Kapcsolat

Az angol nyelvű találkozón több mint ötven lelkész vett részt Európa 12 országából (Ausztria, Belgium, Dánia, Hollandia, Finnország, Nagy Britannia, Németország, Svájc, Norvégia, Svédország, több magyar nyelvű területről, 1), illetve Ausztráliából, Amerikából és Dél- Koreából is érkeztek lelkipásztorok és gyülekezeti tagok.
Történelmi jelentőségűnek is mondható az esemény, ugyanis első alkalommal adott helyszínt a konferenciának Közép-Európa. Az idei találkozó célja, hogy a résztvevők megosszák egymással tapasztalataikat, valamint tanuljanak az „önmagukkal”, a „másikkal” és a „világgal” való kapcsolatról.

Svájci példa

Markus Anker, a kelet-svájci St. Galleni Egyetemen 2004 óta lelkipásztor. Munkájáról beszélve elmondta, „egy olyan üzleti felsőoktatási intézményben dolgozom, ahová nagyon magas státuszú hallgatók járnak és az elvárások is felettébb magasak, ezért a munkám nagy részét a lelkigondozás teszi ki.
„Igyekszem személyes kapcsolatokat kialakítani, ezért gyakran szervezünk vacsorákat, hogy együtt legyünk. Bár a hallgatóknak rengeteg ismerősük van a közösségi oldalakon, de igazi értelemben vett kapcsolatuk nincs.” Mindennapi látvány, hogy a tanulók ülnek egy asztalnál laptopjukkal és közben nem egymással beszélgetnek, hanem a világhálón másokkal. Markus Anker szerint az a feladat, hogy olyan programokat alakítsanak ki, amelyek által a fiatalok újra fölfedezik a személyes találkozás élményét.

„Egyszeriek és megismételhetetlenek vagyunk”

„A konferencia témája a kapcsolódás, mert embernek lenni azt jelenti, hogy kapcsolódom a másikhoz” – vallja Körmendy Petra, a találkozó egyik főszervezője. A budapesti egyetemi evangélikus lelkész saját gyülekezetéről beszélve osztotta meg tapasztalatait.
„A budapesti evangélikus egyetemi gyülekezetben kiscsoportokat hoztunk létre, ugyanis szerintünk az újfajta egyetemi rendszer elmagányosítja az embereket. Míg a nyugat-európai egyetemeken aktív klubélet folyik, például tagjai a helyi krikett-, vagy teniszklubnak – amelynek pulóverét még évek múlva is büszkén viselik –, Magyarországon ennek még nem alakult ki a kultúrája. Ezért hoztak létre a hallgatók, igény szerint, például színházi csoportot, könyvklubot. Kórusba és bibliaórákra járnak, de alakult vallásközi párbeszédcsoport és labirintus meditáció csoport is. „A tizenhat foglalkozáson túl egyébként a munkám nagy részét a lelkigondozás teszi ki – folytatja Körmendy Petra. Napi hat-nyolc órán át nem csinálok mást, csak beszélgetek, ugyanis olyannyira nagy szükség van a hallgató fülekre.
Amikor még én voltam egyetemista nem okozott problémát, hogy odaadjuk egymásnak a jegyzeteinket – emlékszik vissza a fiatal lelkész, majd hozzáteszi: ma iszonyú nagy a hajtás, és már az egyetemi évek alatt félnek a hallgatók attól, hogy ha mással is megosztják tudásukat, azzal egy-egy állástól eshetnek el a jövőben. Ezeket megtapasztalva célul tűztük ki, hogy felismerjék, ’az Isten szemében egyszeriek és megismételhetetlenek vagyunk’. – A lelkész Jézus szavait idézve mondta: ’Arról tudják meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.’ Nálunk az egyetemi gyülekezetben nincs konkurenciaharc és nincs kirekesztés, ezért csatlakoznak hozzánk a vallástalan emberek is.”

Házigazdák az önkéntesség jegyében

A házigazda szerepét betöltő debreceni egyetemi és főiskolai gyülekezet egyedülálló, ugyanis több mint száz tagot számlál. Püski Dániel lelkipásztor elmondása szerint Európában az átlaggyülekezetek öt-tíz emberből állnak, és több országban nem is gyülekezetként működnek, hanem az egyetemi lelkész, mint lelkigondozó dolgozik. „Mi Debrecenben úgy tartjuk, a legfontosabb tényező a fiatalság elgondolkodtatása, a hit felé vezető útra terelése. Próbáljuk élővé tenni a liturgiát, és az ifjúsághoz közel álló prédikációkkal tesszük vonzóvá a fiataloknak a vallást – fogalmazott Püski Dániel. – A szerdai istentiszteletek mellett gyakran szervezünk beszélgetéseket, kézműves programokat, kirándulásokat és konferenciákat – sorolta a lelkész. –Mivel a Debreceni Egyetemen már több mint háromezer külföldi diák tanul, ezért angol és német nyelvű alkalmaink is vannak. „A konferencia résztvevői meglepődtek azon, hogy a gyülekezetünkben mennyi önkéntes dolgozik. Az európai lelkészek találkozóján minden nap öt-hat önkéntes segít egész nap pusztán lelkesedésből. A jövőben szeretnénk ezt még jobban erősíteni és egy olyan önkéntes hálózatot kialakítani, amelyben a tagok külföldön munkálkodhatnak az önkéntesség jegyében és mi is várnánk más országokból hallgatókat” – osztotta meg a ttre.hu-val az ötleteket Püski Dániel.