Szenteléstörténetek - Hézser Tímea

Családban marad
„Édespám korán elhunyt, azonban nagyapám lelkészi szolgálata, gyülekezeti forgolódása nagymamámmal együtt meghatározta a gyerekkoromat, és az életem további alakulását” – emlékezik vissza Tímea a csarodai és a tákosi gyülekezetben töltött időszakra. Az összetartó család élménye, és a szeretetteljes légkör megteremtése azóta is fontos Tímea számára, Ő maga is igyekszik megadni mindezt gyermekeinek.

„Számomra első az Isten szolgálata, ahová hív, oda megyek, ha ezt tudod vállalni, akkor van jövője ennek a kapcsolatnak.” – mondta debreceni teológuséveiben udvarlójának Tímea. Házasság lett belőle. Tanulmányai alatt két gyermeke született. „Visszatekintve is jó döntésnek tartom, hogy az anyaság útjára ráléptem az egyetemi éveim alatt. Fiatalon úgy éreztem, tényleg mindenre van erőm. Akkor már Téglásról jártunk be. A Kollégiumban mindig akadt segítségem, néhány diák, akiknek nem volt órájuk. Hatalmas szeretettel és törődéssel vették körül a gyermekeimet, míg én az előadásokon ültem. Szünetekben szoptattam.” Az ezt követő években is gondot viselt Isten a Hézser-Boros családról. Mindig akadtak, akik szívükön hordozták őket a kisgyermekes évek alatt.

Mint egy csőtengeri
„Falusi lelkész szerettem volna lenni.” – ebben mindig határozott elképzeléssel volt Tímea. A gyülekezetkeresés időszakában Hajdúvidéken egy Szerep nevű község vágyott lelkipásztorra. „Negyven éve nem volt ott lelkész. Végtelen egyszerűség, és egyben a lehetőségek tárháza várt minket. Ott volt a gyülekezet szemében a csillogás, a vágy, hogy pásztoruk legyen. Humorral annyit mondtak, hogy egy akkora pap is elég nekik, mint egy csőtengeri. Hát igen. Az akkori 46 kilós kinézetemhez pont illeszkedett ez a kép.”

Az ott töltött lelkészi évek alatt nagy utat járt be gyülekezet és lelkipásztora. Dolgos és áldásos évek voltak: elkészült a gyülekezeti ház, megújult a templom, lett parókia, azaz kialakult egy infrastruktúra a lelki építkezés színtereként. A kezdeti nehézségek közepette Tímea nagyszüleinek a hittapasztalataira emlékezett vissza: „Amit az Úristen Neked ad, nem adja másnak. Ebben kell helytállni.” – hallotta nem egyszer. Családjával hét éven keresztül szolgáltak Szerepen, itt született harmadik gyermekük is.

A következő állomás Sárrétudvari, ahol jelenleg is élnek. „Sok áldást élünk meg itt is! A felújítások mellett a lelki növekedés is számottevő. Minden generáció aktív tagja a gyülekezet életének. Kialakult egy szolgálói közösség is, amiért rendkívül hálás vagyok.” Tímea hitvallása Sárrétudvariban sem változott: „Isten jóságáról, szeretetéről beszélek, de ahhoz, hogy valaki tényleg eljusson Istenhez, fontos eszköz lehet ebben a lelkipásztor személye: ő milyen habitusú, hogyan tudja Isten jóságát, szeretetét, békességét és türelmét magán keresztül is továbbadni, megtapasztalhatóvá tenni. Ezek érdekes dolgok.”

Megtartó közösség
Az energiaárak növekedése és a gazdasági helyzet a gyülekezet közösségére is terhet ró. A termek felfűtési nehézségei miatt a közösség idősebb testvérei elhatározták, úgy találkoznak, mint valaha az első keresztyén közösségek a Szentírása tanúsága szerint. „Házi bibliaórák lesznek. Egymást látjuk vendégül az otthonainkban. Autóval segítem az eljutást, ennek is közösségformáló ereje van.”

Az imádság ereje pedig túllép az otthon falain, megtartó erővel bír. Hatását a lelkipásztornő napról-napra érzi. „Imádságban hordoznak engem is. Ha tudják, temetésem lesz, kérik Istent, adjon nekem erőt, hogy a vigasztalás üzenetét szólhassam, különösképpen, amikor hittan óráról megérkezve éppen csak arra jut idő, átöltözzek.” Az imádságos összefogás hatása az is, hogy Tímea nincs egyedül a szolgálatban: „Isten nem kiállít, hogy te vagy egyedül és csináld, hanem munkatársakat állít mellém. Nem vagyok magányos harcos.” Példa erre a gyülekezet férfi tagjaiból felállt Temetési Dalárda nevű kórus, akik ott vannak Tímea mellett a temetéseken, és az énekek megszólaltatása által tovább segítik Isten vigasztalásának a tolmácsolását.

Egyszer szárba szökken
A fiatalok elvándorlása a nagyvárosok és Budapest irányába Sárrétudvariban sem ismeretlen jelenség, ez nem lekicsinyíti, hanem még inkább felerősíti a gyermekek és a fiatalok között végzett misszió szükségességét. „Ahogyan a magvető példázatában is szerepel, a mi dolgunk a mag elvetése, és hogy hagyjunk időt a növekedés megindulásának. Az, hogy ez Debrecenben, Budapesten, vagy Hajdúszoboszlón fog végül gyümölcsöt teremni, nem ez számít. Öröm!” Ebben a magvető szolgálatban elengedhetetlen, hogy a lelkipásztor valóban Istenre tudjon mutatni, ez Tímea személyes küldetése. Nagy ajándék és öröm számára az, hogy a magvetés szép gyümölcseként a családjában is reménységgel tekinthet a lelkészi szolgálatra készülő fiára.

„Amit megélek az Istennel, amit megtapasztalok, átengedem magamon. Ez is az Istenre mutatás része. Nem az emberek felett kell állnom, hanem mellettük, két lábbal a világban. Velük kell lélegeznem, és élnem. Nem vágyok városba. Szeretem, hogy ismerjük egymást. És igyekszem meghálálni a település szeretetét és figyelmességét. Befogadtak és elfogadtak.”

(Bogyó Zsófia)