A lelkipásztori hivatás örömei és nehézségei

Nagy hangsúlyt kap idén a református egyházban a lelkipásztori szolgálat témája, a Zsinat ugyanis a 2023-as esztendőt a lelkipásztori hivatás évének választotta. A legfőbb célkitűzés, hogy lehetővé váljon a lelkipásztorok támogatása, megújulhasson a képzés, egyre többen válasszák a lelkipásztori szolgálatot hivatásuknak és erősödjön az elköteleződésük. Ennek jegyében telt az egyházkerület középső egyházmegyéinek (Bihari, Debreceni, Hajdúvidéki) lelkipásztori találkozója is Nádudvaron, amelyre 2023. március 22-én került sor a Fácánliget Rendezvényházban.

Szép tavaszi idő és kellemes környezet várta a lelkészeket és a meghívott vendégeket, akiket a házigazda, Őz Lajos hajdúvidéki esperes köszöntött. Az esperes felvázolta a találkozó menetrendjét és a Hajdúvidéki Egyházmegye rövid történetét.

A találkozó nyitó áhítatát Hadházi Tamás esperes tartotta. Az esperes az idő múlásáról és az isteni elrendelésről beszélt a Prédikátorok könyvének 3. fejezete alapján.

„Az Úristen az, aki elrendeli mindennek az idejét, ahogyan Dávid király mondja: >Életem ideje kezedben van.< De az a mi felelősségünk, hogy a ránk kimért időt hogyan tudjuk felhasználni” – hangsúlyozta.

Egy biztos, a találkozó résztvevői ezen a napon jól bántak a rájuk mért idővel. A jóhangulatú közös éneklést és énektanulást követően dr. Kis Klára teológiai tanár (DRHE) gazdag tapasztalataira alapozva fogalmazta meg mi a lényege a lelkészi hivatásnak, hol kell lennie a fókusznak a szolgálatban.

Mint mondta, a legnagyobb veszedelem abban áll, amit Jézus is megfogalmazott, hogy a só elveszti ízét.

„Istentisztelet Isten jelenléte nélkül, vallásos élet az élet istentisztelete nélkül, aktivitás gyümölcstermés nélkül. Nem külső veszedelmek fenyegetik Isten népét, a veszedelem belülről jön, csak onnan lehet megrontani, egyébként a pokol kapui sem tehetnek benne kárt” – hangsúlyozta előadásában, majd arról osztott meg hasznos gondolatokat, hogyan érhetik el a lelkipásztorok a kívülállókat.

Hangsúlyozta, az elérendő peremvidéken az embereknek Isten-problémájuk van, erre a hiányra pedig a nagy Istenről, a nagy Gondviselőről szóló bizonyságtétellel kell válaszolni.

„Egy olyan Istenért, akiben nincs kihívás, egy lépést sem tesznek az emberek. Az igazit követik az emberek, és az valódi imádatot kap” – mutatott rá.

Az előadás után a lelkipásztorok kiscsoportos beszélgetéseken osztották meg egymással az elmúlt év tapasztalatait, reflektálva az előadáson elhangzottakra. Ezt követően néhány perces lelkészi vallomásban fogalmazta meg hivatása látható és láthatatlan szépségeit és nehézségeit Matkóné Cseh Brigitta (Bakonszeg), Székely Zsolt Ferenc (Hencida), Beszterczey András (Debrecen-Nagytemplom), Oláh Attila (Tépe), Bohus Csaba (Nyíracsád) és Gacsályi Gábor (Hajdúnánás).

A hívek szeretete, ragaszkodása; a Biblia eredeti nyelven való olvasása, a keresztelések csodája, a pozitív megerősítések, a hittantáborok vidámsága, a gyermekek mosolya, Isten szeretetének mindennapi átélése – ezek a dolgok miatt éri meg a nagy felelősséggel járó, rengeteg kitartást igénylő hivatást választani. Sok szívhez szóló személyes történetet ismerhettünk meg a vallomásokból. „Adni, adni és adni” – ez a „szoftver” fut a lelkészekben – fogalmazták meg a lelkipásztorok.

Seressné Kovács Anna biharkeresztesi hivatalvezetőtől, Csizmadia Póra Gabriella lelkipásztor-feleségtől, Szilágyi János főgondnoktól, dr. Dóra Krisztina intézményvezető-főgondnoktól, Magi István és Bíróné Szabó Brigitta gyülekezeti tagtól pedig arról is képet kaphattunk, hogyan gondolkodnak a lelkipásztorokról azok, akik ugyan nem lelkész végzettségűek, de közeli, mindennapi kapcsolatban vannak a lelkészekkel.

A lelkipásztoroknak nemcsak másokra, de saját magukra is gondot kell fordítani – erről, azaz a lelkipásztorok lelki egészségvédelméről tartott ismertetést Mucsi Zsófia, aki a Zsinat Missziói Szolgálatának egy országos kezdeményezését ajánlotta a figyelmünkbe.

Egzisztenciális bizonytalanság, kapcsolati és szakmai problémák, a szolgálatban való elfáradás, hiányosságok és feszültségek – ezekre keres megoldást az a program, amely találkozási és tanulási pontot is jelent. Mint mondta, segítő szolgálat oldja meg ezentúl, hogy több helyszínen tudjanak lelki, spirituális szolgáltatásokat igénybe venni az egyházi alkalmazottak és lelkipásztorok. A legfontosabb céljuk a kapcsolatok ápolása, a közösségek lelki életének felvirágoztatása, a szolgálattevők küldetéstudatának, Isten-kapcsolatának megerősítése, a segítségkérés kultúrájának erősítése – ezt a feladatot látná el a megalapított Gyökössy Intézet.

Bodó Sára a Pasztorációs Intézet két lehetőségéről a zarándoklatokról és a lelkészek valamint az egyházi intézmények számára igénybe vehető szupervízióról beszélt, míg dr. Mézes Zsolt lelkész-teológus a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hamarosan induló továbbképzéséről tájékoztatott. Szeptembertől ugyanis kétféléves családpasztorizációs továbbképzés indul, amely gyakorlatorientált felkészítéssel segíti a családokkal is foglalkozó hitéleti szakembereket a családok mentális egészségének erősítésében és családi válságok lelkigondozói kezelésében.

Deák Attila a tiszántúli vallásturisztikai lehetőségekről beszélt, s ajánlotta figyelmünkbe azokat a túraútvonalakat, amelyek református örökségeink gyöngyszemeihez vezetnek, s amelyek akár biciklivel és rollerrel is bejárhatók. A Felső-Tisza-vidéken és a Nyírségben ugyanis turisztikai szempontból minőségi örökségturisztikai fejlesztéseket tudott megvalósítani az utóbbi években a Tiszántúli Református Egyházkerület, mivel az ország ezen részén kimagasló minőségű középkori eredetű református műemléktemplomok találhatók.

Ismertette, Debrecen és környéke a reformáció magyar centrumaként jelentős, a Tisza-tó környéke, azon belül pedig Beregfürdő és a Megbékélés Háza miatt fontos a Tiszántúli Református Egyházkerület számára.

Mint mondta, jelenleg a Religio et Patria - Szabadság, Hitvallás és Alkotás néven fut az a turizmusfejlesztési program, melynek célja, hogy bemutassa Debrecen és a Hajdúság hihetetlenül gazdag, szerteágazó református egyházhoz köthető örökségét.

Végezetül Szabó Gergely az öngondoskodás fontosságára hívta fel a figyelmet, részletes tájékoztatást adva a nyugdíjintézeti kötelezettségekről.

A jóhangulatú lelkipásztori találkozó úrvacsorás istentisztelettel zárult. Ez alkalommal Fekete Károly püspök hirdetett igét. A püspök Máté evangéliumának 12. fejezetéből a 18-21 verseket olvasta, Isten és szolgálattevője kapcsolatát magyarázva.

Mint mondta: „Ahogyan Isten tekint elhívott szolgájára és bemutatja, az duzzad a megbecsüléstől, a büszkeségtől, a tudatos jó választás örömétől. Isten jó tetszése nyugszik rajta. Nem az Úr és a szolga távolságtartó, bürokratikus viszonyát tükrözi, hanem a szülő és a gyermek bizalmas kapcsolatát adják vissza ezek a szavak. Itt nem lehet kétség a háttértámogatás és a bizalom felől, maximális az elfogadottság és a tetszés, a megajándékozottság és a felkészítettség foka is, és ehhez mért az elvárás és a reménység is – hangsúlyozta Fekete Károly.

A résztvevők nemcsak azzal az ajándékkal gazdagodtak, hogy megoszthatták tapasztalataikat egymással, de a kerület gondozásában megjelent Körkép című évkönyvet és Szász Barnabásné Püski Anna frissen megjelent könyvét („Bizony, hamar eljövök.” – „Jöjj, Uram Jézus!” – Igei üzenetek az esztendő minden napjára a Jelenések könyve alapján) is megkapták útravalóul.

A tiszántúli lelkésztalálkozó ezzel nem ért véget, áprilisig a három északi egyházmegye, ezt követően pedig a Bihari, Békési, Csongrádi Egyházmegye lelkészei találkoznak egymással.

Tiszántúli Református Egyházkerület