Rendszerüzenet

A 16. századba repített vissza a Melius Juhász Péter Emléknapok historikus koncertje

„A Melius Juhász Péter Emléknapokat azért szerveztük meg, mert fontosnak tartottuk, hogy egy olyan püspökre, egy olyan irodalomtudósra, bibliafordítóra és énekszerzőre emlékezzünk, aki éppen 450 évvel ezelőtt hunyt el és 490 évvel ezelőtt született. Ma azt hangsúlyozzuk, hogy énekszerző, énekeskönyv szerkesztő is volt” – mondta Fazakas Gergely Tamás, a Tiszántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője.

Ebben volt segítségünkre Csörsz Rumen István, aki nemcsak Melius és Huszár Gál szellemiségét, de szimbolikus értelemben Kobzos Kiss Tamást is elhozta nekünk december 9-i koncertjén a Debreceni Református Nagytemplomba. A művész négy hangszeren: lanton, kobzon, tekerőlanton és mestere, Kobzos Kiss Tamás fiduláján játszott. Huszár Gál énekeskönyvéből származó énekeket, Luther Márton zsoltárait, Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint, Szkhárosi Horvát András, Bogáthi Fazekas Miklós műveit adta elő, megidézve a 16. századi énekmondó hagyományt, a közönséget is bevonva a műsorba, izgalmas adalékokkal szolgálva az egyes énekekhez.

A koncert előtt Fekete Károly püspök úgy fogalmazott: „Ének nélkül nem lehet a reformációról beszélni ”, majd felidézte Huszár Gál énekeskönyvének kalandos útját.

Borsa Gedeon egy konferenciára tartva fedezte fel Huszár Gál énekeskönyvét 1975-ben, Stuttgartban. „Rátalált egy olyan énekeskönyvre, ami nem is egy, hanem egyből kettő volt” – mutatott rá Fekete Károly. Borsa ugyanis a Huszár Gál által szerkesztett, Meliusnak ajánlott énekeskönyv mellett Kálmáncsehi Sánta Márton reggeli istentiszteletekre szánt prímáit is megtalálta, amelyeket valamikor az András templomban énekeltek.

„Az az énekmondói hagyomány, amelyiket őriz Csörsz Rumen István művész úr, és amit megtanult Kobzos Kiss Tamástól, az a 16. századba visz minket vissza, Tinódi Lantos Sebestyén korszakába, amikor nem volt még média, de az események leírása, tudósítása alapvető fontosságú volt – ez volt a szerepe az énekmondóknak, akik részben megörökítették az eseményeket, illetve értelmezték azokat” – hívta fel a figyelmet Fekete Károly.

Puskás István alpolgármester azt hangsúlyozta, Melius nemcsak a református egyház történetében fontos, de nélküle Debrecen se lenne az, ami.

„Debreceni identitásunk egyik pillére Melius Juhász Péter öröksége, hiszen rövid idejű püspöki munkálkodása mind a mai napig érezhető, lenyomatot hagyott a városon. Gyakorlatilag a debreceni identitás alapköveit vetette meg.”

Mint mondta, úgy járunk-kelünk a városban, hogy lépten-nyomon a Meliushoz kapcsolódó emlékhelyek között visz az utunk, viszont ritkán emlékeztetjük magunkat, milyen szerepe is volt a város történetében. Hangsúlyozta: éppen ezért fontos, hogy időről időre megálljunk és emlékeztessük magunkat arra, hogy identitásunknak melyek az alappillérei, és erre jó apropót adnak azok az évfordulók, amiket idén ünnepelhetünk Melius kapcsán.