hit próbája, teherbírásának felderítőeszköze a kísértés. A kísértések megpróbáltatása során ugyanis látható lesz a hit ereje. „Jakab apostol kísértés alatt nem a végső kísértést érti, hanem a mindennapos, leküzdhető apró kísértéseket, mert ezek között is meg kell mutatnunk a hitünket” – szögezte le.
Mint mondta, ugyanakkor a cél, hogy olyanokká formálódjunk, amilyennek látni szeretne minket az Isten: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Hangsúlyozta, a kísértést megjárt ember meggazdagodik, sehol máshol nem beszerezhető tapasztalatra tesz szert, ehhez azonban az önismeret bátorsága, Urunktól kért bölcsesség szükségeltetik és az, hogy ne kételkedjünk Istenünkben.
„Ez a néhány vers az állhatatos embertől az állhatatos Istenig juttat el bennünket. Örömet okoz ráismerni arra az Istenre, aki akkor is hűséges hozzánk, amikor mi már nem vagyunk azok” – fogalmazott Fekete Károly, majd állhatatos hitet kívánt a Nőszövetség tagjainak és áldást a munkájukra.
A jó hangulatban elköltött vacsora után Fekete Károly a református istentisztelet alapelveiről osztotta meg gondolatait a hallgatóságnak. Mint mondta, a következő időszak egy fontos feladata, hogy át kell gondolni istentiszteleti életünket. A 19. század racionalista gondolkodása ugyanis sok mindent kiírtott az istentiszteletből, a 20. századi liberalizmus pedig a kultúrkeresztény irányba vitte el azt, aminek eredményeként az istentiszteletet úgy alakították át, mintha a templom egy osztályterem lenne – hangsúlyozta a püspök.
Mint mondta, a teljes istentisztelet az igehirdetés és az úrvacsora egy szerkezetként való elgondolását jelenti. „Az ige és a szentlélek felgerjeszti a hitet bennünk, a sákramentum pedig megpecsételi azt” – hangsúlyozta Fekete Károly.
1949 és 1951 között ugyan a Zsinat Liturgiai Bizottsága a Zsinat elé terjesztette az istentisztelet új rendjét, el is fogadták, de ez a rend bevezetésre sosem került – mondta a püspök. Napjainkban ebből a rendből kiindulva kell átgondolnunk a ma istentiszteletét, amelynek vázát már közölte is az új énekeskönyvünk – erősítette meg.
A püspök kiemelte: újra tanulnunk kell Kálvin istentiszteleti felismeréseiből, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk Jézus istentiszteletéhez is. Elárulta, a következő időszakban ilyen szemlélettel készítik elő az istentiszteleti rendtartást és annak példatárát.
Fotók: Máté Gyuláné