Vezess, Jézusunk…

Három órás út, melynek jó része ismeretlen számunkra, sok izgalmat, látnivalót ígért. Nagy segítség a mai korban a navigátor. De még a fizikai távolság leküzdésénél is nagyobb kihívás várt bennünket, bizottsági tagokat a helyszínen: keressünk további utakat, lelki ösvényeket, amelyek az életre vezetnek. A lelki nagykorúság és érettség útját, az önzetlenség és teljes odaszánás útját, a megigazulás és a megszentelődés útját, amelyen egyszerre járunk mi, lelkipásztorok, és a ránk bízottak: Istent keresők vagy nem keresők; gyermekek, felnőttek; fiatalok, idősek; magyarok, cigányok - emberek.

Kötetlen és őszinte beszélgetésünk elején óhatatlanul is szóba kerültek a nehézségek, a magunk és mások csalódásai a szolgálatban, a lehetséges buktatók. De hallhattunk örömteli beszámolót jól sikerült rendezvényekről, megbízható lelkipásztori munkatársakról és reményteli tervekről.

Ezek közül kiemelkedtek a következők:

• A TTRE Cigánymissziójának evangélizációja: 2023. március 31-én, 16 órakor, Konyáron, szívből bízunk benne, hogy más egyházmegyékben is lesz folytatás
• Egy „Bibliaiskola”, amely reménység szerint ősszel indul egyházmegyénkként olyan cigány testvérek számára, akik szívesen segítenék a lelkipásztoruk szolgálatát az övéik között. Megvitattuk, hogy milyen ismeretek átadása elengedhetetlen; hogy a képzés legyen biblikus, református, kellően mély tartalmú, de ugyanakkor emészthető a résztvevők számára. Ne csak az értelmet szólítsa meg, de a szívet-lelket is.
• mindannyiunk érdeke lenne és talán még nem késő, ezekben a háborús, inflációs, válságos időkben: lépéseket tenni az önellátás felé, és erre ösztönözni a legkiszolgáltatottabbakat is. Indulásként egy-egy kert-programmal, akár gyülekezeti szinten, akár kinek-kinek a saját udvarán - külső és belső források keresésével.
• Újra felmerült, hogy több éves álom válna valóra, ha minden egyházmegye kapna főállású cigánymissziós munkatársat. Legyen áldás ezeken a terveken!

Addig is erőt és bölcsességet kérünk, hogy induljunk, menjünk tovább egy olyan úton, amelyen nemigen járt előttünk senki, csak az, aki vezette a pusztában vándorló népét, aki ma is azt üzeni nekünk: „én vagyok az Út…”.

Püspök úr nyitó áhítatában a napi Ige alapján példaként állította elénk azt az özvegyasszonyt, aki egyszerre adta a legkisebb és a legnagyobb adományt: két fillért, s egyben „egész vagyonát”. Az a Jézus irányítja figyelmünket a teljes odaszánásra, aki Maga is mindent ideadott értünk, boldogságunkért, életünkért, örökéletünkért.

S bár ülésünket a tervezett időben berekesztettük, egy finom ebéddel zártuk, és mindannyian épségben hazaértünk – de hogy ne érjen véget az az imaközösség, amellyel elkezdtük aznapi munkákat. A tudósítás olvasóitól támogató imádságokat, a Szentháromság Istentől pedig áldást kérünk a folytatáshoz!

Péntek Ágnes, lelkipásztor