Elhunyt Kertész Lajos zongoraművész

Kertész Lajos 1925-ben Gyulán született, édesapja a helyi református iskola tanítója és cserkészcsapatának vezetője, a gyülekezet kántora, valamint énekkarának vezetője volt, aki remek fölkészültségét a Debreceni Kollégiumban szerezte. Az elsőszülött fiú ebben a családban kapta életre szóló kettős elhívását Isten és a zene szolgálatára. Ennek a hívásnak engedelmeskedve 1943 és 1948 között először a Debreceni Teológiai Akadémián végezte el tanulmányait. A zongorázást gyermekkorában kezdte el, s rövid kihagyás után gimnazistaként tért hozzá vissza. Teológus-évei alatt énekelt a Kántusban, rendszeresen kántorizált, s a zongorázást is olyan sikerrel folytatta a Debreceni Zenedében, hogy kétszer is megszerezte az országos ifjúsági zongoraverseny első helyét. Így 1949-ben – friss lelkipásztori oklevéllel a zsebében – sikeres fölvételi vizsgát tett a Zeneakadémiára. Második iskolája falait öt évvel később, nagy sikerű záró hangversenyt követően zongoraművész-tanárként hagyta el. Kiemelkedő tehetsége komoly szólista-pályafutásra rendelte volna, érett gondolkodása pedig megszerezte számára a legjelesebb tanárai – közöttük Kodály Zoltán – kitüntető figyelmét is. Első diplomája, és hitét megvallani mindig kész magatartása azonban az érvényesülés számos kapuját bezárta előtte, de ebből a hátrányból ő erényt és ajándékot formált – mindenekelőtt zenei nevelő munkája és tanítványai javára.

Nevelő és tanító tevékenykedése során növendékek százait tanította, közöttük számos kiemelkedő muzsikust, akik később nagyívű pályát futottak be. Mindeközben észrevétlenül, magától értődő természetességgel vált az őt körülvevő intézmény és a tanári közösség mértékadó személyiségévé. Senki meg nem fogalmazta, de jó néhányan sejtették és mindenki megérezte, hogy ünnepi beszédei, születésnapi köszöntői és temetéseken elmondott búcsúszavai, mindenek előtt pedig igényes és erkölcsös tanári magatartása révén egy hivatalosan Isten-tagadó világ kötelezően Isten-tagadó intézményének – lelki vezetője, „iskola-lelkésze” lett.

A Kollégium gondozásában másfél esztendővel ezelőtt jelent meg egy tanulságos könyv, melyet igehirdetéseiből, beszédeiből, előadásaiból és emlékezéseiből – Légy hű mindhalálig címmel – Kertész Lajos válogatott össze. A jelenvoltak számára emlékezetes marad a könyv hivatalos bemutatója, melyen nemcsak megjelent, de zongorázott is a 97 éves szerző. Boldogító volt látni őt, és hallani tőle: ezzel a találkozással hazatért, hogy kibocsátó iskolája előtt lerója háláját. Azon a délutánon is nyilvánvaló lett: Kertész Lajos nem tekintette zsákmánynak a neki juttatott tehetséget, hanem olyan ajándékul fogadta el, melyet megsokszorozva adhat tovább növendékeinek, s adhat vissza rajtuk keresztül a Teremtő Úrnak, aki elé minden elszámolását bizalommal és alázattal nyújtotta.

Áldás legyen emlékén és békesség azoknak a szívében, akik távozásával sokat veszítettek.